Kedden került a parlament elé a köznevelési törvény módosításáról szóló (saláta)törvénytervezet, amely alapján, ha a parlament elfogadja, többek között

- Elveszik a beleszólást az iskolaigazgatói kinevezésekbe
Eddig az érintett tanári közösségek, diákok, szülők, nemzetiségi önkormányzatok hivatalosan is véleményezhették a jelölteket. Igaz, nem feltétlenül hallgatták meg eddig sem ezeket, de mégis, sok esetben így lehetett megakadályozni a szerencselovagok és politikai ejtőernyősök térnyerését. Most már meg sem kell hallgatni a közösségeket.

- Az oktatásért felelős miniszter rövid időn belül kirúghat igazgatókat
Ha „olyan nevelési-oktatási vagy tájékoztató tevékenység folytatására kerül sor, amely a köznevelési jogszabályok súlyos megsértése révén a gyermek, tanuló Alaptörvényben foglalt jogainak megsértését eredményezheti, akkor – ha más jogi eszköz nem vezetett eredményre –, az oktatásért felelős miniszter az igazgató megbízását vagy ahhoz adott egyetértését egy éven belül visszavonhatja”.

- Ezentúl közismereti tankönyvet az egyházak is írhatnak
Miután az állam legyalulta a magántankönyvek piacát, és csak kétes minőségű állami tankönyveket rendelhetnek az állami iskolák, most lehetővé teszi, hogy egyházak is adjanak be tankönyvvé nyilvánítási kérelmet.

- 2020-tól minden közoktatásba járó diák ingyen kapja a tankönyveket
Ebben sok új nincs, eleve felmenő rendszerben tervezték bevezetni az „ingyenes” tankönyveket. A probléma, hogy ezek nem ingyenesek, a diákok csak kölcsön kapják, év végén vissza kell adni. Másrészt az ingyenesség az érv arra, miért vezették ki a jó minőségű, bevált tankönyveket. Másrészt nem biztos, hogy a „mindenkinek ingyentankönyv” rendszer méltányosabb és olcsóbb, mint a csak a rászorulók részére biztosított kedvezmény.

- Megszűnik a magántanulói jogviszony rendszere
Ezzel egy több évtizedes, és az utóbbi időben a családok körében egyre népszerűbb rendszert törölnek el.

A magántanulóság eltörlése azért is érdekes, mert a rendszerváltás előtti közoktatási jogszabályok is, és azóta is az összes ágazati törvény lehetővé tette bizonyos tanulóknak, hogy az előírt tankötelezettséget ne intézményi keretek között, hanem egyéb úton – otthon, családban, tanulócsoportban – teljesítsék.

Közel tízezer gyerek

Mint arról korábban részletesebben is írtunk, ha egy szülő ezt az utat választotta a gyerekének, felkereste valamelyik iskola igazgatóját, aki – elvileg – minden további nélkül felvehette úgy az intézménybe a diákot (tanulói jogviszonyba), hogy annak nem kellett bejárnia minden nap az iskolába, csak évente-félévente vizsgán kellett bizonyítania az előrehaladását. Az igazgató akkor tagadhatta meg az eddigi törvények szerint mindezt, ha megítélése szerint az a tanulónak hátrányos lenne, veszélyeztetné a fejlődését. Ennek ellenére – mivel a magántanulói státusszal nem járt fejkvóta az iskolának – sok igazgató nem szerette megadni ezt a lehetőséget, viszont erre válaszul több iskola is „szakosodott” a magántanulóságra.

Bár a NER-ben erről is titkolják a pontos adatokat, öt éve már jóval több mint nyolcezer diákot tartott nyilván a statisztika, és azóta ez a szám minden bizonnyal nőtt, hiszen

egyre több szülő látott ebben lehetőséget a rossz állami iskolarendszerből való kihátrálásra.

