Ma már szinte teljesen magától értetődik, hogy az autóban valamilyen navigációs rendszert használunk. Van aki a nagykijelzős beépített drága gyári navikra esküszik, van aki a mobilján futtatja a Waze-t, és egyre többen az autó kijelzőjén jelenítik meg a telefonon futó navigáció képét. Egyszerűen el vagyunk kényezetetve e tekintetben, ez azonban nem mindig volt így.

A világ első, kereskedelmi forgalomban kapható autós navigációját a Honda készítette el, még pedig 1981-ben. A keresztségben Honda Electro Gyro-Cator nevet kapott kütyü igen drága volt, mai értéken számított felára mintegy 2 millió forint lenne.

A GPS-t nem ismerő, műholdakat nem látó rendszer működése igen egyszerű volt: a megadott kezdő- és végpozíció között a kocsi kerekei felől érkező adatokból és giroszkóp segítségével állapította meg a rendszer a hozzávetőleges tartózkodási helyet. A haladási tippekkel nem szolgáló rendszer monokróm képernyővel rendelkezett.

A Bosch nem sokkal később, 1983-ban rukkolt elő első autós navigációjával, az EVA-val, ami a Hondáéhoz hasonló módon, a kerekekre szerelt szenzorokkal és giroszkóppal határozta meg az aktuális koordinátákat. A férfi hangutasításokkal és haladási tippekkel szolgáló rendszer mágneses magnókazettán tárolta a térképet: egy kazettán egy közepes méretű város adatai fértek el.

Az első, akkori tapasztalatok szerint nem igazán pontos GPS-alapú autós navigációs rendszer 1995-ben jelent meg a kereskedelmi forgalomban. Ez volt a GM-féle GuideStar, amit elsőként az Oldsmobile Eighty Eightbe szereltek be.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.