Minden rendben lesz
Annyi baljós hír van manapság, hogy mindenki vár valami jobbra, biztatóra. Így vagyunk ezzel mi is: nem dobja fel sem a home office-ban, sem a szerkesztőségben ülő újságírót a helyzet, amikor jóformán csak bajokról szóló információkat kap. Pedig van azért olyan is, aminek örülni lehet, ami megnevettet, vannak remek kezdeményezések, példaértékű kiállások. Ezeket gyűjtjük ebben a cikksorozatban.
Felajánlja otthona egy szobáját Hajós András egy olyan páciensnek, akit azért raknak ki a kórházból, ahol eddig ellátták, mert a koronavírusos páciensek fogadására készülnek.
Nem vagyok ápoló, nem tudom biztonságos-e ez így, nem tudom, el tudok-e látni egy embert, de megpróbálom, ha kell, mert nem halhatnak meg emberek amiatt, hogy ki kell üríteni kórházakat
"Elég meredeken hangzik, hiszen az ápolás-segítés egy szakma, körülményekkel, feltételekkel, eszközökkel. Nem tudom, járványügyi szempontból ilyet szabad-e? Fogalmam sincs, lehet-e ezt úgy csinálni, hogy ne többet ártsak, mint használok..." – sorolta a kétségeit Hajós, majd hozzátette:
Ennek a felajánlásnak legalább el kell hangzania, és másoktól is kell érkeznie ilyen felajánlásoknak. Ha másért nem, hogy az elesett, kilátástalanul rettegő emberek érezzék: gondolnak rájuk, nincsenek egyedül. Lehet, hogy kevés a maszk, a gép, a felszerelés. De szolidaritást és szeretetet egyelőre még nem Kínából kell rendelni."
Ahogy megírtuk, nincs nap, hogy ne kapnánk olvasói történeteket ellátást igénylő problémáik ellenére hazaküldött betegekről, vagy olyanokról, akiket tesztelés nélkül, fertőzötten akar hazaadni az intézmény. Olyan szomorú eset is van, amikor a koronavírus a jobbik eset, mert otthonában, orvosi felügyelet nélkül nagyobb veszélyben lenne a családtag.
"Még annak örülhetek, hogy anyám koronavírusos, így legalább nem küldik haza"
