Legutóbb tavaly ősszel jártunk Montenegróban, amikor mindössze három napot töltöttünk el a "Balkán Svájcában", és ahová akkor repülővel jutottunk el. Rögtön akkor megfogadtuk, hogy ide vissza kell még térnünk autóval és hosszabb időre. Ezt idén július végén sikerült is összehoznunk, és ebben egy Magyarországon mostanában nagyon trendi 7 üléses családi autó volt a társunk.

Egy új dízel Ford S-Max tíz napig két felnőtt, három gyermek és rengeteg csomag szállításáról gondoskodott. És persze azoknak az élményeknek a begyűjtéséről, amelyekért ezúttal kifejezetten érdemes bepillantani a galériába.

Az odajutás

Ha a közvetlen (fapados) Budapest–Podgorica-repülőjárat helyett autóval vágunk neki az útnak, akkor egy 800-900 kilométeres, mintegy 12 órás utazás vár ránk. Az M5-ösön irány dél felé, ahol Röszkénél léphetjük át a határt, majd egészen Belgrádig kényelmes, haladós autópálya-szakasz vár ránk. Az első 400 kilométert kevesebb mint négy óra alatt le lehet tudni, ezután viszont már sokkal lassabb a haladás.

A szerb főváros után eleve többfelé is folytathatjuk utunkat, de mi Valjevo irányát választottuk, ahonnan aztán a kiváló minőségű és kanyargós 170-es úton ilyen és ehhez hasonló szép táj fogadott:

A 170-es elvisz egészen a boszniai határig, ahol a Drina folyó választja el egymástól Szerbiát és Bosznia-Hercegovinát. Bajina Basta közelében pedig ez magasodik ki a folyó közepén:

Érdemes átkelni a határon és a helyi Visegrádon keresztül felfelé indulni a hegyekbe. Rengeteg kiváló minőségű rafting-szálláshely fogadja itt a megfáradt utazót, mi például öt főre 60 euróért találtunk apartmant egy éjszakára.

A Montenegróba átvezető M18-as út sajnos elég rossz minőségű, de a határ után már kiváló úton haladhatunk tovább Niksic irányába. Az erről az útról nyíló látvány pedig magáért beszél:

Autópályák nincsenek, de a főváros irányába egész lendületesen lehet haladni. Mi így tettünk, dél felé gurultunk tovább, de aki Kotorban tervezi a nyaralást, az Niksic után rögtön nyugat, vagyis a tengerpart felé veheti az utat.

Rengeteg megállást és az említett egy éjszakás pihenést követően mi két nap alatt értünk le végcélunkhoz, Sutomoréba, ahol egy modern, jól felszerelt, légkondis családi apartmanban 70 euró/éjszaka áron szálltunk meg a főszezonban.

A tengerpart

A sutomorei tengerpart zsúfoltsága nem nyerte el tetszésünket, így végül minden nap más közelebbi/távolabbi strandot kerestünk fel. A homokos és lassan mélyülő part szerelmeseinek érdemes dél felé keresgélniük, az albán határ előtt például 12 kilométeres extra hosszú és széles stranddal várja a fürdőzőket Ulcinj. A sziklás partra és átlátszó vízre vágyó, a búvárkodást sem megvető nyaralók viszont inkább az északi részeken találnak nekik megfelelő strandokat.

Mindenképp érdemes felkeresni Sveti Stefant, amely a parthoz egy vékony úttal csatlakozó félsziget. A kis szigetre amúgy csak az ott található luxushotel és a Robert De Niro-féle Nobu étterem vendégei nyernek bebocsátást, de a közeli partszakaszokon bárki strandolhat.

Ahogy a legtöbb montenegrói strandon, itt sincs természetes árnyék, a napernyővel kombinált két napozóágy ára egy napra 20 euró. Amúgy hasonló árakkal találkoztunk a kevésbé felkapott tengerparti szakaszokon is, igaz néhol wifi is járt az említett szett mellé.

Titkos tippünk Lecice, ahol Sveti Stefannal ellentétben 18 helyett akár 3 euróból is megúszható az egynapos vízközeli parkolás, és ahol a helyi étkezés is olcsóbb. Talán ez az egyik legkedvesebb kis strand, ahol viszont egyik alkalommal ekkora, vihar által felkorbácsolt hullámokkal találkoztunk:

Ha esetleg hidegnek találjuk a tengert, akkor érdemes megpróbálkozni a fürdőzéssel a Kotori-öbölben. Kotor óvárosa ráadásul egészen magával ragadó, és még sehol sem találkoztunk annyi macskával, mint ezen a környéken. Talán nem véletlen, hogy itt található a világ mindössze két macskamúzeuma közül az egyik, ami ottjártunkkor sajnos éppen zárva volt.

Mindenképpen érdemes felautózni a Kotor feletti szerpentinre is, ahonnan ilyen kilátás nyílik az öbölre:

Kotor mellett feltétlenül felkeresendő a környék igazi kis ékszerdoboz települése, Perast. Már csak azért is, mert a mindössze 500 lakosú falu csendje igazi felüdülést nyújt a folyton zsongó mediterrán világban.

A tengerparton hangulatos, bár nem olcsó éttermek várják a vendégeket, és remek ötlet vízitaxival átkelni a szemközti apró szigetre. A csónakázás öt főre 20 euró, a szigeten lévő templomba fejenként 2 eurós belépti díjat szednek, és itt kaptuk lencsevégre Bill Gates nyaralásra használt, 51 milliárd forintos szuperjachtját. Valamint a közelmúlt egyik legmerészebb tengerparti parkolását.

