Idén több marad a fizetésünkből és többet is költhetünk

Meglódulni látszik a hazai infláció, a fogyasztói árak márciusban 3,7 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit. S nem kizárt, hogy ez még nem a csúcs, az áprilisról még ennél is magasabb értékkel rukkolhat elő a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). Ennek esélyét leginkább az autósok érzékelhetik, akik az utóbbi hetekben egyre többért tudtak csak tankolni: hosszú idő után a benzin és a dízel literjének az ára is átlépte a 400 forintos lélektani határt. Ez persze független a magyar gazdaságtól, a világpiaci kőolajárak szárnyalásának tudható be. Ami mögött pedig az áll, hogy két kőolajkitermelő ország is kevesebbel járul hozzá a globális kínálathoz: Irán az Egyesült Államok által hozott szankciók, míg Venezuela az akadozó exportja miatt.

Ugyanakkor beföldi hatások is hozzájárultak ahhoz, hogy az infláció még a szakértők által vártnál is magasabb lett. Az idényáras élelmiszerárakért – a burgonyáért, a friss zöldségért és a gyümölcsért – többet kérnek a kereskedők, miután ők is drágábban jutnak hozzájuk a termelőktől, miközben a dohánytermékekért is többet kellett fizetni. Márpedig ez utóbbi viszonylag sokakat érint, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tavaly tavaszi felmérése szerint sajnos még mindig a magyar felnőttek 28 százaléka „füstölög”.

Azonban az üzemanyagok, az energia és a gyógyszerek árváltozása nélkül számított infláció – amit a szakzsargonban maginflációnak neveznek – folyamatosan emelkedik, ami arra utal, hogy további általános drágulásra kell felkészülnünk. Különösen a piaci szolgáltatások ellenértéke nőtt kiemelkedően – hívják fel a figyelmet a Takarék Csoport elemzői, akik szerint több tényezőtől függ, hogy mi vár ránk. Ha még feljebb mennek az olaj-, az energia- és az üzemanyagárak, valamint nőnek a bérek, ami miatt a lakosság is többet költhet, akkor az előbb utóbb árnyomás formájában is jelentkezhet. Ám fékezően hathat, hogy egyrészt azokban az országokban, ahonnan Magyarország árucikkeket importál, a fogyasztói árindex a hazaitól elmarad, másrészt a kormányzati intézkedések hatására a bér- és vállalkozói terhek csökkennek, így értelemszerűen kisebb lehet az az összeg, amit a gazdálkodó szervezetek az áraikban érvényesítenek.

Ami nem jó makrogazdasági szinten, az jó lehet az egyéneknek: nevezetesen a bérek emelkedése. Ez ugyan inflációs nyomást jelenthet, hiszen általában arra kényszeríti a munkáltatókat, hogy a termékeik és szolgáltatásaik árát emeljék, illetve sokszor a helyzet fordított, az áremelésből tudják előteremteni a magasabb kereseti igények kielégítéséhez szükséges összegeket. Márpedig a bérek a munkáltatók és a munkavállalók (illetve azok képviselői, a szakszervezetek) közötti bérmegállapodás, valamint amiatt, hogy a kormány tovább emelte az erre az évre vonatkozó minimálbéreket és garantált bérminimumot, miközben egyre fokozódik a szakemberhiány, a keresetek átlagban közel 10 százalékkal nőhetnek, erős felfele mutató kockázatokkal az eddig idén év elején látott, ennél jóval dinamikusabb vállalati bérmegállapodásoknak köszönhetően – vélik a Takarék Csoport elemzői.

Ha ez megvalósul, és az infláció sem megy a várt 3,4 százalék fölé, akkor 6 százalékponttal jobban nőhet a bérünk, mint amennyivel többet kell leszurkolnunk a termékekért és szolgáltatásokért. Ez azt jelentené, hogy az inflációt meghaladó, úgynevezett nettó reálbérek 2013-tól 2019 végéig már összesen mintegy 51 százalékkal gyarapodhatnak.

Ráadásul az is kedvező, hogy akiknek nincs munkájuk és dolgozni szeretnének, azoknak manapság egyre kevésbé kell attól tartaniuk, hogy nem kapnak állást. Míg 2017-ben az átlagos munkanélküliségi ráta 4,2 százalék volt, addig a KSH legutóbbi adatai szerint 2018 decembere és 2019 februárja között már csak 3,6 százalékra rúgott, s a Takarék Csoport elemzői szerint az idei év átlagában 3,3 százalék közelébe kerülhet.

Az inflációnál sokkal jobban emelkedő bérekből tehát többet is költhetünk, amihez ráadásul a bejelentett családtámogatások – vissza nem térítendő összegek és kedvezményes hitellehetőségek – is társulnak, így többet is takaríthatunk meg. Más kérdés, hogy azokért nem kaphatunk valami sokat. Abból fakadóan, hogy egyrészt világszerte a nullához közeliek a kamatok – sőt nem egy helyen már negatívak –, másrészt épp a viszonylag alacsony infláció miatt idehaza is alacsonyak. Az irányadónak tekintett jegybanki alapkamat ugyanis mindössze 0,9 százalék, a Takarék Csoport elemzői nem is számítanak arra, hogy azon a Magyar Nemzeti Bank még az idén emelne. Így viszont a bankbetétek kamata is nyomott maradhat – még az akciós konstrukciók sem ígérnek évi 2,5-3 százaléknál többet –, s a kamatok gyors emelkedésére a tartósan magas hazai megtakarítási többlet miatt sem lehet számítani, mivel a kereskedelmi bankokon jelenleg nincs forrásgyűjtési kényszer még a növekvő hitelezés mellett sem, bőven fedezni tudják az aktivitásukat a meglévő betétállományok segítségével.

A nyár közeledtével azonban a valutaárfolyamokat is egyre többen figyelik. Például azzal a céllal, hogy érdemes-e már most kifizetni a lefoglalt külföldi nyaralás jobbára euróban megállapított ellenértékét, vagy inkább később, esetleg csak a helyszínen. Az április vége felé 322 forint felett tanyázó eurókurzus miatt aggódók számára nem jó hír, hogy a Takarék Csoport elemzői rövid távon nem látnak indokot a hazai fizetőeszköz erősödésére.

A nyaralók számára sovány vigasz, hogy az év hátralévő részében javulhat a helyzet, s a forint 2019 végére a 315-ös szint közelébe mehet az euróval szemben, azt követően pedig a korábbi éveket jellemző 310-315-ös sávban mozoghat. Ezt a külső egyensúlyi folyamatok alakulásán túl az is támogathatja, hogy a viszonylag magas növekedés mellett a három nagy hitelminősítő cég tovább javíthatja Magyarország adósosztályzatait, legkésőbb a jövő évben, mivel jelenleg is érdemi lemaradásban állnak a valós magyar fundamentumokhoz képest.