Egy félreértett hajszál, és minden, amit nem látunk tőle
„A zsenit egy hajszál választja el az őrülttől” – tartja a közkeletű mondás, ennek annyi alapja mindenképp van, hogy a pszichózisra hajlamosító génváltozat hatással van a kreativitásra is. Egy nemrég nyílt kiállítás mentális zavarokkal élők képeit mutatja be. S bár elsősorban nem ez a célja a művészetterápiás foglalkozásoknak, a tárlaton is szereplő egyes kiállítók a műtárgypiacon is kelendő műveket alkotnak.
„Bár most is vannak csetléseim-botlásaim, de úgy érzem, végre kiteljesedtem. Legfőképp azért, mert itt meg tudom csinálni azokat a rajzokat, amiket elgondolok. Ez régebben nem sikerült, mindig másfelé vittek a gondolatok” – mondja a nemzetközi art brut (nyers művészet – ide sorolják a pszichiátriai betegek képeit is –a szerk.) színterén is jegyzett Bozóki Péter, a Tárt Kapu Galériában nyílt tárlat egyik alkotója.
A júniusban megnyílt Térképzelet – Személyes térképek kiállítás a galéria – mentális zavarokkal élőkkel foglalkozó - Védett Átkelő-programjának része.
Bolond és zseni
A kiemelkedő – akár művészeti, akár tudományos – alkotás és a „bolond” ember stigmatizált fogalma máig sokszor keveredik a közbeszédben. „A zsenit csak hajszál választja el az őrülttől” – szól az ismert mondás. Rigó szerint mindebből annyi igaz, hogy a pszichózisra hajlamosító génváltozat hatással van a kreativitásra is „A Kéri Szabolcs professzor által feltárt összefüggések pedig azt is magyarázzák, miért marad fönn az emberi evolúció során olyan génmutáció, amely növeli az egyének mentális zavarokra, szkizofréniára vagy bipolaritásra való hajlamát. Az ok eszerint az, hogy a mutáció nemcsak ’veszteséggel’, hanem ’nyereséggel’ is jár: bizonyos esetekben átlagon felüli kreativitás kialakulásához vezet.”
Tóth Eszter, a Védett átkelő projekt koordinátora, a Térképzelet kurátora úgy véli, a „zseni=őrült” gondolat elég nagy zavart okoz a fejekben általában, és mostani tárlat üzenetét is teljesen összekuszálhatja. „A művészek általában eleve rendelkeznek nagyfokú érzékenységgel, amit van, aki elbír, másnak viszont valami összeroppan az életében. Ha elkezdünk, például Van Gogh pszichopatológiájáról beszélni, épp a másik irányba megyünk el, mint amiről a projektünk szól. Mi olyan emberekkel foglalkozunk, akik nem az alkotás oldaláról jöttek, hanem éppen azt találták meg.”
Társadalom, képtelenség
Mentális zavar az, ha önmagunkat és környezetünket bizonyos fokig torzítva fogjuk fel – magyarázza Rigó Péter pszichiáter, a Nyírő Gyula Kórház-OPAI főorvosa, a Gyógyfoglalkoztatásért Alapítvány kuratóriumi tagja. „Ez a torzítás enyhébb zavaroknál még nem érinti a realitással való kapcsolatot – például a neurotikus, szorongások, depressziók egy része, személyiségzavarok esetén –, de súlyosabb mentális zavaroknál a valósággal, realitással való kapcsolat hosszabb, rövidebb időre megszakad, a beteg ’társadalomképtelenné’ válik. Ennek fő jellemzője, hogy sem dolgozni, sem kapcsolatokat létesíteni nem képes. Képzeletvilágát és a valóságot nem tudja elkülöníteni, egyfajta ’privát valóságot’ hozhat létre téveszmékkel, hallucinációkkal, jellemzően a gondolkodás és a nyelvhasználat súlyos károsodásával.”
Rigó Péter a nyolcvanas évek elejétől a 2007-es zárásig dolgozott az OPNI-ban. „Mivel a művészetterápiát a pszichotikus betegek gyógyításában mindig nagyon fontosnak tartottam, részt vettem az ott létrejött Tárt Kapu gyógyfoglakoztató munkájában. Ekkor kértek fel a részvételre az alapítvány kuratóriumában”. A Védett átkelőről azt mondja, hiánypótlónak tűnik a súlyosabb pszichés zavarokban szenvedők utókezelésében, de mivel a projekt nemrég indult, eredményekről csak jövőre lehet beszámolni.
