„Ezermilliárdok hiányoznak az iskolákból, kórházakból, vidéki kisvállalkozásokból”

Mit jelent a jogállamisági eljárás?

Az Uniónak joga van, hogy az uniós pénzek elköltését feltételekhez kösse. Ilyen feltétel a jogállamiság és az uniós alapértékek tiszteletben tartása. Nagyon leegyszerűsítve: a jogállamisági mechanizmus a rendszer, amelyen keresztül az Európai Unió felfüggesztheti a támogatások kifizetését, ha korrupt az állami működés vagy sérül a demokrácia egy tagállamban. Az EU tehát a magyarok jogait védi, amikor nem adja oda a pénzt. Ezért vagyok büszke arra, hogy egyedüli magyarként a jogállamisági mechanizmus kidolgozói között voltam: mert több millió magyar érdekeit sikerül ezzel védeni néhány száz kivételezettel szemben.

Nagyon sokat halljuk manapság, hogy “Brüsszelnek” baja van Magyarországgal, és emiatt bünteti, emiatt vannak befagyasztva a források. Ez egyszerűen hazugság. Az Európai Uniónak a kormánnyal vannak nagyon komoly problémái – hiszen a támogatások pont oda nem jutnak el, ahová kellene.

Az Európai Uniónak az, ami Magyarországon mindennapos gyakorlat, nem fér bele: hogy kormányközeli vállalkozók vegyék meg “baráti áron” más emberek cégeit. Hogy közmunkásokat, de akár állami vezetőket rúgjanak ki politikai véleménynyilvánítás miatt. Vagy hogy egyetlen cégcsoport nyerje el az összes, amúgy masszívan túlárazott állami építkezést.

Hogy jelenik meg ez a gyakorlatban: milyen területek működésével kapcsolatos az eljárás?

A jogállamisági mechanizmus keretében az uniós forrásokat feltételekhez kötöttük. Ezek a feltételek egyébként maguktól értetődőnek kellene, hogy legyenek, hiszen ezeket minden tagállam vállalta, amikor csatlakozott az Európai Unióhoz. Csak időközben Magyarországon ezek a normák jelentősen sérültek, ma pedig már kimondhatjuk, hogy ha most nyújtanánk be a csatlakozási kérelmet, akkor egész biztosan nem vennének fel minket.

Az elmúlt évtizedben azt láttuk, hogy az Európai Unió nem volt felkészülve arra, hogy lesznek olyan kormányok, amelyek nem azon fognak dolgozni, hogy az országukban élő embereknek magasabb fizetése, jobb minőségű élete legyen, hanem rendszert építenek abból, hogy az uniós pénzeket megcsapolva biztosítsák saját hatalmukat. Azok az ezermilliárdok, amelyek kormányközeli vállalkozók vagyonát gyarapítják, hiányoznak a kórházakból, iskolákból, vidéki kisvállalkozásokból.

Azért hoztuk létre az úgynevezett jogállamisági mechanizmust, hogy egy, az uniós tagsággal és támogatásokkal visszaélő tagállamot vissza lehessen vezetni a jogállamiság útjára: ahol a média szabad, vagyis nincsenek érinthetetlen politikusok, és a kormányzat sem közvetve, sem közvetlenül nem irányíthatja a közmédiát. Ahol a hatalmi ágak függetlenek egymástól, annak érdekében, hogy az állam számon kérhető legyen, és ne jöhessen létre önkényuralmi rendszer. Vagyis a kormány nem vegzálhat, nem félemlíthet meg például bírókat, ha nekik nem tetsző ítéletet hoznak. De egy jogállamban alapvetés, hogy tiszteletben tartják az emberi jogokat, tehát nem születhetnek olyan törvények, amelyek kisebbségeket, például szexuális orientáció alapján, diszkriminálnak. A kormányzás és közpénzek felhasználása pedig átlátható és számon kérhető. Ezek az Európai Unió legnagyobb becsben tartott alapelvei, értékei. Nyilván más államokban is van visszaélés vagy korrupció, de nem mindegy, hogy ezek rendszerhibák, kivételek vagy tudatosan ilyenné formálták az állami berendezkedést. Magyarországon sajnos az utóbbi történt, ami az EU-ban példa nélküli.

Mikor lépett életbe az eljárás Magyarországgal szemben?

