Gyorskorcsolyás Liu testvérek: "Nekünk itt van a hazánk"
Magyarország hirtelen felkerült a gyorskorcsolya-világtérképre – méghozzá két kínai-magyar fiú, Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang kiváló teljesítményével. A történet akkor kezdődött, amikor édesapjuk közel harminc évvel ezelőtt Kínából elindult szerencsét próbálni. Tíz napig vonatoztak, több közép- és kelet-európai várost is megjártak, de Magyarország tetszett nekik a legjobban. A fiúk már itt születtek, de folyékonyan beszélnek kínaiul is. A világbajnokság után most az olimpiai aranyra hajtanak.
A testvérpár, Liu Shaolin Sándor és öccse, Liu Shaoang jóformán példanélküli berobbanással tette fel a térképre a magyar férfi gyorskorcsolyát, amikor a márciusi szöuli világbajnokságon Sanyi, vagyis Liu Shaolin Sándor megszerezte a sportág első magyar rövidpályás aranyérmét ötszáz méteren, összetettben pedig harmadik lett. Öccse, Ádó, becsületes nevén Liu Shaoang ugyanezen a távon bronzérmet nyert, de az ifjúsági világcsúcstartó az ezerötszázas távon másodikként is dobogóra állhatott.
A lista itt nem ér véget: férfi gyorskorcsolyában jelenleg egyetlen élvonalbeli nemzet sem mondhatja el magáról, hogy két versenyzője is éremeséllyel lép pályára az A-döntőben. Ráadásul a Liu testvérek történelmi jelentőségű világbajnoki sikerei nem a semmiből jöttek, egy hasonlóan sikeres, éremesős idény megkoronázásaként születtek.
Úszónak indultak, korcsolyázók lettek
De ki ez a két kínai nevű, magyar színekben versenyző fiatal? Hogy kerültek Magyarországra? És mitől ilyen sikeresek? A történet közel harminc évvel ezelőtt, egy két kontinensen átívelő kalanddal kezdődött, amikor a fiúk kínai édesapja öccsével együtt úgy döntött, hogy nekivág a világnak, és szerencsét próbál Európában. Tíz napig vonatoztak, több közép- és kelet-európai várost is megjártak, de Magyarország tetszett nekik a legjobban.
Sanyi és Ádó szülei egy könyvelőirodában ismerkedtek meg egymással – mesélik a Liu testvérek, akik anyanyelvi szinten beszélnek kínaiul, de a hagyományokhoz hűen ma már csak a legnagyobb kínai ünnepet, a holdújévet ünneplik a családdal közösen. Amióta a szülők elváltak, és édesapjuk Németországba költözött, a fiúk is kirepültek, és két éve együtt élnek egy budapesti albérletben.
„Van egy kishúgunk, aki még anyukánkkal él, ő is sportol: nagyon tehetségesen kézilabdázik” – árulja el a beszédesebb Sanyi, aki azt is hozzáteszi, hogy szüleik kapacitálták őket arra gyerekkorukban, hogy sportoljanak. „Majdnem úszók lettünk, de a klóros víztől folyamatosan lebetegedtünk. A neten kerestünk magunknak új sportágat, végül úgy döntöttünk, kipróbáljuk, milyen lehet korcsolyázni” – meséli Sanyi, akit a gyorskorcsolyában első sorban a sebesség, a száguldás fogta meg, Ádót pedig a korcsolyapengék nyűgözték le. „Azonnal megtetszett a fegyelmezettség, és az összehangolt mozgás, amit a pályán láttunk” – folytatja Sanyi, „de elragadott bennünket az a vidám és családias hangulat, amit a korcsolyázók körében tapasztaltunk”.
Kicsi ország, kicsi Kína
Mindez tíz éve történt, és a Liu testvérek lelkesedése azóta is töretlen. Ebben persze nagy szerepe volt egy páratlan lehetőségnek, ami nagyjából egy évvel az első edzések után találta meg őket. „2006-ban Budapesten rendezték a felnőtt gyorskorcsolya-világbajnokságot, ahol megismerkedtünk a kínai versenyzőkkel. Felajánlották, hogy menjünk ki hozzájuk tanulni, edzeni: nézzük meg, hogy az ő rendszerük hogyan működik.
