Margaret Atwood erősen indít, mindjárt a Literary Hub irodalmi oldalon megjelent publicisztika felütésekor George Orwell regényének, az 1984-nek egy híres jelenetét idézi fel. Ebben a Párt képviselője, O’Brian megkérdezi a főszereplőtől, Winston Smith-től, hány felmutatott ujját látja a kezén. A helyes válasz pedig nem négy vagy öt, hanem amit O’Brian mond.

Nem a tények számítanak, hanem amit a hatalom igazságnak tart. Aki pedig ellentmond, azt bebörtönzik vagy lefejezik.

Atwood szerint ismét eljött az O’Brianek korszaka. Hány újságírót és igazságmondót öltek meg, végeztek ki, vagy kvázi-törvényes eljárásokat követően börtönöztek be vagy száműztek? – teszi fel a kérdést az író.

Szerinte állampolgárokként azért fontos tudni, hogy mit tesznek a hatalom birtokosai a demokrácia vagy más absztrakt koncepció (haza, vér, föld, istenek, értékek, rokonság) nevében, mert csak így tudjuk elszámoltatni őket. Ez pedig úgy tud megvalósulni, ha a szabad és független sajtó képviselőinek joga van feltárni egy-egy eset hátterét, tényeit.

Atwood szerint háborúban élünk, amit az újságírás ellen indítottak. Az Egyesült Államok elnöke bevallotta, hogy hamis információkat terjeszt, hadd pörögjenek rajta a firkászok. A célja az, hogy összezavarja a közvéleményt, hogy az emberek – nem tudva, mit higgyenek el – végül ne higgyenek el semmit. Egy olyan országban pedig, ahol az emberek már nem tudnak eszményekben hinni, szabadon eluralkodhat a magas szintű törvényszegés és a korrupció. Az Egyesült Államok példája pedig nem marad követők nélkül, ha a politikusok szennyesét teregetik ki, bármi belefér, írja Atwood.

Jó jelnek tartja, hogy 2018-ban a Time magazin négy újságírót és egy szerkesztőséget emelt "Az év emberévé".

- Jamal Al-Khashoggi szaúdi újságírót, akit brutálisan meggyilkoltak Isztambul szaúdi konzulátusán.
- Maria Ressát, akit adócsalással vádoltak és bebörtönzéssel fenyegettek a Fülöp-szigeteken, mivel az ország elnökének politikáját kritizálta.
- Wa Lone és Kyaw Soe Oo a Reutersnek dolgoztak, mikor bebörtönözték őket azért, mert a mianmari rohingyák ellen elkövetett erőszakról beszéltek.
- És az annapolisi Capital Gazette szerkesztőségét, ahol egy fegyveres öt újságírót lőtt agyon.

Atwood szerint a totalitárius rendszerek először mindig a művészeknek és az íróknak mennek neki, két okból:

• viszonylag védtelenek, hiszen nem vigyáznak rájuk felfegyverzett testőrök csapatai,

• és az a kellemetlen szokásuk, hogy nem fogják be a szájukat.

Végül azzal zárja a cikket, hogy elmúltak azok a napok, mikor csupán azért kellett küzdeni, hogy egy író trágár szavakat használhasson nyomtatásban. Most a függetlenül gondolkodó újságírók létezése a tét. A demokráciák nem vesznek tudomást a veszélyről:

ha elveszítjük a szabad sajtót, megszűnünk demokráciának lenni.