2022 szeptemberében mondta ki az Európai Parlament, hogy Magyarország már nem tekinthető teljes értékű demokráciának. Azóta összesen 27,8 milliárd eurót fagyasztottak be különböző alapokból, 2022 decemberében például a Magyarországnak járó uniós költségvetési pénzek 55%-át, 6,3 milliárd eurót. A befagyasztás a jogállamiság mechanizmus része: a források folyósításáért vállalásokat, úgynevezett szupermérföldeket kell teljesítenie a magyar kormánynak. A közvetlen források fontosságáról szóló, ún. Cseh-jelentést az EP hatalmas többséggel fogadta el 2021 februárjában, a jogállamisági mechanizmus kidolgozásánál pedig egyedüli magyarként ültem a tárgyalóasztaloknál.

És lehet, hogy ez a jelenlegi közállapotok miatt kissé furcsán, sőt hihetetlenül hangzik, de az a helyzet, hogy Brüsszelben alapvetően nem voltak rosszhiszeműek a magyar kormánnyal szemben. Az Unió célja az, hogy a csatlakozó országokat gazdaságilag felzárkóztassák, hogy az európai állampolgárok egy nagyon magas életszínvonalon tudjanak élni, mind anyagilag, mind a jogaik tekintetében. Ebből az alapelvből fakad, hogy a magyar embereknek évek óta rengeteg uniós forrás jár: sokkal több, mint amennyit befizetünk.

Csakhogy azt látjuk, hogy Magyarországon ezek a pénzek egy szűk réteget hizlaltak fel, miközben az olló csak egyre nyílik, és az átlagemberek életszínvonala nem javul. Oknyomozó újságírók, valamint az uniós Csalás Elleni Hivatal (OLAF) munkájának köszönhetően egyértelműen kirajzolódott, hogy az uniós forrásokat a kormány a saját hatalmának bebetonozására használja.

Egy európai állampolgárt azonban nem lehet csak úgy meglopni, nem lehet csak úgy, következmények nélkül vegzálni. Az európai állampolgároknak, tehát nekünk, magyaroknak is jogunk van a jogorvoslathoz, akkor is, ha a magunk által választott kormány az, aki elköveti ellenük a jogsértéseket. A jogérvényesítés érdekében kellett – egy nagyon faramuci helyzetben – európai megoldást találnunk. Ez lett a jogállamisági mechanizmus. És ez egy történelmi pillanat: mert eddig semmilyen olyan eszköze nem volt az Uniónak, hogy azok mellé az állampolgárok mellé álljon, akiket megkárosít a saját kormánya.

A jogállamisági mechanizmus kapcsán milyen rövid és hosszú távú következményekkel számolhatunk?

Az uniós források kifizetését az Unió szigorú feltételekhez köti. Ez egy új dolog, ilyet még egyetlen tagállam ellen sem indítottak. Jelenleg ott tartunk, hogy épp a sokat emlegetett magyar igazságügyi reformcsomagot vizsgálja az Európai Bizottság, hogy felülvizsgálja azt, hogy a befagyasztott források egy része, 13 milliárd euró, folyósítható-e már Magyarország számára.

Ezzel kapcsolatban sajnos az látszik, hogy bár az igazságügyi reformcsomag egy lépés a jó irányba, de még súlyos hiányosságai vannak. Például a Kúria jelenlegi elnöke akár korlátlan ideig megtarthatja a posztját, ha nem sikerül kétharmados többséggel utódot választani. Továbbá az ügyelosztás sincs megreformálva, az Országos Bírói Tanács új tagjait pedig még nem választották meg, róluk tehát még nem lehet nyilatkozni.

A független igazságügy biztosítása alapvető egy jogállamban, erre kér garanciát az Európai Bizottság az úgynevezett szupermérföldkövek és engedélyező feltételek formájában. Ezek kezdetektől egyértelműek voltak, ez a szükséges minimum, amelyeket a kormánynak teljesítenie kell.

Ezek pedig, hangsúlyozom: csak a szükséges minimumok egy jogállamban, amit a legmagasabb szintű felszólítás és a pénzek befagyasztása után sem hajlandó biztosítani a magyar kormány.

Nem tudunk más következtetést levonni, mint azt, hogy szándékosan nem tesznek eleget a feltételeknek, próbálnak kiskapukat keresni, az uniós költségvetés megszavazásával zsarolni, húzzák az időt, a pénzek pedig nem jönnek, holott az országnak hatalmas szüksége van rá. Már évek óta költhetnénk a nekünk szánt pénzt.

Kormánypárti politikusok gyakran azt állítják az ellenzék EP-képviselőiről, hogy Magyarország ellen dolgoznak, miattuk (sem) kapnak a pedagógusok béremelést. A gyakorlat ezzel szemben hogy néz ki?

