Lelkifurdalása van, mert tévét néz a gyerek? Így válhat a tévézés aktív és hasznos időtöltéssé
Megosztó és fontos kérdés, hogy mikortól és hogyan vezessük be a gyerekeket a digitális világba. Kikerülni gyakorlatilag nem lehet a képernyőt, ugyanakkor nagyon fontos, hogy szülőként mennyire vagyunk tudatosak a témával kapcsolatban. Két szakértő segítségét kértük, hogy megtudjuk, ha már mesét néz az óvodás gyerek, az hogyan válhat aktív és hasznos időtöltéssé.
Egy nehéz nap végén óriási könnyebbséget jelenthet egy kis képernyőidő, amikor a gyerekünk már fáradt, nyűgös, a vacsora viszont még nincs kész, és az alvás is odébb van. Ilyenkor a kedvenc mesehős siethet a segítségünkre, ami önmagában még nem feltétlenül probléma, ha nem mindig, automatikusan nyúlunk a távirányítóért vagy a telefonért, tabletért, amikor sírást hallunk. Nem mindegy tehát, hogyan építjük be a tévét a mindennapjainkba: mennyit és mit nézhet a gyerek, milyen a jó, hasznos mese? Hogyan tudunk a látottakról beszélgetni velük, hogyan formálhatjuk át ezt az alapjában véve passzív tevékenységet aktív programmá? Tóth Dániel pszichológust és Hajdu Orsolya Boglárka drámapedagógust, a JimJam tévécsatorna menedzserét kérdeztük.
Mit nézzen a gyerek?
„A jó sorozatok fejlődési szempontból megfelelő szociális és érzelmi leckéket nyújtanak a kis nézőiknek, és rávilágítanak a kíváncsiság fontosságára a környezetünkkel való interakció során. A meséket néző óvodások a kedvenc rajzfilmkarakterek szemével látják, tapasztalják a világot, ezért azok mintával is szolgálnak. Hangsúlyozzák a barátságot és a környezetében lévő emberek, helyek és dolgok megismerését” – mondta Hajdu Orsolya Boglárka, a JimJam csatorna munkatársa. „A mesén keresztül a gyerek rengeteg érzelmet meg tud élni, a félelmeit, a vágyait, és nemcsak pusztán arról van szó, hogy szórakoztatják a képek, hanem azonosul a karakterekkel, szurkol valakinek, haragszik a rosszra. Teljes átéléssel vesznek részt a történetben, éppen ezért annyira lényeges, hogy milyen tartalomhoz férhetnek hozzá az óvodáskorú gyerekek – tette hozzá Tóth Dániel pszichológus, aki a honlapján és a Digitális Nevelés Szülői Klub Facebook-csoportjában oszt meg az érdeklődőkkel hasznos információkat. A szakember sajnos nem egyszer találkozott olyan esettel, amikor horrorfilm-részletek kerültek a kisebbek elé TikTok-on a szülők tudta nélkül.
A JimJam játékos és tanító meséivel reformálta meg az interaktív televíziózást: arra ösztönzi a családokat, hogy beszéljék meg a látottakat, a gyerekek pedig merjenek kérdezni. Célja az, hogy a gyerekek számára az életkoruknak megfelelő mesékkel és sajátfejlesztésű oktatóvideóival on-air és online felületeken egyaránt biztonságos, harmonikus vizuális közeget teremtsen, hozzájárulva ezzel egészséges fejlődésükhöz. Mivel decemberben még több időt tölthet együtt a család, most olyan mesékkel tanulhatunk közösen, mint a Találd ki, mennyire szeretlek! vagy a BING. De maradhatunk olyan klasszikusoknál is, mint a problémamegoldásra koncentráló Tűzoltó Sam, Thomas, a gőzmozdony vagy választhatunk olyan örök kedvencet, mint a Bogyó és Babóca, ahol a családé és a barátoké a főszerep. A JimJam csatorna ráadásul egyedi jelvények segítségével hívja fel a szülők és gyerekek figyelmét a mesék fejlesztő jellegére, legfőbb üzenetére. Ezek 6 féle változatban készültek el, és közvetlenül a mese előtt láthatóak. Ilyenek a család és a barátok fontossága, a csapatmunka fontossága, a probléma megoldás, a kíváncsiság fontossága, az állatok és a természet és a kreativitás fejlesztése.
