Papp Virág, Váradi Fanni és Abdulrachimzai Amina vendégköre főleg nőkből áll, orvosok, sőt jogászok is megfordultak már a náluk, és sokat tesznek azért, hogy a tetoválás egyre népszerűbb legyen, és azok is a tű alá merjenek feküdni, akiknek nemcsak a végeredmény, hanem az egész procedúra fontos.

Tetovált modell a 2022-es berlini divathéten

AFP / DPA / CHRISTOPHE GATEAU

A tetoválóipar változásával a minták is egyre finomabbak, minimalistábbak lettek. A vendégek leggyakrabban a karjukra tetováltatnak, és főként növénymotívumokat kérnek, amelyek Váradi Fanni szerint sok ember számára a nőiességet szimbolizálják, mások pedig a családtagjaikhoz csatolnak egy-egy növényfajtát – persze előfordul az is, hogy valakinek egyszerűen csak ez tetszik.

„Tetovállak & meghallgatlak” – áll Váradi Fanni Instagram-oldalán. Szerinte a jó tetováló kiválasztásánál alapvető szempont, hogy a vendégek jól érezzék magukat. „Szeretek beszélgetni, kíváncsi vagyok a vendégemre, és arra, hogy mit és miért tetováltat” – mondja.

Papp Virág munka közben

Papp Virág

„Az elmúlt pár évben egyfajta változás állt be a tetoválókultúrában, ami ajtót nyitott a frissességnek és a sokféleségnek. Ennek ellenére Magyarországon a tetoválóipar szerintem még mindig egy kemény kiszolgálóipar” – mondja Papp Virág. Ő például éppen emiatt az összes tetoválását számára szimpatikus emberekkel készíttette, ráadásul mindegyiket nő csinálta.

A testékszerét viszont már nem ilyen szerencsésen szerezte.

„Az orrpiercingemet egy klasszikus szalonban csináltattam, ahol azt éreztem, nem én vagyok előtérbe helyezve. Mintha nem szentelnének másoknak figyelmet és csak azt mondták volna, ne problémázz már, legyünk túl rajta” – meséli Papp Virág, akinek tapasztalatait a sok „gyárszerű” tetoválószalon személytelenségével kapcsolatban a vendégei is alátámasztották, ugyanis nem mertek szólni, ha valamit máshogy szerettek volna.

Itt nem beszélnek ki

„A női tetoválók empatikus közeget alakítanak ki. Együttérzőek vagyunk és szívesen meghallgatunk mindenkit, nemcsak rád tetoválunk, majd hazaküldünk” – mondja Váradi Fanni, aki közösségi oldalán lelki problémákkal és pánikrohammal is sokat foglalkozik, még tematikus mintákat is készített róla. Beszélgetni sem muszáj, aki akar, zenét hallgathat fülhallgatón keresztül, mert

mindenki azt csinál, amit szeretne, amíg nem mozog

– fogalmaz.

„Számomra az ember a legfontosabb ebben az egész folyamatban, belőle építkezem. Nagyon személyes közeget alakítok ki velük, és a tetoválás után is kapcsolatban maradunk. Szeretem, ha valaki mesél magáról, mert bele akarom építeni a személyiségét a tetoválásba. Ha pedig elküldi a kedvenc zenéjét, akkor rajzolás közben folyamatosan azt hallgatom” – teszi hozzá Abdulrachimzai Amina.

Papp Virág

Az elmúlt időszakban elkezdett kikopni a köztudatból a hiedelem, miszerint a tetoválószalonokban főleg férfiak ülnek, és a közvélemény elfogadta, hogy a nők is ugyanolyan tehetséggel és kitartással készítik el vendégeik számára az élethosszig tartó műveket. Virág és Amina például a sokak által börtöntetkónak nevezett handpoke technikával, azaz gép nélkül, csupán egy tű segítségével dolgozik. Ahogy Papp Virág fogalmaz, azért tetszett meg neki ez a módszer, mert tökéletlen, a tökéletesség pedig nem életszerű:

„A gépi tetoválás számomra nagyon mesterkélt, részletes és tökéletes. A gép ritmikusan, motorizáltan viszi bele a festéket az ember bőrébe, de a handpoke-ot kézzel kell építeni.”