Vagy otthon a szülők, barátok vállalták a gyerekek tanítását, esetleg fogadtak magántanárokat, vagy több család összeállt, és alakított kisebb-nagyobb tanulócsoportokat, de olyan alternatív iskolák is működtek így, mint például a Prezi egyik alapítója által gründolt iskola. A Budapest School azóta hivatalosan is iskola lett, tehát ott már nem kell ez a kiskapu, de sok másik hasonló intézmény még mindig így működik.

Klasszikusan egyébként a diplomatagyerekek, az élsportolók, művészek, illetve a valamilyen sérüléssel élők éltek a magántanulói státusszal, hiszen ők életmódjuk miatt nem is tudtak mindennap iskolába járni. Azonban mára egy markáns iskolakritikává vált az a trend, hogy egyre több középosztálybeli család menekíti ki ilyen módon a gyerekét a Klik karjai közül.

Megszabadulni a problémás gyerekektől

Van viszont egy másik oldal is, amikor nem feltétlen a szülő döntése és pláne nem a gyerek érdeke a magántanulóság. Az Oktatási Hivatal szerint ugyanis sokan családi körülményeik, magatartásuk vagy túlkorosságuk miatt válnak magántanulóvá (és főleg hátrányos helyzetben élő diákokról van szó), tehát ez a lehetőség a „problémás” tanulóktól való megszabadulás egyik csatornája is.

E gyerekek esetében a legjobb az lenne, ha nem jutnának el a magántanulói státuszig, mert – mint L. Ritók Nóra, a hátrányos helyzetű gyerekkel foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány vezetője mondta – így nem tudják megszerezni a munkaerőpiac által megkövetelt alaptudást sem. Ő úgy véli, a megoldás nem a gyerekek kipaterolása lenne az oktatási rendszerből, hanem az, ha növelnék az intézmények szakember-ellátottságát, több fejlesztő pedagógust, pszichológust és szociális munkást vonnának be, hogy már a legelején beavatkozhassanak a problémákkal küzdő gyerekeknél.

Eltörölni

A Semjén Zsolt által beterjesztőként, Kásler Miklós emberi erőforrások minisztere által előadóként jegyzett – minden előzmény nélkül, egyeztetések kikerülésével benyújtott – kormányzati törvénytervezet tehát eltörölné a magántanulói jogviszony intézményét. A már most ebben a formában tanuló diákok engedélyét pedig egy éven belül felülvizsgálják.

Hogy mindez a hátrányos helyzetben élő gyerekek iránti aggodalom, vagy a középosztály iskolakritikaként is értelmezhető „gyerekmentés az állami iskolákból”-akcióra való reakció-e, azt nem lehet tudni, mindenesetre tény, hogy itt két különböző réteg különböző problémáira adott egyenmegoldásról van szó.

Titokzatos szerv

A tervezet szerint ezentúl „a tankötelezettség iskolába járással teljesíthető”. Korábban nem volt ilyen kitétel a jogszabályban, tehát iskolán kívül is teljesíthető volt. Most annyi a kiskapu, hogy „ha a tanuló egyéni adottsága, sajátos helyzete indokolja, és a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából előnyös, a tankötelezettség teljesítése céljából határozott időre egyéni munkarend kérelmezhető”. A szülő erről a tanévet megelőző június 15-éig nyújthatja be a kérelmet „a felmentést engedélyező szervhez”.

Itt tehát igazolni kellene előre, hogy az egyéni „munkarend” előnyös lesz a gyereknek. Hogyan? Korábban azt kellett igazolni, hogy nem lesz hátrányos a gyereknek – ezt azért az igazgató elég jól meg tudta állapítani. Másrészt most nem is az igazgatókhoz kell fordulni, hanem egy a jogszabályban nem is nevesített „szervhez”. (A jogszabály erről annyit ír, hogy felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben jelöljön ki egy ilyet).

Azaz, ha egyéni munkarendet szeretne egy szülő a gyerekének, akkor valamilyen ködös, „előnyére válik”-érvvel egy nem tudni milyen szervhez fordulhat.

