Balla István
Balla István

2010 után minden progresszív oktatási elképzelést, tanulmányt, szakkifejezést igyekezett kiradírozni az Orbán-kormány. Most a versenyképességre hivatkozva kiradírozná a radírozást. A munkaalapú társadalom helyett tudásalapú társadalom lett a jelszó. Vélemény.

Tudjuk persze, hogy a negatív negatívja pozitív, de itt közben eltelt majdnem egy évtized. Az „elmúltkilencév” legpusztítóbb területe épp az ország jövőjét, versenyképességét ásta alá: az oktatást. Gyerekek milliói szenvedték meg azt a dühöt, amire alapozva a Hoffmann Rózsa által fémjelzett – valójában Orbán Viktor és Parragh László által szított – oktatáspolitika felborította a gyerekek érdekeit szem előtt tartó, a valódi minőségi oktatást célzó, a nemzetközi trendekhez is alkalmazni próbáló, addig valamilyen szinten meglévő oktatási konszenzust.

Hoffmann Rózsa és Parragh László az Országgyűlés oktatási, tudományos és kutatási bizottság ülésén a Képviselői Irodaházban
©

És nem, 2010 előtt sem volt jó a magyar iskola színvonala, ezt sokszor leírtuk már (például itt), mindenképp kezdeni kellett vele valamit. A szakadék szélén álló rendszert azonban nem belelökni kellene a mélységbe, hanem kirángatni onnan. Ez lett volna a kétharmad esélye és küldetése.

Új emberek kovácsai

Ehelyett az új kormány gyorsan átalakította az egész rendszert. Csökkentette a területre szánt forrásokat. Új köznevelési, felsőoktatási, szakképzési törvényeket hozott.

Varrónő-tanulók egy vidéki szakközépiskolában
©

Utóbbit leválasztotta a közoktatásról és a gazdasági tárcához kötötte, s egyben úgy lebutította mindenféle lózungokra („egy jó szakma többet ér, mint a diploma”, „a német mintára behozott duális képzés versenyképes szakmát ad a fiataloknak”, „kevés a szaki, miközben az egyetemisták csak a romkocsmákban merednek maguk elé”) hivatkozva, hogy alig akad szülő, aki szívesen adja oda a gyerekét.

A miniszterelnök és az iparkamara elnöke munkaalapú társadalomról beszélt, miközben a világ a tudásalapú társadalom kiépítését tűzte ki célul.

Új tartalmi szabályozásokat vezetett be, amelyek „végre megint” a lexikális ismeretekre épülhettek. Jött az erkölcstan/hittan, jött a gyerekek, szülők jogainak megnyirbálása, majd a pedagógusok autonómiának lenullázása. (Cserébe hatalmas béremelést lódítottak, ami akkorára sikerült, hogy egy kezdő tanár fizetése ma kevesebb, mint egy kezdő szakemberé – fel kell emelni a garantált bérminimumra.) Eljött ismét az egyentankönyvek, egyentantervek kora. Épp, hogy nem vezették be a gyerekek testi fenyítését.

©

Államosították az iskolákat, kivéve persze az egyházi iskolákat, akik viszont jóval több pénzt, és jóval több szabadságot kaptak (többek között a gyerekek kiválogatásában is, ami sok helyen a törvényes szegregációnak ágyazott meg).

Szinte szitokszóvá vált a kompetenciaalapú oktatás (hiszen az nyilván egy magyarbálinti liberális métely), a csoportmunka, differenciálás, projektalapú oktatás az új – hoffmanni – időkben maximum az alternatív iskolák laborjaiban működő tűrt kategóriává váltak. Az informatika csak egy tantárgy lett továbbra is, a nyelvoktatásra voltak szintén mindenféle ötletelések magától Orbántól és (így aztán) Hoffmanntól is, de végül maradt a „letudunk sok és hatékonytalan órát”.

A XXI. századi alapvető egyéb munkavállalói képességek, mint a logikai gondolkodás, az érvelés, a kreativitás, az együttműködés, a tanulni tanulás még a lózungokban is alig került elő, nemhogy az iskolai gyakorlatban. És sorolhatnánk.

