Időt és odafigyelést adhatunk ajándékba – túlélési útmutató az idei karácsonyhoz
Semmi sem úgy alakult idén, ahogy azt elterveztük. Miért lenne ez alól épp a karácsony kivétel? Ám amíg a koronavírus-járvány miatt elmaradhatott a szóbeli érettségi, el lehetett halasztani esküvőket és le lehetett fújni fesztiválokat, addig a karácsony így vagy úgy, de valamilyen formában biztosan velünk lesz 2020-ban is. Jobb tehát lelkileg felkészülni rá, hogy nem lesz egyszerű menet az előttünk álló néhány nap. A pozitív pszichológiát hívtuk segítségül.
A téli napforduló környékén a legmélyebb sötétség búcsúztatása és az eljövő fény üdvözlése évezredek óta hagyomány, csak épp az idők során más-más nevet adtunk neki. Az ókori rómaiak például Szaturnáliának hívták, amikor az emberek az őszi vetés befejezésekor lakomákat, ivászatokat tartva, tánccal, játékokkal, a házak kidíszítésével és egymásnak adott ajándékokkal ünnepelték meg Szaturnusz istent. Az örökzöld ünnepi díszek, a dőzsölés, a pihenés, a munka félrerakása épp annyira jellemezték a Szaturnáliát, mint amennyire a mi karácsonyunkat is.
A viktoriánus kor előtt az ajándékozás hagyománya kevésbé, annál inkább az evés-ivás, az alkoholmámoros örömködés jellemezte a karácsonyokat az angolszász kultúrában (ahogy azt Leigh Eric Schmidt történész meséli a The Atlantic cikkében), és amikor egyszer, 1647-ben az ünnepet betiltották a protestánsok, az lázadáshoz, majd a köztársaságot előkészítő forradalomhoz vezetett Angliában. Talán ennyiből is látszik, mekkora jelentősége van a karácsonynak, és hogy a téli ünneplés szinte már a génjeinkben van.
De éppen ezért okozhat most némi disszonanciát, hogy sokunknak se kedvünk, se energiánk, se hangulatunk, se lehetőségünk nincs úgy ünnepelni, ahogy a szokásos menetrend szerint illene. A koronavírus-járvány következtében súlyos emberi és anyagi veszteségek rázták meg a társadalmat, miközben éppen attól kell megfosztanunk magunkat az ünnepekkor, ami az egész karácsony lényege lenne, és amire most a leginkább szükségünk van: az együttléttől.
Fáradtabbak is vagyunk a szokásos év végi kimerültségnél. Ennek oka Nagy Henriett klinikai szakpszichológus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának oktatója szerint az, hogy idén túl sok új körülményhez kellett alkalmazkodnunk: „Egy éven keresztül el kellett viselni a bizonytalanságot, szembe kellett néznünk a sérülékenységünkkel, változtatnunk kellett a rutinjainkon, az életformánkon, azon, hogy miként töltjük el a szabadidőnket. Mindez nagy stresszel jár, miközben szorongást élhetünk át vagy a betegséggel vagy az izolációval kapcsolatban is. A sok alkalmazkodás extra energiába került. Mivel fogyott az adaptációs energiánk, sokan most fáradtabbnak érezhetik magukat, mint egy átlagos év végén.”
Ilyen előzmények után azonban adódik a kérdés, hogy egy mentálisan terhelt és egzisztenciálisan bizonytalan időszak kellős közepén hogyan lehet ünnepi hangulatba kerülni vagy legalább felengedni, megnyugodni kicsit – kinek mire van most a legnagyobb szüksége.
A választ a pozitív pszichológia adhatja meg. Nagy Henriett szerint – akinek Lehetnénk-e boldogabbak? című kötete nemrég jelent meg a HVG Könyvek kiadásában – az, hogy miként reagálunk a stresszhelyzetre, hogyan gondolkodunk a bennünket érő stresszorokról, személyiségfüggő. Ugyanakkor vannak apró praktikák, amelyekkel fejleszteni tudjuk a stresszkezelő képességünket. Ha ezeknek a birtokában vagyunk, nemcsak könnyebben vesszük az idei karácsony kihívásait, de még a végén ünnepi hangulatba is kerülhetünk.
