A világra sokféleképpen lehet nézni. A világban sokféleképpen lehet létezni. 2019-ben Jane Fonda ezt a létezést olyan szintekre emelte, ami előtt kénytelenek vagyunk megemelni a kalapunkat.

Nehezen lehet felbecsülni milyen ikonográfiai értéke van egy rendőrök által előállított és megbilincselt 81 éves nő látványának, aki nyilván az elegancia minden szabályát betartva jelenik meg a tüntetésen – egy úrinő klímaválság idején is úrinő –, de az biztos, hogy ez a kép az év egyik legerősebbje marad:

A Time magazinnál Greta Thunberg lett ugyan az év embere, de Jane Fondában olyan szárnysegédre talált, aki még a letartóztatást is kockáztatta, hogy megértesse a világgal: ég a házunk. Nem véletlenül nevezte el Tűzvédelmi Gyakorlatnak a most már szokásos pénteki klímatiltakozást, amelyen október eleje óta minden héten részt vesz.

Jane Fonda ugyanis komolyan veszi magát és a problémát is. Kifejezetten azért költözött Washingtonba néhány hónapra, hogy minden pénteken ott lehessen a klímatüntetéseken. Nyolcvan felett olyan aktív, hogy a filmezés mellett a polgári engedetlenség műfajában is maradandót alkot, és az elismerés sem maradt el: idén többször letartóztatták, de bilinccsel nem lehet egy Jane Fondát megállítani.

A szabadság bátorsága

Úgy képzelem, hogy nyolcvan felett a test sokszor cserben hagyja ugyan az embert, de a kor, a már megélt élet – ha úgy tetszik: a bölcsesség – olyan fokú szabadságot ad, amivel magasról lehet tenni az elvárásokra, a véleményekre, a megfelelésre. Jane Fonda pedig tökéletesen hozza ezt a szellemiséget – ő persze úgy, hogy közben tökéletesen is néz ki, mintha őt még a teste sem hagyná cserben, mégiscsak Hollywood egyik nagyasszonyáról van szó.

VALERIE MACON / AFP

Hogy aztán maga rombolja le ezt az elképzelést, és magától értetődő természetességgel beszéljen a plasztikai és csípőműtétéről (az egyikre nem büszke, a másiknak nem örült), a térdműtétéről (épp új kapcsolatban voltam, és fontos volt, hogy le tudjak térdelni – mondta néhány évvel ezelőtt) és a masztektómiájáról (2016-ban a legjobb női mellékszereplőnek járó Golden Globe-díjat például azért vette át egy felül nagyfodros fehér ruhában, hogy ennek a nyomait eltakarja, miközben mi csak annyit láttunk, mennyire jól néz ki).

Szóval nyolcvan felett is lehet azt mondani, hogy engem egy 16 éves lány inspirál – még olyankor is, sőt olyankor igazán, amikor mások inkább nevetnek és gúnyolódnak. Jane Fonda például úgy döntött idén – Greta Thunberg munkásságából inspirálódva –, hogy nem vesz már több ruhát. Mármint soha többet. (Igaz, elismerte, hogy az ő korában ezt már viszonylag könnyű kijelenteni.) „Mostantól újrahasznosítom azt, amim van. A vásárlásban az identitásunkat keressük. Olyan dolgokat veszünk meg, amelyekre nincs szükségünk. Mindenből van már, nincs szükségem még többre” – vázolta fel a fondai minimalizmus filozófiáját.

A bosszantás ereje

Az utolsó darab, amit vett, az a piros kabát volt, amelyben feltűnik a pénteki tüntetéseken, és amely akkor is rajta volt, amikor a rendőrök elhurcolták. És ez is egy nagyon tudatos darab, a megmozdulásokon ugyanis valami pirosat akart viselni – kellett a feltűnés neki is, és az ügynek is – de nem volt semmi piros a szekrényében, így aztán a leárazáson megvette a kabátot (500 dollár volt a Neiman Marcusnál).

MANDEL NGAN / AFP

Ez a kabát pedig mindent tud: a viselője kitűnik a tömegből, a színe pedig tökéletesen közvetíti a vészjelzést (ha nem lenne világos, hogy ég a házunk) – meg persze melegen és komfortosan tartja a viselőjét, ha az éppen a börtönben éjszakázik. Mert Jane Fonda erre is felkészült. Az, hogy újra meg újra letartóztatták, aligha lepte meg. Van rutinja.

Jane Fonda ugyanis tudja, hogyan kell felbosszantani a hatalmat. Azóta, hogy a hetvenes években felfedezte, sokkal több, mint egy bájos arc, a világ pedig sokkal bonyolultabb, mint ami Hollywoodból látszik belőle (Roger Vadim rendező feleségeként Párizsban a feminista filozófust, Simone de Beauvoirt kérte meg, hogy világosítsa fel történelemből és politikából), és ez felébresztette benne az aktivistát, a személyes és ideológiai újjászületése során megtalálta azokat a hatalomnak dühítő eszközöket, amelyekkel olyan ideálokért harcolhatott, mint a béke, az igazságosság, az egyenlőség.