Ez a bizonyos szerv egyébként megkeresheti a gyámhatóságot, a gyermekjóléti szolgálatot, az iskolaigazgatót, gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő tanuló esetén a gyermekvédelmi gyámot ilyen ügyekben. Ez a passzus arra enged következtetni, hogy itt valóban a hátrányos helyzetű, az iskolákból kipaterolt gyerekek érdekeit próbálja nézni a jogszabály alkotója. Mint ahogy azzal sem lehet vitatkozni, hogy ha egy egyéni munkarendes gyerek nem jelenik meg az osztályozó vizsgán, akkor a következő félévtől már iskolába kell, hogy járjon.

„Nem láttam még olyat, aki ebből vissza tudott volna térni az iskola világába”

A mai magántanulói státusz (a hátrányos helyzetű gyerekek esetében) azt jelenti a gyakorlatban – mondja Ritók Nóra –, hogy befejeződött a tudásszerzés szakasza. Ebből a státuszból nem bővül a tudás semmit, nem javul az olvasási, számolási készség, fényévekre vannak attól a tudásmennyiségtől és készségszinttől, amit az általános iskola jelentene.

Az igazgyöngyösök így minden erejükkel azon vannak, hogy megpróbálják elkerülni a gyerekek magántanulói státuszba küldését, „mert az iskolák szívesen tennék magántanulói jogviszonyba az alsós gyereket is, ha nem bírnak vele, akár 9 évesen is”. A mélyszegénységben élő, tanulatlan szülőknek nagyon gyenge az érdekérvényesítési képessége, így könnyedén eléri náluk az igazgató, hogy kérjék a gyerekük magántanulóvá válását.

„S ettől a pillanattól vége. Marad ezen a szinten a gyerek, végig. Nem láttam még olyat, aki ebből vissza tudott volna térni az iskola világába. Szóval, jól hangzik, de nem látom esélyét sem a megvalósulásnak, sem a változásnak.”

Nem hóbort

Másrészről, a törvénytervezet a magyar állami iskolarendszerben (joggal) nem bízó szülők – akár alkotmányi aggályokat is felvethető – jogait nyírbálja meg erősen. A TASZ be is jelentette, hogy amennyiben a parlament elfogadja a tervezetet, eljárást indít annak megsemmisítéséért.

„Az otthontanulás nem egyfajta hóbort, hanem egy, az élethosszig tartó tanulást preferáló életforma. A gyerek nem azért tanul, mert kötelező, hanem azért, mert érdekli, ami elé kerül. Az, hogy elé kerüljön, kizárólag a szülő felelőssége. Az, aki ezt a létformát vállalja, nem csak a teljes intézményi támogatásról mond le, hanem vállalja, hogy önmaga megszervezi a gyereknek mindazt a környezetet, amiben a gyerek ki tud bontakozni” – mondta lapunknak egy a gyerekeit évek óta otthon tanító szülő.

A tervezet indoklása szerint „össztársadalmi érdek az, hogy a gyermekek iskolába járjanak, és végzettséget szerezzenek”.

Az eddig az iskolából kipenderített gyerekek bent tartása a közoktatásban tehát valóban jó lenne a gyereknek és a társdalomnak is (feltéve, ha a fenti feltételeket biztosítaná az állam), ám az eddig otthon, csoportokban, vagy iskolaszerű közösségekben kiválóan és eredményesen tanuló gyerekek számára egy cseppet sem lenne megoldás, ha visszakényszerítenék őket az állami oktatásba.

A törvénytervezet pont olyan, mint az egyentantervre, egyentankönyvre, egyenutasításra épülő köznevelési rendszer: nem veszi figyelembe, hogy a gyerekek különbözőek, hatékony tanításuk más-más úton lenne eredményes. A jogszabály a magántanulói státusszal járó egyes problémákat akarja megoldani egyenszabályozással, s így többet árt, mint használ.