A karácsony az ajándékba kapott időről is szól
Vegyük például azt, hogy a saját belátásunk szerint meghozott óvintézkedések miatt valószínűleg sokak életéből kimarad most a szokásos karácsonyi hajsza. Nem kell három napba besűríteni a családi körtúrákat, mivel aki csak teheti, az most kizárólag szűk családi körben ünnepel. Ezzel mit nyerünk? Időt leginkább. Ha pedig van időnk, akkor több energiát tudunk fordítani az odafigyelésre. Ezzel az egyik stresszreakcióban rejlő lehetőségeket aknázhatjuk ki, amit Nagy Henriett rögtön el is magyaráz nekünk.
„Régebben azt gondolták, hogy csak az üss vagy fuss, azaz a küzdj vagy menekülj stresszreakció létezik, ám az utóbbi évtizedek kutatásai során kiderült, hogy többféle stresszreakcióról is beszélhetünk, és ezek közül az egyik a gondoskodás-barátkozás válasz. Ez azt jelenti, hogy a stressz gondoskodásra is ösztönözhet, megerősítheti a társas kapcsolatainkat, arra sarkallhat, hogy védjük meg azokat az embereket és közösségeket, akik nekünk fontosak, hogy jobban odafigyeljünk másokra” – mondja a pszichológus.
Kutatások igazolják, hogy mások önzetlen segítése csökkenti a reménytelenség érzését válsághelyzetben. A természeti katasztrófák túlélőinél például megfigyelték, hogy kisebb valószínűséggel alakul ki náluk a poszttraumás stressz szindróma, ha közvetlenül a tragédia után segíteni tudnak valakinek. „Az is bizonyított, hogy ha például meghal a házastársunk, kisebb az esélye a depresszió kialakulásának, ha másokról gondoskodhatunk. Ez tehát egy nagyon adaptív megküzdési reakció” – teszi hozzá a szakember.
A pandémia alatt ezt a stresszválaszt remekül ki tudjuk használni.
Nagyon rég helyeztük már annyira előtérbe a körülöttünk lévő emberek, a közösségünk biztonságát, mint idén. 2020-ban mindennél fontosabb lett a másikról való gondoskodás abban az értelemben, hogy a szeparációval, a maszkviseléssel nem a saját, önös érdekeinket, hanem a másik egészségét tettük az első helyre.
Karácsonykor is ezt érdemes szem előtt tartani, és most végre lesz is időnk odafigyelni arra, hogy a lehetőségeinkhez és a szeretteink lelki, testi állapotához mérten hogyan fejezhetjük ki leginkább a törődésünket. Egy ajándékba küldött tepsi sütemény, vagy egy hosszú, jól eső beszélgetés – akár online vagy telefonon –, amikor elmondhatjuk egymásnak a félelmeinket, rossz érzéseinket, amikor éreztethetjük a másikkal, hogy nem egyedül kell megküzdenie a nehézségekkel, nagyon sokat jelenthet.
Persze, tudjuk azt is, hogy az összetartás erejét nem olyan egyszerű megélni, ha fizikailag nem lehetünk egymás közelében. Nagy Henriett szerint ettől függetlenül megvan a módszere annak is, hogy még akár magányosan is találjunk szeretettel teli pillanatokat a karácsonyban.
„Barbara Fredrickson amerikai pszichológus kutatásokkal igazolta, hogy a szeretet kedvező vegetatív és immunfolyamatokat indít el, egészséget tud teremteni. Akiket szeretetteljes kapcsolatok vesznek körül, azok ritkábban betegszenek meg, és gyorsabban gyógyulnak fel” – mondja.
A pszichológus szerint az úgynevezett „szeretetpillanatokat” nem feltétlenül csak a barátokkal, a családdal, a szeretteinkkel élhetjük át, hanem idegenekkel kapcsolatban is.