Sorra mutatják a hazai és nemzetközi vizsgálatok, hogy a magyar iskola teljesítménye egyre romlik, a magyar iskola esélykiegyenlítő szerepe a legrosszabb az unióban. A lecsökkentett tankötelezettség miatt egyre nő a lemorzsolódás.

©

A lebutított szakképzés miatt egyre kevesebben tanulnak szakmát, azok, akik végeznek, nem itthon helyezkednek el. Mindezt eddig a kormányzati sikerpropaganda nem nagyon ismerte el, próbálta leplezni – hiszen kilenc év oktatási „reformja” után ez a kudarc nyílt beismerése lett volna.

Milyen alapon?

A 2019-es esztendő már most a kormányzati pontok, tanulmányok, stratégiák évének látszik. Nemrég jelent meg a jegybank 330 pontja, és az Innovációs és Technológiai Minisztérium Szakképzés 4.0 című dolgozata.

„Az oktatási rendszer egyik legnagyobb feladata, hogy a munkaerőpiac olyan jövőbeli állapotára készítse fel a fiatalokat, amelyek előrejelzése a gyorsuló technológiai fejlődés miatt egyre nehezebb” – írja az előbbi a Tudásalapú társadalom című fejezetében.

„Csökken a szakképzettség nélkül is ellátható betanított munkahelyek száma, miközben nő az igény a rendszerek tervezésével, építésével, üzemeltetésével foglalkozó informatikai, robotikai képzettségű szakemberek iránt. … Ez pedig megváltoztatja a kompetencia-elvárásokat is: egyre nagyobb a hangsúly mind a kreativitáson, mind az emberi együttműködésen. A tudásalapú társadalom erősítésére van szükség” – olvasható a Szakképzés 4.0-ban.

Legutóbb pedig a Nemzeti Versenyképességi Tanács rukkolt elő a Program a versenyképesebb Magyarországért című tanulmányával. Ebben ugyan nem szerepel a tudásalapú társadalom kifejezés, de a tartalmából ez körvonalazódik.

Mindhárom tanulmány tehát egyértelműen elismeri az elmúlt évek kudarcait és újabb, alapvető reformokat vetít elő az oktatásban. És e reformok iránya többé-kevésbé épp ellentétes az eddigi orbáni trendekkel.

Vissza a jövőbe

Tudják, mi a mottója például a versenyképességi tanács dolgozatában az oktatási a fejezetnek?

Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.

Szent-Györgyi Albertnek ezt a gondolatát eddig legfeljebb Vekerdy Tamás idézte, nem Parragh László. (Aki tagja a tanácsnak. Értik? Kilenc évig az ő vezetésével szántják be az iskolarendszert, és most is az ő nevét olvashatjuk az új reform dokumentumaiban.)

Az oktatási fejezet nem áll meg a szlogennél: gyakorlatilag az eddigi szitokszavakat emeli be (vissza) – hasonlóan az MNB-tanulmányhoz – az oktatáspolitikába. Olyan főbb programpontokat ír le, mint:

  • A Nemzeti Alaptanterv kidolgozása során a készség és képességfejlesztési célok előtérbe helyezése a lexikális tudáselemekkel szemben.
  • Intézmények helyi tanterveinek átdolgozása, hogy a készség- és képességfejlesztési célok minél inkább érvényesüljenek az oktatás minden szintjén.
  • Korszerű, interaktív oktatási módszertan alkalmazása a jelenleg erőteljesebb frontális ismeretátadás helyett.

Épp az ilyen célkitűzéseket törölték el a 2011. decemberi törvénycunamival és az abból következő további szabályozásokkal. De ez még nem minden. Erősítenék és modernizálnák a jelenleg működő értékelési rendszereket, továbbá – idézzük–: „létre kell hozni és működtetni kell egy egységes pedagógus továbbképző rendszert”. Azért idéztük, mert egységes pedagógus-továbbképzési rendszer már 1997-től volt Magyarországon, ami az első Orbán-kormány idején is jól működött, de az utóbbi másfél évtizedben fokozatosan kivérzett.