Akkoriban Korea, Kanada és az Egyesült Államok mellett Kína is korcsolya-nagyhatalomnak számított, és az a mai napig is” – meséli Sanyi, hogyan kezdődött a nagy Kína-sztori. „A Kínában töltött egy év során a korcsolyázáson kívül semmi másra nem kellett koncentrálnunk. Amikor kimentünk, senki sem gondolta volna, hogy az öcsém ifjúsági világcsúcstartó, én pedig felnőtt világbajnok leszek” – teszi hozzá Sanyi.
A Liu testvérek elmondásuk szerint a Kínából hozott alapoknak, és a mai napig használt tudásnak köszönhetően hazatérésük után mindenkit megvertek. „Teljesen egyértelmű volt, hogy visszajövünk” – mondja Ádó. A fiúk nem igazolnának át sehova, még akkor sem, ha nagyon hívnák őket. Hiába tekintenek úgy rájuk Európában, mint ázsiaira, és Ázsiában, mint európaira: „nekünk itt van a hazánk, itt születtünk, ide jártunk iskolába, itt él a családunk, és itt élnek a barátaink” – fűzi tovább a gondolatot Ádó.
Ugyanakkor tény, hogy egy kis ország versenyzőjeként nehezebb érvényesülni: a fiúkat nem egyszer zárták ki ok nélkül a versenyből, mert a bírók magyarként nem tekintették őket elég erős versenyzőnek. Azonban a megítélésük mára sokat változott: ha egy nemzetközi bajnokságon Sanyi és Ádó, vagy bármelyik magyar gyorskorcsolyázó most rajthoz áll, már senki sem legyint.
A Liu testvérek ettől függetlenül pontosan tudják, hogy egy sportoló bármennyire is csak magára, a minél eredményesebb felkészülésre, illetve a lehető legjobb eredményre szeretne koncentrálni, nem csupán a fairplay számít: a sport egyszerre üzlet és politika is. Értik, hogy miért küzd Hosszú Katinka, ők is érzik a bőrükön, hogy mennyit számít egy-egy sportág politikai, üzleti beágyazottsága és az ország kapcsolati hálója, illetve fekvése a nemzetközi sportdiplomáciában.
Előfordult, hogy a korcsolyapenge durván elvágta a versenyző nyakát
A testvérpár elmondása szerint legutóbb a Magyar Olimpiai Bizottságot is meglepetésként érte, hogy a magyar gyorskorcsolya az utóbb időben milyen kiemelkedően teljesít. „Összeszámolták és értékelték, hogy a legutóbbi szezonban melyik sportágban hány világbajnoki, Európa-bajnoki érem, világkupa-győzelem és egyéb versenyeredmény született. Kiderült, hogy harmadikként végeztünk a MOB által összeállított éremtáblázaton. Ott vagyunk a topon az úszás és az evezős sportok mellett” – árulta el Sanyi.
Persze a legnagyobb mérföldkő még előttük van: a dél-koreai Phjongcshangban megrendezésre kerülő 2018-as téli olimpia. „Minden komolyabban sportolni kezdő kisgyerek arról álmodik, hogy egy napon olimpiai bajnok lesz. Még az is, aki nem vallja be. Már mi is elképzeltük párszor, ahogy az olimpiai dobogó tetején állunk” – mesélik a fiúk.
Ádó szerint a gyorskorcsolyában az a legizgalmasabb, hogy itt tényleg bármi megtörténhet: mind a harminckét olimpiai kvótát szerző versenyzőnek ugyanannyi esélye van a győzelemre. Nem árt persze, ha a korcsolyázó jó koordinációval és kiváló állóképességgel rendelkezik, és a magassága valahová százhatvan és száznyolcvan centi közé esik.
A nemzetközi sportsajtó szerint a Liu testvérek ezt mind tudják, emellett rendkívül mozgékonyak a jégen: olyan előzéseket is meg tudnak csinálni, melyekre számos versenyző sosem lesz képes. Ugyanakkor a sportszakmai értelemben vett esélyegyenlőség nem csupán a műfaj lózungja, hanem a csúszós jég kegyetlen valósága.
