© Marton Szilvia

A Magyar Biztosítók Szövetségének főtitkára, Trunkó Barnabás szerint a tavaly felderített 134 eset nem jelzi a probléma nagyságát, mert a biztosítási csalások többsége látens marad. „Ezeknek az eseteknek a 75-80 százalékáról azonban hosszú távon kiderül, hogy bűncselekmény történt.”

A főtitkár a hvg.hu kérdésére elmondta, hogy a biztosítási csalók évente több százmilliós kárt okoznak, leginkább a gépjárművekkel történő visszaélések által, aminél az egyéni akciók mellett kifejezetten megfigyelhető, hogy szervezetten hajtják végre. „Az viszont, hogy milyen járművel, mondhatnám, kártyafüggetlen dolog, ugyanis például az önrész nélkül, lízingre vagy egyéb konstrukcióra megvett autó eltüntetésével kiváltják a biztosító fizetési kötelezettségét, hiszen a nulla százalékos önrészhez előírják a pénzintézetek a cascót.”

Biztosítási csalások, ORFK-adatok

2003 – 536 2005 – 247 2006 – 184 2007 – 134

Trunkó Barnabás úgy tudja, a biztosítási csalások 90-95 százalékát maguk a biztosítók derítik fel. Némi magánnyomozói segítség is adódik ehhez a legális információk beszerzésében, ám az informatika sokkal hatékonyabb lenne, mint Sherlock Holmes – vélekedett a főtitkár. „A túlfeszített adatvédelmi szabályzás – ami nálunk a legszigorúbb Európában – nem teszi lehetővé, hogy a biztosító cégek összekapcsolják az adatállományaikat, s kiszűrjék azokat az ügyfeleket, akik már követtek el visszaéléseket. A biztosítók kérték a törvény készültekor, hogy a veszélyközösséget veszélyeztető esetek miatt legyen lehetőség az adatállományok összekapcsolására, de ezt az adatvédelmi biztos tiltakozására törölték.” A veszélyközösség kifejezés kapcsán Trunkó Barnabás elmagyarázta, hogy a csalók nem a biztosítót csapják be és károsítják meg. Ha a cég azt tapasztalja, hogy több kárt kellett kifizetnie, mint az előző évben, akkor egyszerűen emelni fogja a biztosítási díjakat, s máris a pénzénél van. „A tettesek a cascósoknak árthatnak, ezért ők vannak veszélyben.” Az adatállományok összekapcsolása nélkül azonban egyelőre szélmalomharcot vívunk – tette hozzá a főtitkár, megemlítve, hogy ha mást nem, akkor legalább egy olyan listát szeretnének, ami például a banki adósok nevét tartalmazza.

© Végel Dániel

„A biztosítási csalások kapcsán két dolgot hangsúlyoznék. Az egyik, hogy a társadalmi megítélése nem szigorú, sokan ugyanolyan huszárcsínynek tartják a biztosító átverését, mint az adóhivatal vagy a kávéautomata becsapását. A másik, hogy a statisztikával nagyon vigyázni kell, mert ha több esetet derítenek fel idén, az nem jelenti azt, hogy biztos több is történt.”

Szintén erre hívta fel a figyelmet Kántor Gerzson alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi és Pénzmosás Elleni Osztályának vezetője, aki rámutatott arra, hogy az adatok alapján a rendszerváltás óta csökkent a biztosítási csalások száma, ami természetesen csak a – a biztosítóktól vagy az állampolgároktól – tudomásukra jutott ügyeket jelenti. Szerinte egyébként a csökkenés azt jelzi, hogy egyre kevésbé éri meg ilyen típusú bűncselekményeket elkövetni. „A visszaélések többsége a gépjárművekkel történő biztosítási csalás, amelyeknél jellemző, hogy vagy a nulla százalékos önrésszel elvihető, casco-biztosítással rendelkező autókra követik el – nem akarják, esetleg nem tudják fizetni a biztosítási díjat –, vagy francia és japán gépkocsikkal „ügyeskednek”, mert ezeknek a javítása drága, és szétszedve alkatrészként jó áron értékesíthetők.”