Van lemorzsolódás, és nincs mobilizáció

A versenyképességi program (csakúgy mint a másik két anyag) azt is elismeri, hogy Magyarországon magas a korai iskolaelhagyás aránya. „Távolodunk a 2020-ra magunk elé kitűzött maximum 10 százalékos céltól, eközben az EU-tagországok összesített átlaga javul. A 2015-ös PISA-jelentés szerint a tanulók teljesítménye és a családi hátterük között Magyarországon a legerősebb kapcsolat. … A piaci igények és a munkaerő felkészültségének harmonizálásához nemcsak az oktatás szerkezetének alkalmazkodása, hanem a tanulók szociális, családi hátteréből, valamint sajátos nevelési igénye okán adódó esélykülönbségek kiegyenlítése is nélkülözhetetlen.”

Az eddig kevéssé elismert diagnózisból sajnos most sem következik a tervezet szerint a tankötelezettségi korhatár visszaállítása, ám fontosnak tartják a fejlesztésre szoruló tanulók részére a pedagógiai szakszolgálatok létszámbővítését, annak megteremtését, hogy minden rászoruló tanuló részt vehessen az Arany János Programokban, vagy a Szakképzési Hídprogramban, illetve az esélyt teremtő kollégiumi programok valamelyikében. (E programok közül van, amelyik jól működik, és van, például a hídprogram, amelyiknek semmi eredménye.) Mint írtuk, felmerült a felső tagozatok összevonása is, nem csak gazdasági hatékonyság alapon, hanem minőségi és esélykiegyenlítési célból, igaz e tekintetben elég sok kérdőjel és a szakértői félelem.

©

Minden friss tanulmány kiemelt helyet szentel az idegen nyelv oktatásának, szerencsére eltávolodva a fentebb említett korábbi hoffmanni elvektől, és túllépve a miniszterelnök korábbi „ne az angol legyen az első”, illetve a legújabb, „mindenki menjen kétszer két hétre anyanyelvi környezetbe” iránymutatásán. A versenyképességi dokumentum szerint többek között az első idegen nyelvre kellene fókuszálni, e mellett meg kellene erősíteni a két tannyelvű oktatást, és be kellene vonni az oktatás minden szintjén anyanyelvi lektorokat a tanításba.

Az eddigi intézkedéseket tekintve most megint valami teljesen új készül az oktatásban, de ezúttal, mintha átgondoltabb formában, hozzáértő szakemberek (és nem csak laikus politikusok) bevonásával indulna neki a kormány eltörölni saját kilencéves oktatási ámokfutását.

Kár, hogy az azóta eltelt időszakban közel egymillió gyerek hagyta el a közoktatási rendszert, akiknek nagy része már érezte a Hoffmann–Czunyiné (emlékszik még rá valaki?) –Palkovics által levezényelt (felsőbb utasításra végrehajtott) változásokat.

Sokatmondó az is, hogy a reformtervek egyike sem az Emmiből érkezett.

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Nyári táborok: új trend, hogy a külföldön élő magyarok hazaküldik a gyereket nyárra

Nyári táborok: új trend, hogy a külföldön élő magyarok hazaküldik a gyereket nyárra

Orbán főtanácsadója Weber új ötletéről: Ez birodalomépítés

Orbán főtanácsadója Weber új ötletéről: Ez birodalomépítés

CÖF-szóvivő a Néppárt-ügyről: "Hasznos idiótákkal nem érdemes küzdeni"

CÖF-szóvivő a Néppárt-ügyről: "Hasznos idiótákkal nem érdemes küzdeni"

A "kágéestés" csencselés, seftelés sokaknak volt remek üzleti iskola, ami ma hiányzik

A "kágéestés" csencselés, seftelés sokaknak volt remek üzleti iskola, ami ma hiányzik

Közpénzből lehet katolikus nőiségtréninget tanulniuk orvosoknak

Közpénzből lehet katolikus nőiségtréninget tanulniuk orvosoknak

Tudta, hogy több katonánk van, mint Svédországnak?

Tudta, hogy több katonánk van, mint Svédországnak?