Beszámolt például arról, hogy az örökbefogadást megelőző hosszú és alapos procedúra egyik eleme volt egy "kifejezetten hasznos tanfolyam", amelynek során négy egész napig voltak összezárva vadidegen házaspárokkal. "Nem ironikusan mondom, ez tényleg marha jó volt. Együtt gondolkodtunk arról, hogy mondjuk egy problémahelyzetben mit reagálnál, hogy a te életed hogyan alakul át, mi történik majd veled, az egódnak mit kell lenyelnie. Azt gondolom, nem lenne isten ellen való vétek, hogy ha valakinek vérszerinti gyereke születik, akkor is legyen egy ilyen tanfolyam. Itt nem kell vizsgázni, senkit nem szégyenítenek meg, ellenben néhány órára végig kellene gondolni, hogy mi várja őt, kicsit lelkileg rákészül".

Hozzátette, hogy ma már az teljesen alap, hogy az érintett gyerekek előtt nem titkolják, hogy örökbe fogadták őket. A gyermekvédelem ezt kifejezetten kéri is a potenciális szülőktől, így Grecsóék jelenleg négy hónapos kislánya, Hanna is ezt illetően tabu nélkül fog felnőni.

DTK Elviszlek magammal című műsorában az író hamar rátért a betegségére is. Tavaly diagnosztizálták őt fej-nyaki daganattal, a kezelések október végén fejeződtek be. Mint fogalmazott, éppen annak a kudarcnak a feldolgozási folyamatában tartottak feleségével, hogy nem lehet saját gyerekük, mikor kiderült, hogy rákja van. "Ez egyszerre vette el annak az esélyét, hogy ezzel (hogy meg kell barátkozniuk az örökbefogadás gondolatával - a szerk.) direktben tudjunk foglalkozni, másfelől egyszerre hozta el annak az örömét, hogy mekkora dolog élni. Amikor nekünk az esély felcsillant, (...) akkor mi már olyan alanyi örömmel vártuk Hannát, hogy semmilyen módon eszünkbe nem jutna, hogy ezáltal nekünk kevesebb jutott az élettől."

Grecsó Krisztián a felépülés időszakáról is beszélt. Mint mondta: a kezelések – amellett, hogy segítenek – sok mindent tönkre is tesznek, ő egy időre elveszítette a hangját, elsorvadtak az izmai, elvesztette az ízérzékelését, és az arca is megváltozott. "Ugye itt konkrétan égetés és mérgezés zajlik. És ennek a szövődményeivel, ottmaradt ügyeivel fél vagy háromnegyed év múlva szembesülsz."

Grecsónak elsősorban az egóját kellett leépíteni ahhoz, hogy kicsit könnyebb legyen ez az időszak. "Azzal szembesültem, hogy milyen remekül megy az élet nélkülem (is)."

Meg kellett tanulnia újra megszeretnie önmagát, kérni és elfogadni a segítséget, mert addig büszke volt arra, hogy nem volt senkire rászorulva. "Hogy az egóm mennyire belecsontosodott ebbe a büszkeségbe, azt nem vettem észre. Ez egy fajta merevség is."

Reflektált a Kollár-Klemencz Lászlóval a Müpában adott közös fellépésére is. Utólag úgy látja, hogy túl korán állt újra színpadra."Én 1,80 magas vagyok, de csak 62 kiló voltam. Egy elképesztően berekedt, csontsovány ember kiment a színpadra. Az nem szórakoztató dolog, ha szurkolni kell (neki): ez az ember elemről megy? Úristen, hát nem fog lefordulni a székről?! Öt percet késve mentünk ki, mert engem még injekcióztak, meg feküdtem az öltözőben, a feleségem már azt hitte, hogy azért nem indul az előadás, mert nem bírok kijönni."

Az adás vasárnap ment le a Spektrum Home műsorán, de hamarosan felkerül a WMN magazin Youtube-csatornájára is.