A gyermekek elé kerülő digitális tartalmakkal kapcsolatban Tóth Dániel azt hangsúlyozta, hogy minél pörgősebb a kép, minél ziláltabb, zaklatottabb, annál kevésbé való nekik. „Az ideális mese lassú tempójú, kedves, edukatív szemléletű és mindenképpen kiszámítható” – teszi hozzá Hajdu Orsolya Boglárka. „Semmiképpen ne legyen gyors, vibráló a képi világ. A történet lassan, finoman vezesse a befogadót. A villámgyors mozgások, a túl sűrű cselekmény felizgatják a kicsiket. Egy problémás helyzetre nyújtson megoldást, feloldást a történet. Természetesen az erőszak bármilyen megjelenési formája elfogadhatatlan, és az pedig elengedhetetlen, hogy a kicsik a koruknak megfelelő tartalmat fogyasszanak.”
Mennyit és hogyan képernyőzzön a gyerek?
„Az ajánlás alapvetően az, hogy négyéves korig lehetőleg ne legyen napi szinten a gyerek életének a része a képernyő. Illetve más az, hogy megnézünk közösen egy rövid mesét, és más az, hogy otthagyjuk vele” – mondta Tóth Dániel. „Négyéves kor felett azonban célszerű elkezdeni az ismerkedést, hogy mire iskolás lesz a gyerek, ne legyenek számára teljesen ismeretlenek a digitális eszközök.”
Tóth Dániel azt is hozzátette, mennyire lényegesek a szociális interakciók ebben a korban, hiszen nemcsak utánzás, hanem gyakorlás útján is tanulnak a kicsik: „fontos a fejlődésükhöz az, hogy figyeljünk arra, amit mondanak, reagálunk a mimikájukra. Ehhez képest a tévében futó mese nem fog hasonló visszajelzéseket adni. A lehető legjobb tehát az, ha mi magunk olvasunk mesét a gyereknek, de ha tévénézésről van szó, akkor az is sokat jelenthet, ha a gyermek közösen nézi a mesét a szülővel. De ha közben elvégeznénk valamilyen házimunkát vagy megírnánk egy emailt, akkor is maradjunk lehetőleg egy szobában, hogy lássuk milyen hatással van rá, vagy legalább utána legyünk elérhetőek, hogy válaszokat adhassunk a felmerülő kérdésekre, megbeszélhessük a látottakat. Az ellenőrizetlenül hagyott, időben és tartalmában nem korlátozott képernyőzés ugyanis tartósabb gondokat is okozhat: fennáll az úgynevezett digitális autizmus veszélye, ami igazából nem autizmus, azonban így szokták nevezni, amikor egy gyerek normális fejlődését a kütyük rendszeres és túlzott használata lelassítja vagy visszaveti. Ilyenkor könnyen figyelem- és viselkedészavarok léphetnek fel, aminek visszafordítása, kezelése szakember segítségét igényelheti.”
Ezzel szemben a szülő által jól irányított, gondosan megválasztott tartalmakkal történő képernyőzés, ahol a gyermek nincsen magára hagyva a látottakkal, nemcsak fejleszti, de remek, aktivitásra épülő elfoglaltságot kínál a kicsiknek. Hajdu Orsolya Boglárka szerint fontos, hogy a műsor legyen elragadó, kedves és ártatlan, a tanulás és a szórakozás pedig minden epizódban ösztönözve legyen. „A tévénézés egy passzív cselekvés, azonban e passzívitás feloldására van egy-két módszer, trükk, amit a jó mesék alkalmaznak: ilyen a kiszólás, amikor a hősök egy kérdéssel aktivizálják, késztetik interakcióra a nézőt. De van olyan is, ahol közös táncra, tornára buzdít a tartalom, illetve akár kreatív alkotásra is adhat inspirációt és segítséget a műsor. Lényeg, hogy a megfelelő mese ébren tartja a gyerekekben rejlő kíváncsiságot, érdeklődést. A cél az, hogy lépjenek interakcióba a televízióban látott történetekkel, hősökkel” – hangsúlyozta Hajdu Orsolya Boglárka. „Dolgozzuk fel együtt a látottakat, válaszoljuk meg a kérdéseket, használjuk tanulásra, fejlődésre a képernyőidőt.”
Azt, hogy ezt a gyakorlatban hogyan csináljuk, megtudhatják a cikksorozat második, januárban megjelenő részéből.
A tartalom az AMC Networks támogatásával, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
