Kidobott műanyagból készül üzemanyag a szomszédban – megnéztük

Amikor Bécsbe utazunk, az osztrák főváros elérése előtt az autópálya mellett egy hatalmas ipari egységre lehetünk figyelmesek. Ez nem más, mint az osztrákok Százhalombattája, az OMV schwechati finomítója, amit mi a napokban egy izgalmasnak ígérkező új technológia bevezetése kapcsán kerestünk fel. De útközben előtte még megálltunk Bábolna környékén az M1-es autópálya mellett, és nemcsak az ilyenkor szokásos rövid pihenő miatt.

Hanem amiatt is, mert nemrégiben itt helyezték üzembe hazánk és egyben Európa leggyorsabb villanyautó-töltőjét. Az OMV által üzemeltetett Ionity egység 350 kW csúcsteljesítményű, ily módon jelentősen gyorsabb, mint a jelenleg széles körben használatos 22-75 kW-os töltők.

A mostanság kapható új villanyautók maximum 100-150 kW teljesítménnyel tölthetők, és ily módon 30-40 perc alatt mintegy 300 kilométeres hatótávot lehet beléjük "tankolni". És várhatóan idén év végén érkezik a világ első olyan autója, mellyel már az Európa-szerte telepített Ionity töltők 350 kW-os maximális teljesítménye is kihasználható lesz.

A villámtöltőket érkezési sorrendben lehet igénybe venni, a töltők használata bruttó 8 eurónak megfelelő forintba kerül. Ez független attól, hogy mennyi ideig használják azokat, és mekkora töltést vesz fel a rákapcsolt gépjármű. A rendszer a számlaadást is lebonyolítja, amelyet a felhasználó e-mailen kap meg. Jó hír, hogy az OMV hamarosan várhatóan a második ilyen Ionity töltőt is át fogja adni, amit az M7-es autópálya mentén helyeznek el.

A már a cég osztrák központjában tartott előadáson a villanyautók helyett értelemszerűen a belső égésű motoros autók kerültek fókuszba. Az olajcég munkatársai kihangsúlyozták, hogy míg egy dízeljármű mintegy 33 kilogramm gázolajjal képes megtenni 500 kilométert, addig egy elektromos autóba ehhez egy 600-800 kilogrammos 100 kWh-s akkumulátort kell szerelni. Melynek térfogata 37 helyett 360 liter.

Alternatív megoldást jelenthetnek az üzemanyagcellás autók, melyek fordított vízbontás elvén nagynyomású hidrogénből állítanak elő elektromos áramot. Ez esetben 500 kilométert alig 6 kilogramm hidrogénnel meg lehet tenni, igaz, ennek térfogata 170 liter.

A közelmúltban általunk is alaposan kipróbált hidrogénautózás elsősorban a gyors tankolás miatt lehet szimpatikus, illetve amiatt is, hogy ezekbe az autókba csak egy néhány kWh-s pufferakkumulátor kell. Komoly negatívum azonban, hogy hazánkban egyelőre egyetlen helyen sem tankolhatunk hidrogént, és Ausztriában is csak néhány OMV-kúton kapható ilyen üzemanyag. Amit jó esetben megújuló zöld energiával állítanak elő.

Dízelellenes hangulat ide, vagy oda, az 1,4 négyzetkilométeres schwechati üzem termelésének 40 százalékát a gázolaj teszi ki. 22 százalék a benzin részesedése, amit 9 százalékkal a repülőgép-üzemanyag, illetve 7 százalékkal az extrakönnyű fűtőolaj követ. Az éves szinten 9,6 millió tonna nyersolajat feldolgozó üzembe egy hatalmas csővezetéken érkezik be a nyersanyag, a feldolgozott termékeknek pedig az egyharmada távozik ilyen módon.

A mindenféle valódi- és virtuális támadás ellen felkészített szupermodern üzemben készülnek a cég prémiumüzemanyagai is. Ezek a speciális adalékoknak köszönhetően télen könnyebb dízelindítást tesznek lehetővé, és egész évben garantálják a motor ideális működését, védelmét. A cég képviselői azzal kapcsolatban nem nyilatkoztak, hogy pontosan mekkora teljesítménytöbblet, illetve fogyasztáscsökkenés érhető el a prémium gázolajjal és benzinnel, melyek értelemszerűen többe kerülnek normál társaiknál.

 

Az üzem területén fotózni szinte egyáltalán nem lehetett, mint ahogy szabadon sétálni sem. De a levegőben azért érezni lehetett egy furcsa szagot, amire az OMV-sek azt mondták, hogy egyáltalán nem káros, illetve hogy csak az üzemben lehet tapasztalni. Létezik egy zöld telefonszám, amit a környéken élők 0–24 órában hívhatnak, ha valami rendellenességet észlelnek, ezen bejelentéseket késedelem nélkül azonnal ki is vizsgálják.

Érdekesség, hogy az üzem területén egy méhészet is üzemel, és a gyártó az itt készített mézzel is azt kívánja demonstrálni, hogy a finomító mennyire környezetbarát működésű.

Utazásunk igazi célja persze nem a különböző virágokból készülő helyi méz, hanem sokkal inkább a ReOil kísérleti üzem volt. Ennek működési elve roppant egyszerű: az egyik oldalon beérkezik az eredetileg kőolajból készített, szelektált és felaprított műanyaghulladék, a másik oldalon pedig szintetikus nyersolaj távozik, amiből üzemanyagot és műanyagot egyaránt lehet készíteni.

A gigantikus ReOil egység működése a gyakorlatban persze nem ennyire egyszerű. A szintetikus nyersolaj műanyagokból való kinyeréséhez számos problémát meg kell oldani. Többek között úgy kell 400 Celsius-fok fölé hevíteni a hulladékot, hogy az újrafeldolgozás számára értékes hosszú láncú molekulák ne menjenek tönkre. Ezt a folyamatot különféle oldószerek használatával támogatják, amelyek abban is segítenek, hogy a hevítést stabilan moderálják a mérnökök.

A 10 millió eurós projekt 2011-ben kezdődött, és a kezdeti időszakban óránként 5 kilogramm műanyagot tudtak újrahasznosítani a fejlesztők. Mára eljutottak a 100 kilogramm/óra szintig, és a tervek arról szólnak, hogy hamarosan már óránként 2 tonnányi műanyagból fognak nyersolajat készíteni. Az OMV idén év eleje óta együttműködik az Austrian Airlinesszal, melynek keretein belül a légitársaság által összegyűjtött eldobható műanyag poharakat összegyűjtik, megtisztítják és nyersolajat készítenek belőlük.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.