Csak annyi kell hozzá, hogy egy pillanatra ne magunkkal foglalkozzunk, hanem teljesen a másik emberre figyeljünk, és az adott pillanatban csak az ő jóléte foglalkoztasson bennünket
– fedi fel a titok nyitját.
„Egy mosollyal, egy szemkontaktussal meg lehet ezeket a pillanatokat teremteni. Ilyen szempontból már annak is jótékony hatása van, ha a buszsofőr megvár minket, és nem csapja be az orrunk előtt az ajtót, vagy ha az idős embert nem hajtják a boltban a pénztárnál, hogy két perc alatt pakoljon el. Ezekben a gesztusokban az összetartozás érzése megteremtődik, és így akár a karácsony lényege is megjelenhet.”
A pszichológus szerint nagyon fontos jól-lét növelő módszer az is, ha őszintén megtanulunk a másik ember sikerének vagy annak örülni, ha a másikkal jó dolgok történnek. „Ha nemcsak magammal foglalkozom, a másik emberre is figyelek, bízom benne, és megélem a másik ember örömét is, akkor a világ is jobb helynek tűnik.”
Nagy ajándékok helyett apró örömök
Az idei év sok negatív élménye után érdemes nyitottabbnak lennünk a szemlélődésre, az apró örömforrások észrevételére. A pszichológus szerint itt az ideje kialakítani egy pozitív viszonyulást a világhoz a körülmények ellenére is. „Ez persze nem azt jelenti, hogy az optimizmus lenne a cél. Az optimizmus pozitív gondolkodást jelent, míg a pozitivitás annyit tesz, mint ráhangolódni arra, hogy észreveszem az élet kicsi örömeit. Érzéseket jelent, nem gondolatokat. Nem a pozitív gondolatok fognak megmenteni, hanem a pozitív érzések lesznek azok a védőfaktorok, amelyek birtokában meg tudjuk őrizni a testi-lelki egészségünket. Attól, hogy rá tudunk hangolódni a pozitivitásra, még láthatjuk reálisan a nehézségeket” – fogalmazza meg.
Jó hír, hogy a pozitivitás fejleszthető: lényege, hogy megtanuljuk nem természetesnek venni azokat a jó dolgokat, amiket eddig természetesnek vettünk. És lássuk be, 2020 nagy lökést adott, hogy elinduljunk ezen az úton, a testi-lelki egészségi állapotunk megőrzéséhez ugyanis nem igen maradt más választásunk, mint gyakorolni a pozitivitást.
„Pozitív érzéseket lehet nyerni a múlthoz, a jelenhez és a jövőhöz kapcsolódóan is. Felidézhetek olyan élményeket, amikor jól éreztem magam, vagy átgondolhatom, hogy milyen zeneszámokhoz fűződtek valaha kellemes emlékeim, és ezeket újra hallgathatom. Felidézhetem, hogy milyen kihívásokkal sikerült idén megküzdenem, hogy kiknek lehetek hálás, amiért bátorítottak, lelkesítettek egy-egy nehéz helyzetben. Ha viszont a jelenre koncentrálok, akkor az a legfontosabb, hogy megpróbáljak lelassulni, ehhez az ünnepi időszak többeknek lehetőséget ad. Figyeljük meg, hogy mi történik körülöttünk, figyeljünk oda a színekre, a hangulatokra, az illatokra, fényekre. Néha az is elég, ha csak rá tudunk csodálkozni egy szép zúzmarás falevélre. A jövőt illetően pedig azt tanácsolom, hogy készítsünk például egy listát arról, hogy milyen várva várt eseményeket szeretnénk majd átélni. Hozzátenném viszont, hogy egyik esetben se a nagy dolgoktól várjuk a boldogságot, ne nagy örömforrásokra gondoljunk.”
A karácsonyi hangulat, az ünnepi dekoráció segíthet elmerülni a szép pillanatokban, így végső soron talán mégis csak jókor jönnek az ünnepek.
Van olyan ismerősöm, aki idáig utálta a karácsonyt, soha nem volt fenyőfája, és idén először fog fát állítani, mert szüksége van ezekre az érzésekre.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