Művészetterápia - valós közösség
„A projekt művészetterápiás csoportjának végén itt szoktam lenni, én viszem haza az egyik srácot, aki nem tud egyedül közlekedni. Mikor megérkezem, mindenki kellemesen fáradtnak tűnik, ki vannak pirosodva és virulva – így együtt. Megadják egymásnak a telefonszámaikat, valós közösség alakult ki. Itt azt érezhetik, hogy nincsenek egyedül és nem is olyan szörnyű ez a külvilág” – mondja Tóth Eszter.
„Amikor hazafelé megyünk, nem a betegségeinkről beszélünk. Már fürtökben indulunk el. Peti múltkor magától felajánlotta, hogy viszi a két nagy, könyvtári szatyromat a metróig. Hálás voltam” – mondja a foglalkozásokról Marianna, az egyik kiállító, aki a foglalkozásokról kifejti: „amikor széles mozdulatokkal rajzolhatok, az olyan öröm, mint ami gyerekkoromban volt”.
Társadalmi befogadás
Tóth Eszter 2011-ben járt a társadalom peremére szorult alkotók munkáit bemutató Outsider Art in Eastern Europe konferencián, azóta kutatja art brut/outsider art témakörét. „Láttam, hogy Magyarországon mennyire nincs jelen ez a gondolkodásmód. Itthon folyton újra kell magyarázni a fogalmakat, ugyanazokba a sztereotípiákba ütközünk. Amivel mi küzdünk, külföldön már természetes” – mondja.
„Mindez összefügg az általános társadalmi befogadással és a vizuális kultúrával. Itthon a pszichiátriai kezelés alatt álló ember eleve komoly stigmákkal találkozhat a hétköznapokban. Ahol elfogadó a társadalom – általában a kortárs művészetek és a marginális csoportok felé, – ott ez a típusú művészet sem szorul a peremre, hanem a kulturális élet része lesz.”
Nem kuriózum
A Védett átkelő során összesen öt kiállítás nyílik, a Térképzelet sorban a második. A projekt központi magja az aktív művészeti és terápiás munka, erre épülhetnek aztán az alkotókra visszaható, nézőket érzékenyítő kiállítások.
„Az Átkelőt mintaprojektként szeretnénk begyakorolni. A lényeg, hogy civil területen dolgozzunk olyan pszichésen zavart emberekkel, akik már elhagyták a kórházakat, de még szükségük van védett átkelésre a többségi társadalom felé” – magyaráz Tóth Eszter.
A koordinátor szerint a program csepp a tengerben, és ha épp nem működne, talán a galéria sem lenne nyitva. „Sok önkéntes munka és minimális költségvetés tartja fenn a helyet, de van benne erő. Nem vagyok negatív. Mióta újra nyitva vagyunk, nyitott, befogadó környezettel találkozunk” – mondja.
| Lipótmező után Ferencváros |
A Tárt Kapu Galéria 2004-ben nyílt meg az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI). A cél akkor az volt, hogy a lipóti művészetterápiák során készült alkotások teret kaphassanak a falakon kívül. „Mikor 2007-ben vége lett a Lipótnak, a galériát is bezárták. A pszichiátriai kezeltek munkáit őrző történeti képtár, a Pszichiátriai Múzeum műveit átmentették a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézetéhez, a kortárs anyag viszont pár embernek köszönhetően maradt fent, például magánlakásokban – foglalja össze Tóth Eszter a galéria kényszerpihenőjét. Öt év szünet után 2013-ban, a Ferencvárosban nyitottak ki újra a fenntartó Gyógyfoglakoztatásért Alapítvány és a IX. kerületi önkormányzat együttműködésnek köszönhetően. „Most itt van minden összegyűjtve. Nagyon szeretjük ezt a helyet.”
|
A Térképzelet kiállítás országos felhívás alapján állt össze. A projekt mentális zavarokkal élőkkel foglalkozó szervezeteket szólított meg. A hívószó a tágan értelmezhető térkép volt. „Kaptunk térképeket értékekről, tárgyakról, életterekről. Van olyan kép, ami egyszerre ábrázol házat és élőlényt, más alkotások elvontabbak, analitikusabbak” – mondja Tóth. A cél messze nem a „szép” képek kiemelése volt.