Az alezredes közölte, tavaly 134 volt a felderített biztosítási csalások száma, amiben persze nemcsak az autókkal kapcsolatos visszaélések szerepelnek. A járművekkel elkövetett biztosítási csalások kategóriájában viszont egy-egy ügyben több gépkocsi is érintett lehet.

A bűncselekmények számát azért sem lehet tudni – hangsúlyozta Kántor Gerzson –, mert nem lesz mindegyik csalásból ügy, vagyis feljelentés, hiszen előfordul, hogy a biztosítótársaság megegyezik az ügyféllel, mert az például lemond a kárigényéről, a cég pedig eláll attól, hogy rendőrségi útra terelje a dolgot.

„A biztosítók a jogszabályok által megadott keretek szerint kommunikálnak egymással, hogy kiszűrjék a több társaságnál próbálkozó csalókat, illetve a kárigények pontosabb elemzésével igyekszenek ráakadni a nem valós fizetési kérésekre. Persze volt már olyan, hogy a kárszakértő együttműködött a tettesekkel, de egy idő után itt is lebuktak a csalók.” Az osztályvezető hozzátette, hogy a biztosítók igyekeznek bebiztosítani magukat, és mielőtt egy kárra fizetnének, alaposan körbejárják a bejelentések valódiságát. Amennyiben a legkisebb gyanú felmerül, hogy az ügyfél igénye nem jogos, akár polgári pert is indítanak.

Kántor Gerzson kitért arra is, hogy a gépkocsik mellett nem maradnak ki a biztosítási csalásokból a mezőgazdasági vagy munkagépek sem. „A legnagyobb divat azonban most a robogókkal kapcsolatos visszaélés: ezeknek alacsony a biztosítási tételük, és kisebb eséssel komolyabb sérülést lehet okozni a járműn, ami egy kis szervizben könnyen javítható.”

A robogókról és motorkerékpárokról az egyik legnagyobb biztosítótársaság, az Allianz Hungária Zrt. gépjármű-terület vezetője, Hoványi Sándor is hasonlóan vélekedett. Tájékoztatása alapján ezeknek a szezonális járműveknek a téli, használaton kívüli időszakban csak állandó költségei vannak – például törlesztőrészlet, biztosítás, tárolás –, ezért többen azt gondolják, a kiadásoktól úgy tudnak a legjobban megszabadulni, ha a biztosítóhoz „fordulnak.” Egy olyan színlelt káresemény, amelynek során gazdasági totálkárt szenved a motor, szerencsés esetben biztosítja a nyári motorozás költségeit.

A csalás módszertana

- Finanszírozott gépkocsik esetében fiktív lopáskárt jelentenek be cascóra, ezt követően pedig az autót alkatrészeire bontják, és ezeket értékesítik. Ez az eljárás azért is népszerű, mert a teljes gépkocsi értékesítése az egyre szűkülő legalizálási lehetőségek miatt már nem kifizetődő, a célpiacok egyre távolabbiak, új felvevő piacként pedig az afrikai országok jöhetnek szóba. - Szándékosan összetörik a gépjárművet, majd jelentősen olcsóbb, úgynevezett utángyártott, bontott, esetleg lopott alkatrészek felhasználásával állítják helyre a gépkocsit, amit a káresemény után eladnak. - Saját hibából összetört, casco-fedezettel nem bíró autók balesetét felelősségi kárként jelentik be, esetlegesen a párosítható gépkocsi ismételt ütköztetésével. - „Öltöztetés”: a járművet sérült karosszériaelemekkel szerelik fel, majd színlelt baleset károsultjaként jelennek meg a biztosítónál.

