Lelkifurdalása van, mert tévét néz a gyerek? Így válhat a tévézés aktív és hasznos időtöltéssé

Egy nehéz nap végén óriási könnyebbséget jelenthet egy kis képernyőidő, amikor a gyerekünk már fáradt, nyűgös, a vacsora viszont még nincs kész, és az alvás is odébb van. Ilyenkor a kedvenc mesehős siethet a segítségünkre, ami önmagában még nem feltétlenül probléma, ha nem mindig, automatikusan nyúlunk a távirányítóért vagy a telefonért, tabletért, amikor sírást hallunk. Nem mindegy tehát, hogyan építjük be a tévét a mindennapjainkba: mennyit és mit nézhet a gyerek, milyen a jó, hasznos mese? Hogyan tudunk a látottakról beszélgetni velük, hogyan formálhatjuk át ezt az alapjában véve passzív tevékenységet aktív programmá? Tóth Dániel pszichológust és Hajdu Orsolya Boglárka drámapedagógust, a JimJam tévécsatorna menedzserét kérdeztük.

Mit nézzen a gyerek?

„A jó sorozatok fejlődési szempontból megfelelő szociális és érzelmi leckéket nyújtanak a kis nézőiknek, és rávilágítanak a kíváncsiság fontosságára a környezetünkkel való interakció során. A meséket néző óvodások a kedvenc rajzfilmkarakterek szemével látják, tapasztalják a világot, ezért azok mintával is szolgálnak. Hangsúlyozzák a barátságot és a környezetében lévő emberek, helyek és dolgok megismerését” – mondta Hajdu Orsolya Boglárka, a JimJam csatorna munkatársa. „A mesén keresztül a gyerek rengeteg érzelmet meg tud élni, a félelmeit, a vágyait, és nemcsak pusztán arról van szó, hogy szórakoztatják a képek, hanem azonosul a karakterekkel, szurkol valakinek, haragszik a rosszra. Teljes átéléssel vesznek részt a történetben, éppen ezért annyira lényeges, hogy milyen tartalomhoz férhetnek hozzá az óvodáskorú gyerekek ­– tette hozzá Tóth Dániel pszichológus, aki a honlapján és a Digitális Nevelés Szülői Klub Facebook-csoportjában oszt meg az érdeklődőkkel hasznos információkat. A szakember sajnos nem egyszer találkozott olyan esettel, amikor horrorfilm-részletek kerültek a kisebbek elé TikTok-on a szülők tudta nélkül.

A gyermekek elé kerülő digitális tartalmakkal kapcsolatban Tóth Dániel azt hangsúlyozta, hogy minél pörgősebb a kép, minél ziláltabb, zaklatottabb, annál kevésbé való nekik. „Az ideális mese lassú tempójú, kedves, edukatív szemléletű és mindenképpen kiszámítható” – teszi hozzá Hajdu Orsolya Boglárka. „Semmiképpen ne legyen gyors, vibráló a képi világ. A történet lassan, finoman vezesse a befogadót. A villámgyors mozgások, a túl sűrű cselekmény felizgatják a kicsiket. Egy problémás helyzetre nyújtson megoldást, feloldást a történet. Természetesen az erőszak bármilyen megjelenési formája elfogadhatatlan, és az pedig elengedhetetlen, hogy a kicsik a koruknak megfelelő tartalmat fogyasszanak.”

Mennyit és hogyan képernyőzzön a gyerek?

„Az ajánlás alapvetően az, hogy négyéves korig lehetőleg ne legyen napi szinten a gyerek életének a része a képernyő. Illetve más az, hogy megnézünk közösen egy rövid mesét, és más az, hogy otthagyjuk vele” – mondta Tóth Dániel. „Négyéves kor felett azonban célszerű elkezdeni az ismerkedést, hogy mire iskolás lesz a gyerek, ne legyenek számára teljesen ismeretlenek a digitális eszközök.”

Tóth Dániel azt is hozzátette, mennyire lényegesek a szociális interakciók ebben a korban, hiszen nemcsak utánzás, hanem gyakorlás útján is tanulnak a kicsik: „fontos a fejlődésükhöz az, hogy figyeljünk arra, amit mondanak, reagálunk a mimikájukra. Ehhez képest a tévében futó mese nem fog hasonló visszajelzéseket adni. A lehető legjobb tehát az, ha mi magunk olvasunk mesét a gyereknek, de ha tévénézésről van szó, akkor az is sokat jelenthet, ha a gyermek közösen nézi a mesét a szülővel. De ha közben elvégeznénk valamilyen házimunkát vagy megírnánk egy emailt, akkor is maradjunk lehetőleg egy szobában, hogy lássuk milyen hatással van rá, vagy legalább utána legyünk elérhetőek, hogy válaszokat adhassunk a felmerülő kérdésekre, megbeszélhessük a látottakat. Az ellenőrizetlenül hagyott, időben és tartalmában nem korlátozott képernyőzés ugyanis tartósabb gondokat is okozhat: fennáll az úgynevezett digitális autizmus veszélye, ami igazából nem autizmus, azonban így szokták nevezni, amikor egy gyerek normális fejlődését a kütyük rendszeres és túlzott használata lelassítja vagy visszaveti.  Ilyenkor könnyen figyelem- és viselkedészavarok léphetnek fel, aminek visszafordítása, kezelése szakember segítségét igényelheti.”

Hajdu Orsolya Boglárka, drámapedagógus, a JimJam tévécsatorna menedzsere

Ezzel szemben a szülő által jól irányított, gondosan megválasztott tartalmakkal történő képernyőzés, ahol a gyermek nincsen magára hagyva a látottakkal, nemcsak fejleszti, de remek, aktivitásra épülő elfoglaltságot kínál a kicsiknek. Hajdu Orsolya Boglárka szerint fontos, hogy a műsor legyen elragadó, kedves és ártatlan, a tanulás és a szórakozás pedig minden epizódban ösztönözve legyen. „A tévénézés egy passzív cselekvés, azonban e passzívitás feloldására van egy-két módszer, trükk, amit a jó mesék alkalmaznak: ilyen a kiszólás, amikor a hősök egy kérdéssel aktivizálják, késztetik interakcióra a nézőt. De van olyan is, ahol közös táncra, tornára buzdít a tartalom, illetve akár kreatív alkotásra is adhat inspirációt és segítséget a műsor. Lényeg, hogy a megfelelő mese ébren tartja a gyerekekben rejlő kíváncsiságot, érdeklődést. A cél az, hogy lépjenek interakcióba a televízióban látott történetekkel, hősökkel” – hangsúlyozta Hajdu Orsolya Boglárka. „Dolgozzuk fel együtt a látottakat, válaszoljuk meg a kérdéseket, használjuk tanulásra, fejlődésre a képernyőidőt.”

Azt, hogy ezt a gyakorlatban hogyan csináljuk, megtudhatják a cikksorozat második, januárban megjelenő részéből.

A tartalom az AMC Networks támogatásával, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.