„A közösségépítés a legfontosabb. Nem kuriózumként szerettük volna bemutatni ezeket a képeket, hanem természetes, mindennapi jelenségként. A kiállítás a művészetterápiás alkotóműhelyek sokféleségét is megmutatja: van, ahol a pszichoterápia része a művészeti foglalkozás, máshol szabadon lehet alkotni. A galéria tere olyan kórházon kívüli, nyílt platformmá válik, ahol találkozhatnak a területen mozgó emberek.”
Csak a helyszín változott
Komáromi Erzsébet Katalin textilművész és művészetterapeuta Rigó Péterhez hasonlóan az OPNI-ban dolgozott, a Gyógyfoglalkoztatásért Alapítvány és a Védett átkelő projekt tagja. Húsz éve foglalkozik pszichiátriai betegekkel. Depressziós, bipoláris, skizofrén, hangulatzavaros emberek vegyesen járnak csoportjaiba.
„A művészetterápiával a szavakon túl kezdődő régiókat lehet megszólítani. Vannak verbálisan fel nem oldható vagy elő nem hívható, blokkoltan tárolt emlékek, élmények, hangulatok. A foglalkozásoknak egyszerre lehet diagnosztikai és terápiás értéke” – magyarázza.
Tapasztalata szerint általában erősen függ a terapeutától, hogyan zajlik egy-egy foglalkozás. „Én szeretek maximális szabadságot adni, mindenki kedve szerint választhat eszközöket. A rajzjegyek önmagukban hordozhatnak megragadható mögöttes tartalmakat, de nagyon fontos, hogy utána az alkotók is elmondják, mit gondolnak a saját és a többiek munkáiról is.”
Komáromi Erzsébet szerint a Védett átkelő projektben a civil, kórházon kívüli galéria tere rengeteget ad a résztvevőknek. „Egy olyan páciensem is bekapcsolódott, akivel korábban kórházban dolgoztam együtt. Kicsit tartottam tőle, mert sokszor szabotálta el a foglalkozásokat – lefeküdt aludni vagy kis dolgok miatt kiabált. Ebben a civil közegben viszont megtörtént a csoda, tényleg hihetetlen. Semmi más nem változott, csak a helyszín. Most kedves, alkalmazkodó, szeretne dolgozni.”
Résnyire nyílt ajtók
Komáromi azt mondja, szakmája itthon tulajdonképpen nem is létezik. „Ha például maszek tartanék foglalkozást, a számlára nem írhatom rá, hogy művészetterápiás csoportvezetés, és ilyen cím alatt nem foglalkoztat személyzetet közkórház.” Eközben – egyedül az országban – a Pécsi Tudományegyetemen létezik posztgraduális művészetterápia képzés. „Mi résnyire tudjuk nyitni az ajtót, ahova aztán más is beteheti a lábát. Akár a pszichiáter, a pszichológus, vagy valaki, aki közel áll a pácienshez.”
Rigó Péter a művészetterápiával kapcsolatban kiemeli azt is, hogy a területnek nem feladata a művészeti oktatás vagy alkotások születésének szakmai támogatása. Azt sem tudják befolyásolni, hogy egy művészetterápiáról kikerülő alkotás hogyan működik a művészeti piacon.
Az art brut/outsider art-hoz sorolt alkotásokat nem lehet tudatos irányzatokba sorolni, mint például a kubizmus. „A folyamatok túl vannak a kategorizálhatóságon. Az alkotást hagyni kell, hogy éljen magától. Nem jó dobozolni” – mondja erről Tóth Eszter. „A címkézés éppen azért nem működik, mert olyan emberek alkotják a képeket, akik maguk nem bírják a struktúrákat.”
A kurátor tapasztalatai szerint a munkákból többet tudnak értékesíteni külföldön, mint itthon (ez körülbelül ötezertől háromszázezer forintig terjedő összegeket jelent), miközben Magyarország szürke folt a gyűjtők számára. Ugyanakkor bizakodó. „Ez beindulhat szerintem. Itthon is vannak gyűjtők. Alföldi Róbert nemrég vett csomó szobrot. Kell idő.”
A Térképzelet kiállítás június 18. és szeptember 18. között tart nyitva a Tárt Kapu Galériában.
A szervezők kiállítás ideje alatt több múzeumpedagógiai programot is terveznek. Részletek a galéria oldalán http://www.tartkapugaleria.com/.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