A biztosítótársaság szerint a jogtalan igénylések miatt lefolytatott vizsgálatok mintegy 80 százaléka a gépjárműkárokat érinti. A piacon tapasztalható áremelkedés – az alkatrészárak, a munkadíjak és a beszerzési árak stb. – egyébként a kárösszegben is jelentkezik. Bár a felülvizsgálati kapacitást a biztosító az elmúlt években nem tudta növelni, Hoványi szerint munkatársai egyre nagyobb eredményességgel veszik fel a küzdelmet a jogosulatlan igényeket benyújtók és a szervezetten, nagyobb értékre dolgozó biztosítási csalókkal szemben is. „Mivel társaságunk a gépjárműpiac vezető biztosítója, óhatatlan ezeknek a bűnözői csoportoknak az időszakonkénti felbukkanása, ám határozott fellépésünk miatt a csalók inkább a kisebb ellenállás irányába mozdulnak, magyarán máshol próbálkoznak” – közölte kérdésünkre Hoványi Sándor.

© Végel Dániel

Úgy véli, a bűnözők motivációjában szerepet játszik, hogy az új autók és azok alkatrészei, különösen a karosszéria-elemek ára között nagyságrendi az eltérés. (Extrém példaként: egy új autó és egy vásárolt alkatrészekből összeszerelt gépkocsi ára között akár 10-30-szoros is lehet az árkülönbözet.) Másrészről, míg alkatrészt nem lehet hitelre venni, addig az új autót számos finanszírozási konstrukcióban meg lehet vásárolni. Az akciók során önrész befizetése nélkül is gépjárműhöz lehet jutni, sőt fél évig még a törlesztést sem kell megkezdeni. Gyakori a hosszú futamidejű, 60 hónapot meghaladó tartamú finanszírozási konstrukció, az alacsony havi törlesztőrészletek biztosítása miatt.

© Müller Judit

Jellemzően a 2-5 éves korú, nagy számban előforduló, népszerű márkákkal követik el csalásokat, és ezek közül is főleg azokkal a típusokkal, amelyeket új autóként könnyen, extra finanszírozási konstrukcióban el lehet érni – tudtuk meg a német biztosítótól. Az Allianz az őt és ügyfeleit ért jogellenes támadások kivédésére természetesen ellenőrzi a kárkifizetések összegét, és megvizsgálja a szabályszerűségüket. Amennyiben a munkatársak szabálytalanságokat észlelnek, felülvizsgálatot rendelnek el az adott eset körülményeinek a tisztázására és a kárbejelentés indokoltságára, valamint arra, hogy a kárfelmérés megfelel-e a kárügyintézés törvényességének és a belső utasításoknak. A felülvizsgálatot külön erre a feladatra létrehozott – a kárrendezéstől független – szervezeti egység folytatja le. Az itt dolgozók indokolt esetben szakértőket kérhetnek fel az egyes speciális esetek vizsgálatára. Ennek eredményéről tájékoztatják a kérést megfogalmazó vezetőt, aki a megállapítások figyelembevételével dönt a további lépésekről, s ehhez, ha kell, jogtanácsos segítségét is kikéri.

Amatőrök és profik

A hvg.hu-nak név nélkül nyilatkozó kis cég magánnyomozójának tapasztalata szerint a biztosítási csalók közül leginkább az amatőrök buknak le. A profik, akik szervezetten „űzik az ipart”, figyelnek arra, hogy tökéletes baleset történjen az általában nagy értékű autójukkal, például Audijukkal. Természetesen ehhez megvannak a megfelelő embereik, kárszakértőik, szervizeik. A magánnyomozó úgy véli, a legtökéletesebb biztosítási csalás az, ha a nulla százalékos önrészre kihozott gépjárművet külföldön lopják el. Az ottani hatóságok nem feltételezik, hogy csalást akarnak az autóra elkövetni, s kiállítják a „bűncselekményről” a feljelentést, amivel az ember besétál a biztosítójához, s kéri, hogy a cascójára térítsék meg a kárát. Közben pedig lehet, hogy az autó el sem hagyta az országot.

Amennyiben a kárrendezési eljárás során kiderül, hogy a bejelentésnek nincs meg a jogalapja – nem úgy, nem ott, nem akkor történt stb. –, akkor az ügy súlyától függően többféle megoldás létezik. Az alkalmilag próbálkozóknál megelégszenek azzal, ha az ügyfél visszavonja kárigényét, míg a szervezetten biztosítási csalásokat elkövetőket, akiknél jövedelmi forrásnak számít a csalás, eltávolítják a társaságtól és feljelentik a rendőrségen.