A közelben lévő Tivat saját repülőtérrel rendelkezik, illetve itt található a régió legmodernebb kikötője. A szovjet haditengerészeti kikötőből a tavaly elhunyt kanadai-magyar milliárdos, Munk Péter alakította ki ezt a Tesla Superchargerekkel, luxuséttermekkel, hotelekkel és boltokkal teletűzdelt mini-Monte-Carlót.

A tengerpart legnagyobb települése a 11 ezer lakosú Budva. Az óváros a kikötő melletti parányi félszigeten található, a szűk utcácskák és az időutazás szerelmeseinek feltétlenül érdemes felkeresniük. Strandokból itt sincs hiány, de Mogren és Jaz a két leginkább felkapott beach.

Budva a bulizni vágyók egyik fellegvára, az augusztus legvégén esedékes Sea Dance fesztivált például David Guetta, Sven Väth, illetve Robin Schulz neve fémjelzi.

Irány hazafelé!

A hegyek szerelmesei bátran vegyék Podgoricától észak felé az irányt, ahol 20 kilométert követően, Bioce településtől kezdődik az izgalmas rész. Vagyis a 98 kilométer hosszú Moraca-kanyon, melynek mélyén a Moraca folyó mossa a sziklák alját. A folyón változatosnál változatosabb kis hidak vezetnek át:

Érdemes rövid pihenőt tenni a Moraca-monostornál, amely az ország egyik legrégibb ilyen létesítménye. A kertben ajánlott megkóstolni a helyi kávét, ami nagyon messze áll az általunk ismert eszpresszótól, és közeli rokona a zaccos török kávénak. Ugyanitt komplett süteményestálak is kaphatóak potom 1 euróért, az édességek a tapasztalataink szerint nagyon finomak.

Ha tetszett a Moraca-kanyon, akkor az utána következő Tara-kanyon még nagyobb élményt jelenthet. A Durmitor Nemzeti Parkban 150 kilométer hosszan végighúzodó kanyon Európa leghosszabb ilyen természeti képződménye, egyes részén 1300 méter mély.

A kristálytiszta vízű Tara-kanyon közkedvelt a raftingozók körében, és 10-20 euró ellenében sok helyen zipline-ozhatunk, vagyis átcsúszhatunk a szurdokvölgy oldalai között kifeszített drótkötélpályákon. Autóval a jelen formájában 1946-ban felépített Tara-hídon kelhetünk át:

A híd közepén körülbelül ilyen kilátás fogad:

Hasznos tippek

Montenegró kis ország, körülbelül akkora, mint két nagyobb magyar megye. Ebből következik, hogy nincsenek igazán nagy távolságok, azonban csalóka tud lenni, hogy két tengerparti település csak 40-50 kilométerre található egymástól. Az utak ugyanis rendkívül kanyargósak, és a nyári főszezonban nagyon zsúfoltak. Ráadásul a helyi járművek a legtöbb esetben elavultak, nehezen tartják a lépést a forgalommal, sok a kényszerű előzgetés.

A közlekedési kultúra meglehetősen kaotikus. Nem árt felkészülni arra, hogy főúton közlekedve bármikor kivágódhat elénk egy helyi sofőr, a gyalogosokat pedig egyáltalán nem veszik emberszámba a montenegrói autósok. Az utak mellett rengeteg az autóroncs, de ami talán ennél is zavaróbb, hogy nagyon kevés a szemetes és a kuka, a helyiek szimplán ott dobják el a szemetet, ahol éppen kedvük tartja.

Az üzemanyagárak minimálisan a magyar szint alatt mozognak, és lényegében nincs eltérés az egyes kutak árai között. Itt jegyzendő meg, hogy a 2500 kilométeres túrát 8,2 literes átlagfogyasztással teljesítettük, ami nem rossz annak fényében, hogy rengeteg hegyi szakaszon autóztunk, és sokat álltunk dugóban az alaposan leterhelt 240 lóerős biturbó Forddal.

A magyar autópályadíjak közismertek, a szerb szakaszokat meg lehet úszni néhány euróból, Montenegróban pedig nincsenek autópályák. Fixen telepített sebességmérőkkel nem találkoztunk, kézi radart használó rendőrökkel viszont igen, és a hatóságok helyi képviselői a tapasztalataink szerint előszeretettel szeretnek saját zsebre dolgozni.

Bár régóta euró az ország hivatalos pénzneme, Montenegró nem tagja az EU-nak. Ily módon a gondtalan roamingról le kell mondanunk, de a helyi szolgáltatók szerencsére gondolnak a turistákra. 5-10 euró ellenében ugyanis olyan SIM-kártyákat lehet kapni, melyek 10-20 napra 500-1000 GB adatforgalmat biztosítanak. Ugyancsak érdemes odafigyelni arra, hogy az utazás során érintett Szerbia és Bosznia-Hercegovina ugyancsak EU-n kívüli terület.

Az árak a magyar szint közelében mozognak, de elég jelentős amplitúdóval. Sutomore tengerpartján például mindössze 1 euróba kerül három gombóc finom fagylalt és 2 euróba egy hamburger, krumplival és üdítővel, de Sveti Stefinban sokallottuk a főtt kukoricáért elkért 2 eurót, illetve a helyi kisboltokban is alaposan megkérik az élelmiszerek árát.

Summa summarum, Montenegró kiváló nyaralós célpont, ár-érték arányban kevés ennél jobb országot tudunk jelenleg. Ha pedig okosan tervezzük meg az oda-visszafelé vezető utat, akkor a 10+ órás, soha véget nem érőnek tűnő autózás sem vészes, hanem sokkal inkább élményekkel teli.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.