Jane Fonda a vietnami háború ellen tiltakozik

ARNOLD SACHS / AFP

És a hatalom dühös is volt. A vietnami háború elleni hangos és látványos aktivizmusa miatt hónapokon át megfigyelte a CIA és az FBI, a nemzetbiztonság lehallgatta a telefonjait. 1970. november 3-án pedig egyenesen Richard Nixon adott utasítást a letartóztatására.

Amikor a feminista kiáltványként is értelmezett új frizurájával megérkezett Clevelandbe, miután Kanadában háborúellenes beszédet tartott, a reptéri hatóságok felszólították, hogy nyissa ki a bőröndjét. Találtak benne néhány vitaminosdobozt, és az egyetlen lehetséges következtetést vonták le: hogy illegális drogok. Letartóztatták, órákon át ügyvédet sem hívhatott, a székről sem állhatott fel. Amikor mégis megpróbált eljutni a mosdóba, és ezért félrelökte az útját álló tisztet, hivatalos személy elleni erőszakkal is megvádolták. A börtönképei az ellenállás és a női erő jelképei lettek – a weboldalán ma is vehetünk bögrét és pólót ezzel az ikonikus fekete-fehér fotóval (a bevétel jótékony célokra megy).

Majdnem fél évszázaddal később pedig ismét börtönbe került, most azért, mert a klímaválság miatt tüntetők élére állt. A lázadásnak nincs korhatára. Mint ahogyan a felismeréseknek sem.

Jane Fonda a hetvenes években ismerte fel, hogy egy nő lehet más, viselkedhet másképp, nézhet ki másképp, mint amit a társadalom, vagy épp a férje vár tőle. Ekkor cserélte farmerre a miniszoknyát, és pólóra a mély kivágású blúzokat. Egyszer csak már nem a férfiak, hanem a világ figyelmét akarta magára vonni. Ez a szándéka most, nyolcvan felett csak erősebb – főleg, hogy a férfiakról már lemondott.

Megküzdött női energiák

Jane Fondának ugyanis nemcsak a világról, hanem az életről is volt fontos mondanivalója. 81 évesen ismét a Vogue címlapjára került például – hatvan évvel az után, hogy megjelent az első Vogue-címlapja. Ebből az alkalomból megosztott néhány életbölcsességet is az olvasókkal.

Például arról, hogy ez az önazonosság nem egyszerű dolog. Lehet, hogy egy életen át hisszük, hogy azok vagyunk, de aztán életünk vége felé kiderül, hogy csak megjátszottuk – magunk előtt is. Jane Fonda ennek tudatában van – igaz, 80 felett komoly önismereti előnyre tett szert. Jane Fonda önismeretében persze rengeteg megküzdés van. Gyerekként egy olyan családba nőtt bele, ahol az szivárgott át a tudatába, hogy a nők áldozatok és gyengék. Tizenkét éves volt, amikor az anyja öngyilkosságot követett el, és az apjától nem kapott sok bátorítást.

A Vogue-nak idén arról beszélt, hogy egészen a hetvenes éveiig egyfajta kettősségben élte az életét. Még kamaszkorában biztosította be, hogy senki, különösen a fiúk és a férfiak, ne láthassák a valódi énjét, azt, amelyik dühös, kemény vagy csúnya is tud lenni. „Úgy mentem keresztül az életen, hogy nem voltam egész. És amikor elhagytam Tedet (a harmadik férjét), akkor éreztem, hogy elkezdek megérkezni önmagamba.”

Jane Fonda és Ted Turner, a harmadik – és utolsó – férje

HAL GARB / AFP

A 80 feletti Jane Fonda feminizmusa egyébként már kizárja a romantikus kötődéseket a férfiakhoz. „Voltak komoly kapcsolataim később (Ted után), de már nem megy. Ez az én kudarcom. Rájöttem, hogy nem tudok túllépni rajta. Hogy amikor egy férfival vagyok, feladom önmagam.”

Fonda a férfiak helyett ma már inkább önmagához ragaszkodik, ideje és energiája nagy részét az aktivizmusba csatornázza be, és elég jó példát mutat abból, hogy miként lehet jól fel- és kihasználni a privilégiumokat. „Annyira tudatában voltam annak, hogy kiváltságos fehér nőként, Henry Fonda lányaként azt gondolják majd, hogy beszari vagyok. B…tok meg! Meg kell ölnötök, mert máskülönben soha nem fogtok belekényszeríteni abba, hogy leálljak.” Világos beszéd. És még csak 82 éves. És egyre veszélyesebb.