Az uniós pénzek sorsa kizárólag a magyar miniszterelnökön és kormányán múlik. Az Európai Unió azt várja, hogy a kormány adjon garanciákat arra, hogy az országnak járó pénzt oda juttatja el, ahová kell: továbbadja az embereknek. Ebben a pénzosztási folyamatban ugyanis ők csupán a közvetítő szerepét játsszák, ha úgy tetszik, a postást.

Magyarország ugyanis ezeket a pénzeket azért kapja, hogy fejlődjön, hogy felzárkózzon az áhított nyugati életszínvonalhoz, legyen szó a fizetésünkről, a munkakörülményeinkről, a technológiáról, színvonalas kórházi ellátásról vagy oktatásról, korrekt jogorvoslati lehetőségekről.

Csakhogy Magyarországon a postás a borítékot kinyitja, kiveszi belőle a pénzt, és azt állítja, hogy a feladó nem is küld pénzt, mert annyira utál téged. Nos, a pénzek feladója, azaz Brüsszel, annyit kér a kormánytól, hogy ezt a pénzt adja oda az embereknek, és erre biztosítson garanciát.

Tehát, a fenti állításokkal ellentétben én épphogy Magyarországért dolgozom: azért, hogy valóban az ország lakosaihoz jusson el az a támogatás, amit az Európai Unió nekik, és nem másnak szán. Én pedig azért lettem képviselő, hogy ne a saját, hanem az ő érdekeiket tartsam szem előtt.

Ha egy ellenzéki képviselő felhívja a figyelmet a magyarországi, jogállamiság ellenében zajló folyamatokra, az milyen hatással lehet az eljárásra?

Ezeket a visszaéléseket enélkül is pontosan látják az EP-ben és a Bizottságban is. De hadd említsek meg egy személyes jogalkotási sikert, amit mi csak „Lex Mészáros”-nak hívunk. A mandátumom kezdete óta dolgozunk azon, hogy az Uniónak legyen egy hatékony feketelistája, amelyre a kormányokhoz közeli oligarchák is felkerülhetnek.

A videóban is hallható, bicskanyitogató kihágásokat az Unió nem hagyhatja szó nélkül. Az Európai Bizottságra az EP is nagy nyomást helyez az ügyben: ha nem tartja be a jogszabályokat, és úgy folyósít pénzt Magyarországnak, hogy az nem teljesítette a feltételeket, akkor a jelenlegi uniós vezetés, és személyesen Ursula von der Leyen rengeteg támogatót veszít el az Európai Parlamentben.

Más uniós tagállamok esetében felfedezhetők hasonló mintázatok a jogállamiság sérülésével kapcsolatban?

Ahogy említettem, ez egy teljesen új mechanizmus, EU-s szinten egy történelmi mérföldkő, hogy a mechanizmus életbe lépett a magyar kormánnyal szemben. Ugyanakkor szeretném kiemelni Lengyelország példáját, ahol a korábbi kormány szinte versenyzett a miénkkel annak érdekében, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségét melyikük tudja hatékonyabban leépíteni.

Lengyelország azonban most megmutatta a világnak, hogy milyen az, amikor ebbe nem törődik bele egy ország: mikor a megkeményedő rendszer, a fokozódó jogsértések, a lehallgatások, a korrupció, a szabadság ellen intézett napi szintű támadások nem a kiábrándult beletörődést, nem a kényszerű alkalmazkodást, nem a feltett kezeket és a lengedező fehér zászlót váltották ki a társadalomból, hanem a visszatámadást, a szerveződést és a megtörhetetlenséget.

A lengyel ellenzék nem a hárommal későbbi választást akarta megnyerni, hanem világos alternatívákat képezve, a civil társadalommal szövetségben, minden egyes adandó alkalommal oroszlánként küzdöttek az eszméikért, a jövőjükért, az országukért.

A lengyel eredmény számomra nagyon inspiráló és motiváló, hogy nem szabad feladni az országunkat, az otthonunkat. Ez mutat példát nekünk, magyar ellenzéki politikusoknak is. És külön öröm, hogy lengyel EP-képviselő kollégám, Róża Thun is részt vett a szombati szakmai konferenciánkon, hogy meséljen a lengyel választásokról, hogy az ellenzék hogyan küzdött meg a magyarhoz kísértetiesen hasonló kormánypropagandával.

A tartalom a Renew Europe megbízásából, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu nem vett részt.