„Míg egy úszóversenyen mindenki beugrik a vízbe, és a saját sávjában próbál jól úszni, addig mi azon vagyunk, hogy minden adandó alkalommal megzavarjuk egymást a pályán. Itt nem elég, ha lefutod a legjobb formádat, például arra is figyelned kell, hogy ne ess el, ne lépj a pálya szélét jelző bójára, vagy ne lökjenek meg hátulról. Tényleg minden hiba és milliméter számít. Egy rossz mozdulat, és mindennek vége.
Ráadásul egy eséssel komoly sérüléseket lehet szerezni: a speciális védőruha ellenére sok korcsolyázó nyakán van kisebb nagyobb vágás vagy szúrásnyom. A magyar válogatottban is előfordult már, hogy a korcsolyapenge durván elvágta a versenyző nyakát. Szerencsére még köztünk van az illető, de nagyon rémisztően nézett ki” – magyarázza Sanyi.
Testvérben az erő
Az érem és a sérülés tehát legalább annyira múlik a fizikai, mint a mentális és a pillanatnyi lelki állapoton. A Liu testvérek egymást azért nem akadályozzák a pályán: nem esnek hasra attól, hogy egyszerre egymás testvérei és ellenségei. „Nem fogom hátba szúrni a bátyámat, mert ő aranyat nyert, én csak ezüstöt vagy bronzot: ez persze fordítva is így működik: ha valaki jó eredményt hoz, arra büszkék vagyunk” – avat be bennünket Ádó.
A fiatalabb testvér ugyan megelőzi Sanyit a versenyeken, ha lehetősége van rá, de kizárólag akkor, ha a műveletet biztonságosan és óvatosan tudja előadni. „Egy laikus, külső szemlélő nem látja azokat az apró mozdulatokat, amik egyébként óriási segítséget nyújthatnak a csapattársunknak, vagy akár a saját testvérünknek.
A Liu testvérek nem csupán a napi nyolc óra tréningezést jelentő edzésen, hanem a nap további részében, és az élet más területein is folyamatosan húzzák egymást. „Több gyorskorcsolyázó testvérpárt ismerünk, de nincs még egy olyan pár, akik a jégen és a jégen kívül is így támogatnák egymást” – mondja Ádó.
A motiváció abban a tekintetben is családon belül marad, hogy Sanyi barátnője, Alice is sikeres gyorskorcsolyázó, a brit válogatott tagja, Ádó pedig egy orosz gyorskorcsolyázó lányban találta meg a szerelmet. A versenyek, az edzések és a tanulás mellett a párkapcsolat menedzselése sok logisztikával jár, de a versenyzők kölcsönösen megértik, hogy kevés idő és energia jut a magánéletre.
Most épp nagy a boldogság, mert a szezon zárultával a versenyzők jól megérdemelt szabadságukat töltik. Ádó Grand Canarián, Sanyi pedig a Dominikai Köztársaságban nyaral a barátnőjével. Egyelőre élvezik a sikert, és nem nyomasztja őket a jövő: ha minden jól megy, még tíz évig is jól csúszhat a jég a Liu testvéreknek.
| Névjegy |
| Liu Shaolin Sándor |
| Rövidpályás gyorskorcsolyázó. 1995-ben született Budapesten. Az MTK versenyzője. Háromszoros magyar bajnok (2012-ben 1000 és 1500 m-en, 2015-ben 500 m-en), junior világbajnok (Erzurum, 2014, 500 m). A 2015-ös sanghaji világkupán 5000 m-en aranyérmet nyert a váltó tagjaként. A 2016-os szöuli világbajnokságon aranyérmet nyert 500 m-en, összetettben bronzérmet szerzett. |
| Liu Shaoang |
| Rövidpályás gyorskorcsolyázó. 1998-ban született Budapesten. Szintén az MTK versenyzője. Magyar bajnok (2015, 1500 m). A 2016-os szöuli világbajnokság 1500 m-es versenyén ezüst-, 500 m-en bronzérmet nyert. A 2015-ös sanghaji világkupa 5000 m-es versenyén aranyérmet nyert váltó tagja. A 2016-os lillehammeri ifjúsági téli olimpián bronzérmet szerzett. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Olimpiai bajnok a magyar férfi rövidpályás gyorskorcsolyaváltó!
A Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor, Burján Csaba összetételű négyes Kínát, Kanadát és Koreát megelőzve győzött.