Váradi Fanni géppel dolgozik, minimalista tetoválásokat készít, nagyon vékony vonalakkal. Mivel főként női tetoválókkal van körülvéve, kezdetben nem is attól tartott, hogy nőisége miatt nézik majd ki a tetoválóközösségből, hanem attól, hogy leszbikussága miatt fogják bántani. Félelme nem is volt alaptalan, Instagramon többen írtak neki csupán csak azért, hogy elmondják, nem akarnak egy „ilyen” tetováló kezei közé kerülni. Neki például a homoszexualitásából adódóan is lényeges volt, hogy sorstársai azt érezzék, szalonjában elfogadásra találnak, ugyanis sokaktól azt a visszajelzést kapta, hogy érte már őket rossz tapasztalat szexuális orientációjuk miatt. Instagramján a szalonját judgement free zone-ként, vagyis ítélkezésmentes övezetként hirdeti.

Váradi Fanni munkái

Váradi Fanni

Hozzá hasonlóan Abdulrachimzai Amina is támogatja az LMBTQ-közösséget. Magánemberként a Budapest Pride aktivistája, és amellett, hogy idén a fesztivál biztonságos lebonyolításán dolgozott és már harmadik éve tetovált a Pride-hónap keretein belül, az ebből származó bevételét a szervezetnek adományozza.

„Mindig is szerettem volna tenni azért, hogy egy elfogadóbb társadalomban éljek, így hát jelentkeztem a programötletemmel a szervezetnél. Nekem ez a szívügyem, mert mélységes szomorúsággal tölt el, ami az LMBTQ+ emberekkel történik. Ebben a társadalomban, amiben élünk, sajnos nem engedik, hogy megfeledkezzünk arról, hogy kinek mi a neme vagy kit szeret, és rendszeresen éri hátrány a nőket is” – fogalmaz.

Ő például magára kizárólag nőkkel tetováltat, mert megfogadta, hogy egy férfi nem módosíthatja a testét.

„A nőket legtöbbször férfiak által elkövetett atrocitások érik, ezért elhatároztam, hogy az én testemmel az történik, amit én akarok. Azt hiszem, ha egy nő kilép az utcára vagy lemegy kenyeret venni, akkor is érzi, hogy egy macsó kultúrában, országban élünk” – teszi hozzá. Ennek ellenére szerinte a női tetoválókkal szembeni ítélkezés nem húzható rá az egész társadalomra, inkább csak bizonyos rétegekre.

AFP / CAIA IMAGE / SCIENCE PHOTO LIBRARY

Hasonló a hasonlóval

Abdulrachimzai Aminát a szakmájában még nem érte hátrány a neme miatt, és úgy véli, ez éppen munkáinak köszönhető, mert a rajzai jó szűrők arra, hogy kicsit elvont, különc emberek járjanak hozzá, akik „nagyon más világban élnek” – fogalmaz. Kezdettől fogva arcokat rajzol, amelyek szinte minden mintájában megjelennek.

„Sokszor egy konkrét ember, esetleg egy beszélgetés inspirál. Ha meglátok a buszon egy érdekes figurát, akkor megfigyelem és elképzelhető, hogy egy következő rajzomban ő is megjelenik. Ezek főként női, néha pedig nemsemleges alakok, amelyeket általában mellig rajzolok” – meséli.

Papp Virágnál hasonlóan jó szűrőnek bizonyulnak naiv, gyermeki stílusú, sokak számára népmesékre emlékeztető rajzai, illetve a tetoválószalonjának otthont adó és showroomként, vagyis egyfajta kiállító és piactérként működő stúdió. „El tudom képzelni, hogy valakinek, aki hadilábon áll a nőkkel való kapcsolódásban, ez a rózsaszín barlang félelmetes hely lehet” – mondja nevetve.

A nyitottság és empátia persze nemcsak a női tetoválókra jellemző. Van olyan nembináris tetoválóművész, akinél például lehetőség van silent appointment foglalására, ami azt jelenti, hogy a procedúra teljes csöndben zajlik, ami megváltás lehet azok számára, akik szoronganak a tetoválás készítése közben, vagy egyszerűen csak elmerülnének a gondolataikban.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: