A Metoo-botrány kirobbanásakor, még 2017-ben a Balettintézet egykori növendéke, Kriston László a Facebook-oldalán kezdett posztolni egykori iskolájáról. Vádjai között szerepelt többek között, hogy

• burjánzottak a lealacsonyító pszichológiai játszmák a balettmesterek részéről,
• elterjedt volt az öltözőkben a megfélemlítés (bullying) és a bántó fizikai érintkezés,
• székeket hajítottak gyerekek felé tánc közben,
• gyakori volt a testalkattal kapcsolatos nyilvános megalázás (body shaming), ezért az anorexia is.

A Magyar Táncművészeti Főiskola, ma a Magyar Táncművészeti Egyetem hivatalosan soha nem reagált ezekre a bejegyzésekre, ám a Kristonnal a WMN-re készült interjúra már igen.

Az Azonnali több egykori növendékkel beszélt a vádak nyilvánosságra kerülése után, amiről most hosszú cikket közöltek. Megszólalt többek között Krusch Richárd, aki Amerikában futott be karriert, ahol rájött, hogy lehet ezt a szakmát másként is csinálni, mint ahogy itthon tanították nekik. „Az nem lehet, hogy gyerekeknek így kelljen megtanulni balettozni” – mondta. Ő a szülők ambivalens hozzáállását is felidézte: szerinte, ha egy gyerek szülei kérdőre is vonták a mestereket az „oktatási módszerek” miatt, azok általában kikérték maguknak, hogy olyasmibe szólnak bele, amihez nem értenek. A legtöbben ennyiben is hagyták a dolgot.

Mások azt emelték ki, hogy a tanoncoknak nemcsak a mestereknek kellett megfelelniük, hanem az idősebb diáktársaiknak is ki voltak szolgáltatva. „Édesanyám egyszer elmondta az akkori mesteremnek, hogy a gyerekeket verik az öltözőben. Erre ő csak annyit válaszolt, hogy ez mindig is így ment” – emlékezett vissza egy volt tanuló.

Néha az is megesett, hogy egy diák rémületében bepisilt, balettórán vagy azon kívül.

A meleg vagy annak tűnő gyerekek sem úszták meg, hogy kipécézzék őket. A csak a keresztnevét vállaló Péter egy mára sikeres, ismert színésznő évfolyamtársaként kezdte a tanulmányait a Balettintézetben a 90-es évek elején, és a ma már melegek jogai mellett a közösségi médiában kiálló művész rögtön az első napon „buzi Bélának” kezdte el hívni. Péterre a jelző azonnal ráragadt, és sokáig cikizték ezzel a névvel.

Az egykori növendékek elmondásából kiderült, a mesterek teljesen természetesnek vették azt is, hogy minősíthetetlen hangnemben beszélnek a gyerekekkel, és ha úgy látták jónak, a testi fenyítés eszközét is alkalmazták. „Bármiért kaphattál ütést, nem kellett hozzá indok” – mondta lapnak egy lány. De volt olyan is, hogy egy oktató dagadt disznónak nevezte a tanoncokat, akiket úgy zavart ki a teremből, hogy majd csak akkor jöhetnek vissza, ha lefogynak. Az egyik volt hallgató ehhez hozzátette, amikor őt dagadt disznónak nevezték, 16-17 éves lehetett, 173 centi és 47 kiló.

Van olyan megszólaló az Azonnali cikkében, aki szexuális zaklatás vádját fogalmazta meg egy egykori balettmesterrel szemben. Elmondása szerint az egykori oktató rendszeresen fogdosta, és egy alkalommal, amikor a szülei nem voltak otthon, megpróbálta kézzel kielégíteni a sérüléssel otthon lábadozó fiút, aki akkor 15 éves volt. A mester állítólag egy másik egykori diákját orális szexben részesítette. A diák nem mert érdemben ellenkezni, és később megtudta, nem csak vele történt ilyen.

Az Azonnali megemlítette, hogy „a bántalmazó mesterek a Kádár-rendszer ünnepelt balettsztárjai voltak, valamiféle érinthetetlenség lengte őket körül, és ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy úgy gondolták, következmények nélkül alázhatnak, bántalmazhatnak vagy használhatnak ki szexuálisan kiskorúakat.”

A vádakkal kapcsolatban a lap megkereste a nevesített érintetteket és a Táncművészeti Egyetemet is. A cikkben többször nevesített Sárközi Gyula ügyvédjén keresztül reagált, tagadva a vádakat, és perrel fenyegetve az Azonnalit, az egyetem konkrétumok helyett egy általános választ küldött.