szerző:
László Ferenc

Hatalmas hasadékok, egy apró falu, ahol kétszer kel fel a nap, áfonyával és medvével teli erdők, tavak, várak és remek kanyargós utak. Nincs messze és nem is kerül sokba - mutatjuk, hogy merre és hogyan érdemes útra kelni.

Tavaly nyáron a "világ legjobb útjának" tartott Transzfogarasi út és a vele párhuzamos Transzalpina kanyarjait vadásztuk le, miközben szinte kilométerenként megállva haraptunk a friss levegőbe és csodáltuk az erdélyi táj szépségeit. Dévát, Brassót és a Szent Anna-tavat is felkerestük, és már az akkori egyhetes túra után éreztük, hogy ebben a vidékben bőven van még annyi, hogy újból felkeressük.

Így is lett, idén nyár közepén kilencnapos túrát tettünk a szomszédban, melyben a nemzetközi menetpróba kapcsán már részletesen bemutatott Volvo V60 első hazai példánya volt a társunk. Kilenc nap, öt személy, egy teljesen telepakolt svéd kombi és megannyi élmény. A fotókban igen gazdag galériába ezúttal fokozotton érdemes betekinteni.

©

Indulás!

A budapesti indulást követően idén nem az M5-ös és M43-as, hanem az M3-as és M35-ös autópályán haladtunk. Ily módon 3 órányi autózással elérhető a 290 kilométerre lévő ártándi határátkelőhely, és rögtön az első határontúli nagyvárosban, Nagyváradon megejthető az első rövid pihenő.

Ezután irány az 1-es úton tovább, Királyhágó környékén remek kanyargós, de kiváló minőségű útszakaszokra lehet számítani. A következő rövid pihenőt Bánffyhunyadon érdemes tartani, ahol a vajdahunyadi befejezetlen újkori palotákéhoz hasonló épületek giccsparádéját lehet elemezgetni egy picit.

©

Romániában nincs túl sok autópálya, de a sóbányájáról is híres Tordára kivételesen már egy ilyen, 2x2 kétsávos remek útszakaszon lehet továbbhaladni. És már messziről látszik az a mészkőhasadék, melynél néhány órát mindenképpen érdemes elidőzni. A belépő néhány lei, kifizetését követően pedig az egekbe meredő sziklafalak tövében kirándulhatunk, az itt folyó patakot pedig négy kisebb-nagyobb hídon tudjuk keresztezni.

©

Innen Torockóra egy nagyon rossz minőségű, kátyúkkal gazdagon tűzdelt úton lehet eljutni, de megéri. Az egykori bányásztelepülés a Székelykő hármas csúcsa alatt található, és ez az a hely, ahol reggelente akár kétszer is felkel a nap. A fényes égitest hajnalban feltűnik, majd a hegy mögött elbújik, hogy nem sokkal később újból felbukkanjon mögüle.

Mi is megnéztük volna, de júliusban nem volt szerencsénk a szállásadónk szerint legszebben májusban megtapasztalható ritka jelenséghez.

©

Merre tovább?

Torockóról a másik irányban kihajtva meglepő módon egy patika minőségű kanyargós úton haladhatunk tovább. Először a gyűrt hegység szépségeiben, majd pedig egy újabb kanyonszerű hasadék és egy modern, már-már befejezettnek tekinthető újkori kastély szépségeiben gyönyörködhetünk.

Nagyenyeden a városközpontban lévő hatalmas várat, illetve a vele szemben található orthodox templomot érdemes megtekinteni. Utóbbiban mi egy negyed kenyeret kaptunk ajándékba, mely gesztust nem tudtunk pontosan mire vélni, de igen nagyra értékeltük. A vendégszeretet egész utunkat belengte, nemcsak a magyarok lakta vidékeken, hanem a román területeken is kedves helyiekkel találkoztunk.

Az más kérdés, hogy tapasztalataink szerint sokkal kevesebben tudnak errefelé angolul, mint Magyarországon, így egy online szótár a mobilunkon adott esetben igen jó szolgálatot tehet.

©

A Nagyenyed és Segesvár közötti útvonal nem túl fantáziadús, utóbbi helyen azonban mindenképpen érdemes eltölteni néhány órát az időben évszázadokkal visszarepítő, csodás kis épületekkel teli hatalmas várban. Innen 70 kilométerre és 1 órányi útra található Szováta és fő látványossága, a Medve-tó.

