A filmben a zenész Londonban mászkál, és amikor egy felüljárón sétál így kommentálja a látottakat: „Ez olyan, mintha Kazincbarcikán lennénk, vagy Fehérgyarmaton, csak teljesen más. Európa jövőjéről lehetne elmélkedni gyerekek. Olyan, mintha Mozambikban lennénk, vagy nem tudom, Líbiában.”
Az utcán vannak színesbőrű, csadoros emberek, meg fehérbőrű farmeresek is. Azt sejtjük, hogy Európa jövőjéről hogyan elmélkedik Ákos, de azt nem tudni, hogy jutott eszébe Kazincbarcika és Fehérgyarmat. Líbia és Mozambik emlegetése is, mondjuk úgy, fura, de hát láttuk már Lázár Jánost is Bécsben szomorkodni.
Azért örülünk, hogy a magyar felszolgáló finom sört és fish&chipset adott Ákosnak. Azt pedig sajnáljuk, hogy a kivándorlásról nem elmélkedik ennek apropóján. Pedig az április 28-i koncertjén valószínűleg több magyar volt, mint egy kazincbarcikain vagy fehérgyarmatin összesen.