Az Allianznál nem jellemző – hangsúlyozta a gépjármű-terület vezetője –, hogy a dolgozók tudatosan részt vennének a visszaélésekben, de időnként akad egy-egy munkatárs, aki megtéved. Ilyen esetekben a cég illetékes vezetője megteszi a szükséges munkajogi, kártérítési, esetleg büntetőjogi lépéseket.

A biztosítótársaságok rendszeresen kérnek segítséget a csalások kiderítésében a magánnyomozó cégektől. Ilyen az Expol Kft. is, amelynek egyik tulajdonosa, Doszpot Péter volt nyomozó a hvg.hu-val közölte, hogy a rendőrségi tapasztalatok ellenére náluk továbbra is magas az ügyek száma. „Nemcsak növekedés látható a területen, hanem megfigyelhető, hogy a biztosítási csalás egyre komolyabb üzletággá is válik, s várhatóan az marad a jövőben is. Ha csak néhány százezer forintot húz le valaki az egyik biztosítótól, már akkor is megérte neki.” Doszpot Péter elmondta, hogy havonta mintegy 150 aktát vizsgálnak át a biztosítók kérésére, de persze nem mindegyikből lesz eljárás. „Sok esetben, miután a csalók beismerik a bűncselekmény elkövetését, a biztosító magánváddal bíróság elé viszi az ügyet” – mondta a magánnyomozó cég vezetője. Szerinte ezek a bűncselekmények felderíthetők, de áldozni kell a jó szakemberekre – például a kárszakértőkre – és magánnyomozókra, mert eredményeik kőkemény forintban mérhetők.

© Marton Szilvia

„Munkánk során lebuktattuk már a biztosítótársaságoknak a  tettesekkel együttműködő alkalmazottait is, akiknek a bevonása nem meglepő, hiszen a csalók megpróbálják alaposan kidolgozni a bejelentéseiket” – magyarázta Boros Sándor, a cég szakmai igazgatója. Elmondta, a klasszikus biztosítási csalások is megtalálhatók az ügyek palettáján, például amikor kreálnak egy káreseményt vagy brókernél visszadátumozott biztosítást kötnek. A többség autójavítókkal és kárszakértőkkel működve próbálja átverni a biztosítókat. Ugyanakkor még ezt a második csoportot is überelik azok a szervezett csapatok, még ha számuk nem is sok, amelyeknek a hivatalokban, a biztosítóknál is vannak megfelelő kapcsolataik, s tevékenységüket jogászi háttérrel is megalapozzák. A nagy kárt okozó ügyek hozzájuk fűződnek, és esetükben gyakran hitelezési csalás is kapcsolódik a biztosítási csaláshoz.

„Egyéni próbálkozókkal és szervezett csapatokkal is találkozunk, közülük mostanában sikerült lebuktatnunk egy társaságot. Ők az ikerítés módszerével éltek” – mondta Boros. Jellemzően Németországból, vagy Nyugat-Európa más országaiból papíron hoznak be olyan autókat, amelyeknek az adatait meg tudták szerezni. A bűnözők aztán itthon lízingelnek egy nagy értékű autót, mondjuk egy A8-ast, továbbra is csak papíron, még cascót is kötnek rá. Utána a rendőrségen bejelentik, hogy valaki meglovasította a járművet, s az eredménytelen nyomozás után a biztosító fizet nekik. Ezek 18-20 millió forintos történetek; az Audi mellett a Mercedest és a BMW-t is megemlítette Boros, mint a csalók által különösen kedvelt típusokat. A szakmai igazgató elmesélt egy másik felderített ügyet is. Ebben munkagépekkel követték el a biztosítási bűncselekményt: több százmillió forintot akart a bűnözői csapat kihúzni az egyik biztosítótársaság zsebéből úgy, hogy több, egyenként mintegy 60 millió forintot érő munkagép ellopását jelentették be. Ám végül nem jutottak a remélt haszonhoz.