Tavaly június 30-án az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) engedélyezte a influenza elleni oltásának beadását a várandós nőknek, hogy ezáltal kialakuljon az anya védettsége és – passzív immunizálás révén – a magzatának is védelmet nyújtson. Ez a döntés azért számít mérföldkőnek, mert az influenza szempontjából a terhes nők és a magzatok különösen veszélyeztetettek: ilyenkor csökken az anya szervezetének védekezőképessége annak érdekében, hogy a benne fejlődő magzatot ne idegenként ismerje fel. 

A várandósság ideje alatt előforduló és elfajuló influenza koraszüléshez, alacsony születési súlyhoz vagy akár halva születéshez is vezethet. Az oltással azonban a babák életét is veszélyeztető szövődmények elkerülhetők.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) tavaly év végi jelentése szerint az EGT 28 államában, közöttük hazánkban is kifejezetten ajánlják a terhes kismamáknak az influenza elleni oltást. 

Ugyanakkor Magyarországon valamiért eleve nem divat beoltatni magunkat influenza ellen. Az ECDC nem teljes körű statisztikái szerint a teljes lakosság átoltottsági mutatójában hátul helyezkedünk el az uniós mezőnyben: 20 százalék körüli a rátánk, szemben az EU által kívánatosnak tartott 75 százalékkal. Ennél is rosszabb a helyzet a várandós nők esetében: az éltanulók (Írország, Észak-Írország, Skócia, Belgium) 50 százalék fölötti mutatójához képest Magyarországon csupán a terhes kismamák pár százaléka oltatja be magát influenza ellen.

A szakemberek azt javasolják, hogy miután az oltást követően 14-21 napra van szükség az immunválasz kialakulásához, továbbá az ellenanyagnak is idő kell, míg átjut a placentán keresztül a magzatba, célszerű 3-4 héttel a szülés várható időpontja előtt megkapnia a vakcinát az anyának ahhoz, hogy az újszülött is közvetlen védettséget szerezzen.