Ez a világ legnagyobb heliotermikus tava: a magas sótartalmú víz a felszínen nagyon meleg, alul pedig dermesztően hideg. A nevét a kiterített medvebőrre hasonlító formájáról kapott tóban szabadon sajnos nem lehet fürdeni, hanem csak a kiépített és fizetős strandon. A Szent Anna-tó érintetlenségét ezúttal nem kapjuk meg, és itt jegyzendő meg, hogy idéntől a Szent Anna-tóban sajnos már egyáltalán nem szabad fürdeni.

©

Fel a hegyekbe!

Rossz idő esetén remek program a Parajdi sóbánya, ahova sajnos régi német dízelbuszokkal visznek le. Lent viszont kristálytiszta sós levegőt szívhatunk be, és a gigantikus termekben játszóterek, éttermek és még egy templom is található. Érdemes játékokat vinni magunkkal, a tollaslabdázás és a pingpong például nagyon népszerű a látogatók között. Sőt, térerő és wifi is van a föld gyomrában.

©

A kanyargós hegyi utak szerelmesei és a vezetési élményt hajszolók számára maga a földi mennyország a Parajd és Bucsin közötti 36 kilométeres útszakasz, ami még a dízel kombi Volvónkkal is igazi élvezet volt. Felfelé a motort, lefelé a fékeket izzasztja meg az erdei szakasz, amin mindkét irányban érdemes végigvezetni, és szerencsére az út is egész jó minőségű errefelé. Talán nem véletlen, hogy a 13B út ezen szakaszán raliversenyeket is szoktak rendezni.

Parajdról déli irányban is érdemes útra kelni, a 13A úton errefelé található Korond és Farkaslaka, és az utak errefelé is kiválóak. Bár a térképen csak egy vékony madzagútként van feltüntetve, a Fenyéd és Gyergyóújfalú közötti 138-as utat mindenképpen érdemes kipróbálni, remek a minősége, gyönyörű helyen visz és a vonalvezetése is kedvez a vezetési élményt keresőknek.

©

A nagy kör

Gyergyószentmiklóstól a 12C elképesztő szerpentinjein át vezet az út a Gyilkos tóhoz. Ez a közeli hegyekről lecsúszó törmelék által eltorlaszolt patakok vízéből létrejött tó gyalogosan körbejárható és elsősorban a vízből kiálló fatörzseiről ismerszik meg. Emberi beavatkozás nélkül a tó 2060-ra megszűnne, de próbálnak tenni az ellen, hogy a törmelék teljesen feltöltse a tavat.

©

A 12C-n tovább haladva juthatunk el a Békás-szoroshoz, ahova érdemes a reggeli órákban megérkezni, ekkor ugyanis még ritkábbak errefelé a turistákkal teli buszok. A út két oldalán falként merednek az égig a sziklák, ezt legalább egyszer az életben mindenkinek látnia kell!

©

Románia legnagyobb víztározóját, a Békás-tavat 1960-ban kisfalvak elárasztásával hozták létre. A táj és az első blikkre természetesnek tűnő tó szinte alpesi gyönyörűségű, de sajnos sok helyen elképesztő mennyiségű a szemét. A tó körüli 15-ös út minősége sem mondható túl jónak, ezenkívül étteremből is szállásból is kevés van errefelé.

©
©

Nyugat felé továbbhaladva Borszékbe érkezünk, mely Erdély egyik leghíresebb fürdő- és üdülővárosa, volt. Azért a múlt idő, mert bár a természeti kincsek továbbra is adottak, az elmúlt évtizedekben hanyatlásnak indult település sétálóutcájában egymás mellett sorakoznak a lepusztult kísértetkastélyok. Borszéktől a másik irányban kiváló szerpentines útszakasz, majd pedig nyújtott íves főút vezet tovább, vissza Gyergyószentmiklósig.

Ez a körút körülbelül 200 kilométer hosszú és 4 óra a tiszta vezetési idő. A megállásokat beleszámolva nyugodtan kalkulálhatunk egy alsó hangon 1 napos kirándulással.

©

Hol a vége?

Az E578-as úton délnek tartva ugyancsak gyönyörű a táj, és a természeti szépségek száma egyre csak nő, ahogy Csíkszeredától keletnek indulunk a 12A úton. Felemelkedünk egészen 1200 méteres magasságig, ahol a helyi kiírások szerint már nem is annyira a medvék, hanem inkább a farkasok okozhatnak gondot, mi szerencsére egyetlen példánnyal sem találkoztunk.

Gyimes egyik gyöngyszeme a Borospataki Skanzen, melynek időutazásra hívó régi épületeit nemcsak megtekinteni és fotózni lehet, hanem akár meg is szállhatunk bennük. Errefelé sajnos már nagyon rossz minőségű a hegyek között vezető főút, ami szinte még a lelket is kirázza az utazóból.

©

De pillanatig sem szabad csüggedni és az 1000 éves határig hátralévő néhány kilométert még mindenképpen érdemes megtenni. Korábban itt húzódott a magyar határ, ez volt az ország egyik legkeletibb pontja, ahol most egy régi vonatot, egy szépen felújított vasúti házat és a még felújításra váró régi Rákoczi-várat lehet megtekinteni.

©

Praktikus tudnivalók

A román úthasználati díjat nemcsak a gyorsforgalmi, hanem a normál főutak használatakor is meg kell fizetni. A 7 napos személyautó matrica 1000 forintba, a 30 napos pedig 2300 forintba kerül, és a határátkelőnél érdemes megvásárolni. Míg tavalyi utunk során 20-30 forinttal olcsóbb volt Romániában az üzemanyag, addig idén pont ellenkezlőleg, hasonló mértékben drágábbnak találtuk a kinti gázolajat. De persze akkor még nem járt 70 forint felett egy lei.

Nagy általánosságban véve Erdélyben minden olcsóbb, mint Magyarországon, a nagyvárosokban pedig hozzávetőlegesen azonos árszintekkel találkozhatunk. Ez éppúgy vonatkozik a szállásokra, mint a gasztronómiára. Előre lefoglalt szállás nélkül is útnak lehet indulni, kis keresgéléssel még a nyár közepén is találhatunk szabad szobákat, apartmanokat.

Az éttermekben érdemes kipróbálni a helyi ízeket, az erdőkben pedig nem szabad kihagyni az áfonyakóstolást. A gombákkal csak óvatosan, de a gyümölcsök mellett szerencsére erdei gombákat is gazdagon árulnak az út menti árusok.

©

A gyorshajtás és a felelőtlen előzgetés továbbra is nemzeti sport Romániában, a sebességhatárokat szinte mindenki bőven átlépi, főleg lakott területen. Sebességmérő rendőrautóval a kilenc nap során hárommal találkoztunk, ebből egy volt bejelentve a Waze-en, a többit villogtatással jelezték a szembejövők.

A mobil lefedettség és a mobilnet sebessége nem sok kívánnivalót hagy maga után, egyedül az elhagyottabb hegyvidéki szakaszokon tapasztaltunk ezzel kapcsolatban nehézségeket. Bankkártyát sok helyen, a kisebb vidéki élelmiszerboltokban is elfogadnak, de persze nem árt, ha van nálunk lei is.

©

Skandimánia

A skandináv tesztautó remekül helyt állt Romániában, de persze az elhanyagolt útszakaszokon jobban örültünk volna egy picit lágyabb futóműnek és kevésbé peres guminak. Cserébe viszont kárpótolt a Volvo V60 jó minőségű szerpentineken tanusított viselkedése. A meglepően jó vezetési élményben komoly szerepe volt a manapság oly divatos SUV-okénál jelentősen alacsonyabb karosszériának és a mély üléspozíciónak.

A 2 felnőtt és 3 kisgyermek jól elfért az utastérben, de 5 felnőttnek azért már szűkös lenne a helykínálat, főleg hátul középen, a magas kardánalagút miatt. Az 529 literes csomagtartó nagyobb kapacitású, mint a prémium kategóriás német riválisok puttonya, de abszolút értékben azért persze akadnak ennél nagyobb csomagtartójú kombik is.

A V60 D4 kivitelében egy 190 lóerős 2 literes dízelmotor található, mely megfelel a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak is. Nem lesz tőle sportkocsi a V60, de a motor nagy nyomatékú, visszafogott hangú és nem is fogyaszt sokat. A 2400 kilométeres túra során 6,7 literre jött ki az átlagfogyasztás, ami a számos feszített tempójú hegyi útszakasz ismeretében kiválónak mondható.

©
©

Konklúzió

Legyen szó a Transzfogarasi-útról, a Transzalpináról, a Tordai hasadékról, a Gyilkos-tóról, a Békás-szorosról vagy éppen Gyimesről, Erdély számtalan autós és kirándulós élménnyel szolgál kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ráadásul ennek megtapasztalásához nem kell túl messzire utaznunk, illetve egy ilyen romániai túra relatíve kis összegből is megúszható.

Az ár/élmény arány lényegében verhetetlen, a helyi magyarokkal folytatott tartalmas beszélgetések pedig szó szerint megfizethetetlen értékűek.

©

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!