Rossz kilátások: 30 éven belül az emberiség fele küzdhet látásproblémákkal

Egy felmérés szerint míg 2010-ben az emberiség 28,3 százalékának volt problémája a látásával, jelenleg ez az arány már 34 százaléknál tart – és folyamatosan növekszik. 2050-re előreláthatólag az emberiség fele, vagyis nagyjából 4,8 milliárd ember igényel majd valamilyen látóeszközt.

Ráadásul már egészen fiatalon megjelenik a probléma. Az Ulster Egyetem kutatása szerint a brit gyerekek napjainkban kétszer nagyobb eséllyel lesznek rövidlátóak, mint 50 évvel ezelőtt. A gyerekek 16,4 százaléka rövidlátó – ez az arány a hatvanas években csupán 7,2 százalék volt.

A kutatás szerint a legnagyobb veszélyben leginkább az európai, észak-amerikai és ázsiai emberek vannak. A helyzet azonban még súlyosabb a fejlődő országokban, ahol az érintettek segítséget sem tudnak kapni. A WHO szerint jelenleg 600 millió embernek lenne szüksége orvosi segítségre látása javításához, amit nem tud megkapni – ez pedig erőteljesen rontja az amúgy is rossz esélyeiket a munkavállalásra, nem beszélve arról, hogy rossz látásuk veszélyes lehet önmagukra és környezetükre is. Az érintett országokban a látáskárosultság miatt évente nagyjából 700 milliárd dollár értékű munkaerő esik ki.

Képernyők, genetika vagy valami más lehet az ok?

Valószínűleg az idősebb generáció azonnal rávágná, hogy a mai fiatalok túl sokat nézik a telefonok és számítógépek képernyőjét. És igazuk is lenne – de nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk.  A tudomány jelenlegi állása szerint ugyanis nem a képernyők a hibásak látásunk romlásában. Az Ohioi Állami Egyetem két évtizeden keresztül mérte 4500 résztvevő látását, és az eredmények alapján a számítógép előtt töltött idő és a látás romlása között nincs összefüggés.

Az 1960-as években a rövidlátás okait a DNS-ben keresték, de 400 évre visszatekintve végül megállapították, hogy a genetika sem tehet arról, ha rosszul látunk.

Ugyanakkor azokban az országokban, ahol a szokásosnál magasabb az elvárás a diákokkal szemben, egyre gyakoribb a rövidlátás: Kínában például a tinédzserek és fiatal felnőttek 90 százalékának van szüksége szemüvegre (60 évvel ezelőtt ez az arány még 10-20 százalék között mozgott). Elsőre ez is a megerőltetés és a túlzott képernyőhasználatra terelné a gyanút, de született azóta egy újabb elmélet: egy ausztrál kutatás szerint egy fiatal diák számára az egészséges látás megtartásához napi 3 órán át kellene a szabadban lenni, 10.000 lux erősségű természetes fényben. Ehhez képest egy jól bevilágított osztályterem körülbelül csupán 500 lux fényerősségű. Egerekkel folytatott kísérletek során a kutatók arra jutottak, hogy a napfény hatására termelődő dopamin védi meg a szemgolyót attól az elváltozástól, aminek tünete a rövidlátás kialakulása.

Szemüvegek régen és ma

A látásukat már a görögök és rómaiak is próbálták javítani különböző eszközökkel. Az első században élő Ptolemaiosz már Optics című könyvében ír a hajlított lencsékről, melyeket Néró is használhatott –ezeket az eszközöket akkor olvasóköveknek nevezték. Az első szemüveg 1290-ben jelent meg Pisaban. A beszámolók szerint feltalálója nem akarta megosztani találmányát a nagyvilággal, ám 1313-ban Alessandro della Spina már boldogan gyártotta az eszközt. 1604-ig az első szemüvegek csak a közellátást segítették – a távolra is látó lencséket Kepler tervezte meg. A mai szemüvegek fülre akasztható formáját Edward Scarlett álmodta meg 1727-ben – igaz, a dizájn akkoriban nem aratott nagy sikert.  A szemüveg sokáig amúgy sem volt túl divatos. Csupán az 1970-es években jelentek meg az első dizájner darabok.

Bár feltalálásakor a szemüveg leginkább a papok és nagyurak kiváltsága volt, a szemüvegek viszonylag hamar tömegtermékekké váltak: a 15. századi Firenzében a középkategóriás szemüvegek ára 6 és 18 soldi között mozgott, ami egy kőműves napi díjának felelt meg.

Mit tartsunk szem előtt?

Az igazán jó szemüvegek ára sajnos napjainkban sem lett olcsóbb, így mindig adjunk magunknak elég időt arra, hogy alaposan tájékozódjunk, hogy biztosan a megfelelő darabot találjuk meg. A lencsénél óriási fontossággal bír a törésmutató, az aszférikus geometria (mennyire csökkent a torzítás a lencse széleinél) vagy a tükröződéscsökkentő tulajdonságok és a törésállóság.  Természetesen a felhasznált műanyag és a különböző bevonatok is nagy különbségeket eredményezhetnek.

Számításba kell venni a lencse felületi rétegeit is: a karcmentes réteggel például jobban védhetjük a lencsét, az antireflex réteg a visszatükröződést, a páramentesítő réteg pedig a párásodás mértékét csökkenti.

Ha távol- és rövidlátásra is szükségünk van szemüvegre, okosabb megoldás, ha egy szemüveget veszünk kettő helyett, melyek közül az egyik – valljuk be – az esetek többségében úgysem lesz meg. Itt is fontos ismerni az alapvető lencsefajtákat: míg a bifokális lencse felső részén a távoli korrekció, alsó részén a közeli korrekció helyezkedik el, a multifokális, vagyis progresszív lencsénél a távolság, amelyre élesen látunk, attól függ, hogy a lencse mely területén nézünk keresztül.

Mindig tartsuk szem előtt azt is, hogy mire használjuk majd a szemüveget: ha számítógép előtt dolgozunk, megéri olyan lencsét választani, amit monitorokhoz terveztek, ha pedig sok időt töltünk szabadban, elgondolkodhatunk azon, hogy esetleg napfény hatására maguktól elsötétedjenek a lencsék, így is védve látásunkat.

Az oldalon elhelyezett tartalom a Mastercard megbízásából a HVG BrandLab közreműködésével jött létre. A tartalom előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.