Rendszeresen felvetődik, hogy miért olyan autókat tesztelünk, amelyekre nincs pénze az emberek többségének, vagy olyan, roskadásig extrázott autókat, amelyeknek nincs aztán valós megfelelője az utcákon. A Mercedes mindenesetre most egy olyan autót kínált tesztre, amely a saját kategóriáján belül mindenképpen fapadosnak számít. Ritka az olyan tesztautó, amelynek felszereltségi listáján több a hiányzó tétel, mint ami benne van a Mercedes opciós listájáról. Kaptunk egy 11,9 millió forintos, klasszikus, nagy Mercit, egy E 200-at.
Lefele Limitált Edition
Nagy meccs megy minden évben a három német prémium márka között, hogy ki ad el több autót. Világszinten most a Mercedes vezet és így van ez itthon is. Nincs tehát rossz passzban a Mercedes, ám úgy tűnik, most a prémium autók terepéről is kikacsintgatnak.
Tehetik például azért, mert a Mercedes most helyzetben van: a klasszikus cégautók, mint a Ford Mondeo vagy a VW Passat különféle nehézségekkel küszködnek, elsősorban a WLTP szabványra átállás miatt. A Passatból például nem volt rendelhető néhány változat, a Mondeóval is voltak problémák, ott csak a frissített változatot lehet rendelni, amit egy hete mutattak be. A Mercedesnél meglátták a lehetőséget, hogy most lehet piacot szerezni, beszálltak az árversenybe.
A stuttgartiak valódi szándéka egy akciós ajánlattal nyilván nem az, hogy most aztán a magánvevők százai rohanjanak Mercedest venni. Erre persze még ilyen ár mellett sincs reális esély, hanem a flottás vásárlók közé akarnak beférkőzni, ahol sokféle szempont alapján szokták kiszórni a prémium márkákat. A legegyszerűbben azzal, hogy drágák.
Az pedig talán nem is kérdés, hogy a vevői oldal nyer ezzel, mármint nem csak a Mercedes-vásárlók. Hiszen ha a konkurensek nem is állnak bele a direkt árversenybe, a kereskedőknél úgy komoly alkupozícióba hozzák a vevőket az ilyen ajánlatok, akik ezentúl mondhatják: „Nézze, a Merci is, mennyiért odaad most egy E-osztályt”.
Ami prémium: motor, váltó, futómű
Tulajdonképpen ha a fenti közcímben említett mechanikai hármas irányából közelítjük meg egy autó értékeit, akkor igazán nem kapunk keveset. A Mercedes E200 motorja egy négyhengeres, 184 lóerős és 300 Nm maximum nyomatékú változat, amely ha nem is a legmodernebb benzinese a gyártónak, de csendes, erős.
A váltó és a hajtáslánc többi eleme úgyszintén nem egy olcsósított technika. A kilencfokozatú váltó már indulásnál kettesben van és finoman kapcsolgat oda-vissza, miközben például 130-nál 1800-at forog a motor főtengelye, vagyis igencsak kímélő. 8-9 literrel simán el lehet járni vele átlagban még úgy is, hogy ez egy 4Matic összkerék-hajtású autó, ami tovább javítja az ár/érték jellemzőjét.
A futómű többlengőkaros elől-hátul, és bár egy Passat vagy Mondeo futóműve a saját kategóriában etalon, a Mercedesé egy szegmenssel feljebb az. A futómű hangolást egyébként változtatni is lehet komfort és a sport módok között, és ezek a beállítások a motor karakterét is befolyásolják elég jól érezhetően.
És ami nem
Sok-sok apróság és néhány nagyobb vagy fontosabb összetevő van, ami azért nagyon hiányzik. Ott azért még nem tartunk egy ilyen Mercinél, hogy a hátsó ablak kurblis legyen, de a szürke szövetkárpit ülések nagyon meghatározzák az összképet, akárcsak a műszerfal szürke-ezüst műanyagpanelje.
A legfontosabb hiányosság talán a tolatókamera, mert szenzorok persze vannak, de elég szenvedés nélküle az élet. Ugyanilyen az adaptív tempomat hiánya, amely követné a forgalom ritmusát, lassítana-gyorsítana. Olyan, mintha 10 évet visszamennénk az időben a Mercivel és pont az elmúlt évek fejlesztéseit, az egyre okosabb vezetéstámogató és biztonsági rendszereket nem találjuk, pedig ezekben talán a prémiummárkák között a legjobb a Mercedes.
A többi hiányzó tétel nem ilyen fájó. A kicsit egyszerűbb infotainment-egység igazából pont nem zavaró. A képernyő jó nagy, 12,3 colos, az okostelefont úgyis rádugjuk, annyi kell, hogy az Apple CarPlay és Android Auto menjen rajta, ez pedig megvan. (Igaz, ennek lehetőségét csak a tesztautóba tették bele, az alapcsomagos kínálatban nincs benne.) A sofőr előtti műszer analóg, mint a korábbi kompakt Mercedesekben, viszont a kormányon ott a legújabb kezelő felület, ami olyan, mintha egy laptopot kereszteztek volna egy Playstationnal, űrkorszaki.
Fura persze az is, hogy nincs kulcsnélküli ajtónyitás, igaz ezzel 483 ezret spórolunk az elektromos csomagtér-nyitással együtt. A visszapillantó fülek nem csukhatók motorosan, ez mínusz 217 ezer forint. Nincs a klasszikus mercis, elektromos ülésvezérlés sem az ajtókon. A Mercedesek igazán luxus rétegei sem, mint amikor bekapcsol a 64 féle hangulatfény egyike és a kesztyűtartóban lévő parfümpalack finoman adagolja az illatokat, közben megy a klimatizált masszázsülés és a Burmester hifi 23 hangszórója és a panorámatetőn át látni a csillagos eget. Igaz, ezért a három tételért ki is kellene fizetni nagyjából 2,6 millió forintot pluszban.
Konklúzió, árak
Mondhatjuk, hogy a hiányzó elemek többsége nélkül lehet élni, de igazából a prémiumnak, vagy még inkább a luxusnak nagyjából pont az a lényege, hogy olyat kapunk, ami másnak nincs. Éppen a napokban járt nálunk egy másik Mercedes, egy C220d 4Matic T-modell, amely egy számmal kisebb, mint az E-osztály. Abban lényegében minden benne volt, amit egy ilyen 50-60 tételből álló opciós lista tartalmazhat a Mercedesnél. Az árcéduláján 22,4 millió forint szerepelt. Igen, egy C-osztályú Mercedesért. Ha innen nézzük, kijönne belőle majdnem két ilyen E-osztályú Mercedes, és akkor pedig végképp szürreális az az összeg egy kisebb autóért.
