A volt katolikus pap, aki korábban a homoszexualitás gyógyíthatósága mellett foglalt állást, továbbá amellett, hogy az az egyház szemében bűn, egy hete bejelentette, hogy meleg. Most a Válasz Online-nak adott interjút, amiben többek között bocsánatot kér azoktól, akik figyeltek rá.

„Sok ember követett, hallgatott rám, hallgatta az előadásaimat, prédikációimat. Nekik is nagyon nehéz lehet most. Papnak lenni olyan kicsit, mintha a család tagja lennél. Akiket összeadtam, akiknek megkereszteltem a gyerekét, akik jártak a miséimre… Az emberekben kialakul valamiféle kötődés a pap irányába. Nekik ez most jogosan okoz fájdalmat, még akkor is, ha igazából én ugyanaz az ember vagyok, akit ők megszerettek, csak most eggyel több dolgot tudnak rólam. Tőlük itt és most bocsánatot kérek, remélem, egyszer majd harag nélkül tudnak rám gondolni” – fogalmaz Hodász.

A ma félállásban baristaként dolgozó volt pap ma már nagyon óvatosan fogalmaz pszichológiai kérdésekben, de azt mondja, az nem lehetett a homoszexualitásának oka, hogy kamaszkorában zaklatták.

„Annyit azért fenntartok korábbi álláspontomból, hogy ha van egy új elmélet, azt érdemes tesztelni, nem pedig azonnal elvetni ideológiai alapon. Vagy éppen rögtön mögé állni ideológiai alapon: ahogy én is tettem katolikus papként Nicolosival (aki a homoszexualitás gyógyíthatóságát hirdeti – a szerk.) akit rögtön a zászlómra tűztem, hogy íme, van remény, nem muszáj bűnben élni, lehet ezen változtatni is. A kérdést mind progresszív, mind konzervatív oldalról agyonnyomja az ideológiai meghatározottság – és ez nem tesz jót a tudomány fejlődésének” – teszi hozzá.

Határozottan nemmel válaszol viszont most már arra a kérdésre, hogy szégyellnivaló-e a homoszexualitás, és úgy véli, a meleg párkapcsolatok is lehetnek értékes szeretetkapcsolatok.

„A homoszexuális emberek rengeteg szorongást élnek meg, amikor rájönnek, hogy velük valami ’nem stimmel’. A szégyen nekünk alapélmény. Keresztény, mélyen hívő homoszexuálisok pedig ennek a sokszorosát élik át. Kár tagadni, hogy a vallás közrejátszik ebben a szorongásban.”

Amikor az egyház bűnközpontú álláspontja mellett érvelt, akkor „a maszk alatt is maszkot viselt” – mondja. „Az elmúlt tíz évben minél többen hallgattak rám, minél láthatóbb lettem a nyilvánosságban, annál inkább éreztem úgy, hogy meg kell felelnem bizonyos elvárásoknak. Gyomorgörccsel olvastam vissza a cikkeket, hogy vajon minden mellékmondatban megfeleltem-e a katekizmusnak, s rettegtem, hogy ha esetleg nem, mit fognak szólni a paptestvérek, netán a bíboros úr.”

Hodász az interjúban azt is bejelenti, hogy szeptembertől tervez indítani egy Youtube-csatornát azoknak, „akik eltávolodtak az egyháztól, de vágyják az Istent” és azoknak, akik kötődek ugyan egyházhoz, de vágynak még lelki töltődésre, tartalomra.

„Kereszténység, szentírás, ima, társadalmi tanítás… Ezek hiánycikkek a Youtube-on. Politikai vitaműsorból ezer van, efféle szabad, minőségi keresztény csatorna viszont egy sincs.”