A C5 külsejét, különösen feketében, nehéz lenne forradalminak titulálni, legalábbis addig, amíg észre nem vesszük, hogy nem is fekete, hanem csillámló sötétbarna. Kis extravagancia, amely nem hivalkodik. Ügyes. Az arca sem olyan karakteres, mint egy Audinak, de szép megoldásokat találni rajta. A nappali LED-fénycsík és a tompított fény xenon-lámpái presztízst adnak a kocsinak. Hátulról pedig még dögös is. A szögletes és dupla kipufogóvégek, krómbetéttel, elgondolkodtatóak: milyen sportkombi lehet ez, ami egyáltalán nem hasonlít, mondjuk egy BMW-re. 
 
És a 204 lóerős motorral szerelt autó meggyőzően viselkedik. A 2,2 literes HDi dízel, ha odalépünk, olyan kellemes brummogással indul meg, hogy öröm ismételgetni. Persze nem olyan fürgén, mint egy duplakuplungos, de azért a nyomaték időben és meggyőzően megérkezik.  A 440 Nm pedig tisztességesen meglódítja a gépet. Pedig a Tourer, vagyis a kombi változat jelentős méretekkel megáldott.  A teljes hossza 4,83 méter, és 1,86 méter széles, a tengelytávja 2,8 méter méter, ami már jelentős belteret eredményez.  A hatfokozatú, bolygóműves automataváltó normál módban csak egészen picit lassan, de amúgy nagyon finoman teszi a dolgát. Ha a sport gombot megnyomjuk, akkor pedig 2000 alá nem is nem nagyon engedi esni fordulatszámot. A fogyasztás viszont ennek megfelelően nem a mai fő áramlatot követi, az átlag több lesz, mint 8 liter, szinte biztos. Ez egy 1,8 tonnás kocsitól nem elfogadhatatlan, annak fényében különösen nem, hogy akik ilyen kocsival járnak, üzemanyag juttatással teszik.

A kocsi legerősebb része, amely tényleg élményszámba megy, az a futómű. Még a murvával felszórt, weekend telkes, tankcsapdákkal terhelt utcácskán is úgy kel át, mint a tevekaraván. Csak nem billeg annyira. A hidropneumatikus rugózásban tényleg van tapasztalata a Citroennek, a hatvan év, amelyet ennek fejlesztésével töltöttek mára tényleg kifogástalanul működik. Elképesztő, ahogyan érezni, az autó szó szerint figyeli az alatta lévő talajt és folyamatosan hozzáigazítja a rugózást. De nem kell félni, mindez nem azt jelenti, hogy olyan puha a kocsi, hogy azonnal tengeribetegek leszünk tőle.  A C5 ráadásul komolyabb tempónál megsüllyeszti karosszériáját, a csekélyebb légellenállás érdekében.

Képgaléria a C5 2.2 HDi-ről

D.P.

A vezetői komfortot viszont szokni kell, mert ebben nagyon francia. Egészen szokatlan a fix kormányoszlop, amely nem fordul a kormánykerékkel együtt. Ebbe egy „Y forduló” közben majdhogynem bele lehet akadni. A duda kormányagyra helyezett két gombos megoldása pedig igazán stresszterápiás azzal, hogy az oszlopon két kis gombot kell nyomogatni és nem teli tenyérrel ráverni a kormány közepére: menjél már! Csak finomkodva tudunk dudálni, akkor meg már minek? És ilyen a vezetőtől távol levő, elakadást jelző gomb is, ami szinte az anyósülés elé került. Látszik, hogy a francia nem olyan köszöngetős, mint a magyar. Csak indokolt esetben használják, nincs stratégiai szerepe a gomb elhelyezésének.

Az ülések ugyanakkor majdnem kárpótolnak mindenért. Leszámítva, hogy az üléslapok talán nem elég szélesek, a fűthető, masszázsfunkciós vezető oldali ülés, amely legalább 10 féle pozícióban mozgatható miden porcikánkat kényezteti.  A legjobb talán a háttámla felső részének testhez igazíthatósága, amely lapockatájon még hajlik egyet, ha úgy kívánjuk.  A bézsszínű kárpit viszont láthatóan túlérzékeny kissé; ki volt fényesedve, ami túlzás egy alig 6000 kilométert futott autóban.

A konzol legkevésbé sikerült része a középkonzol gomb hadserege. A rádiógombok végtelen száma, a klíma gombjai és hogy mit, mikor kell megnyomni vagy tekerni, nem egyértelmű egy hét után sem.

Viszont van sok-sok díjnyertes ötlet: így a csomagtér-záró gomb vagy a csomagtér falán helyet kapott kis zseblámpa. A csomagtartóban ráadásul van egy olyan gomb is, ami arra szolgál, hogy a kocsi leeressze hátsóját, miközben megpakoljuk. És pakolni lehet is bele.  Alapból nem a legnagyobb 505 literes csomagtérrel nyit, ám kicsit átrendezve a belsőt máris 1462 literre bővül a tér.  Apró megjegyzés, hogy az elektromos csomagtér-ajtó nem éppen sebesen teszi a dolgát.

A 11 milliós modellben a napfénytetővel pedig még a női szíveket is meghódíthatja a főnök. Amikor beülnek mögé a kolleginák egy vállalati kiruccanás alkalmával, akkor lehet igazán villogni, hogy ilyen is van a főnök kocsijában. Mert egyébként éppen a sofőr kapja a legkevesebbet a kék égből, az a hátul ülők kiváltsága.

Olyan autó a C5, amely nem enged a maga igazából. Így képzelik a németes francia autót a franciák, ennél jobban nem tudják megerőszakolni magukat, és nem is kell. Bár olyan, de mégis alaposan különbözik egy Passattól vagy egy Audi A4-től.  Mindennel együtt: a karosszéria, a motor, a komfort, tényleg egyedi harmóniát alkot.