"Egy hónap és 10 nap víz, áram és üzemanyag nélkül. Ez szinte tragikussá teszi az életet. Kéthetente egyszer zuhanyozol, ha szerencséd van. Nekünk, nőknek, le kellett vágnunk a hajunkat, mert nincs elég víz. És nincs elég időnk. Gyorsan le kell zuhanyoznod, mert félsz a bombázástól, és mert sorban állsz, és félsz, hogy elzárják a vizet" - így kezdődik az a beszámoló, amit egy Gázában élő palesztin ügyvédnő, Fatma Ashour írt a CNN-nek.

"A háború elején a víz nem volt olyan hideg. A szennyes viszonylag gyorsan megszáradt. De most más a helyzet; tél van. A szennyes sokáig szárad. Nincs rendesen kinyomkodva, mert a kezeddel csinálod. A víz pedig jéghideg. Nem tudod felmelegíteni. Ettől te és a gyerekek megbetegedtek" - írja. Ő egy olyan házban lakik, ahol összesen 28-an élnek, ebből nyolc gyerek és 3 idős ember. "A mi prioritásunk az a 11 ember. Nekik adunk reggelit. Ha nincs kenyér, akkor kekszet vagy bármit, amit találnak. Ha találunk datolyát, akkor kapnak egyet-egyet. Ha egyik sincs, akkor tejporból készítünk nekik teát. Így állnak a dolgok. Nekünk, a felnőtteknek el kell viselnünk. Mi csak ebédelünk."

"Hogyan telik el a napunk? Borzalmasan. Nagyon-nagyon kevéssel. Többel, mint amit egy ember el tud viselni. A háttérben megállás nélkül zúg a megfigyelő drón. Soha nem kapcsolják ki. Mindig az égen van. Ez az életünk háttere. Minden barátom és családtagom otthona vagy teljesen leomlott, vagy olyan mértékben megrongálódott, hogy nem tudnak többé benne élni. Mindannyian a Gázai övezet déli részén vagyunk összezsúfolva, amely Gáza középső részéből, Khan Younisból és Rafahból áll. Ez kevesebb, mint a fele az övezet teljes területének, amelynek teljes területe 365 négyzetkilométer" - olvasható a cikkben. "Több mint 1,5 millió kitelepített emberről beszélünk egy 175 négyzetkilométernél (67 négyzetmérföld) nem nagyobb területen" - írja.

"Az izraeliek azt mondták, hogy délen biztonságban vagyunk. A déli rész nem biztonságos. A szomszédos házat, 20-30 méterre, lebombázták. Délen háború van az erőforrásokért. Nincs víz, nincs üzemanyag, nincs áram, nincs kenyér, nincs liszt a sütéshez. Nincs élelmiszer. Tudták, hogy most sókrízis van? Nincs só. Még arra sem tudunk gondolni, hogy mit fogunk csinálni a háború után. Ha még élünk, mit fogunk csinálni? Hol fogunk élni? Mit fognak velünk tenni? Visszaengednek bennünket Gáza északi részére, vagy erőszakkal kiutasítanak bennünket? Vagy ott hagynak minket, ahol vagyunk?" - teszi fel a kérdéseket.

"Amikor éheztetik az embereket, kikapcsolják a vizet és az áramot több mint egy hónapra és 10 napra, és megakadályozzák, hogy üzemanyag jusson el hozzánk, az kollektív büntetés. Nem fogom megváltoztatni a véleményemet a jogállamiság, az elszámoltathatóság és az emberek egyenlő jogainak fontosságáról, még háború idején sem. Ezt tanultam és ezt tanítom. Ezt nem fogjuk feladni. Nem fogjuk elfogadni, hogy ami történik, az normális. Nem fogjuk feladni a jogaink követelését. A nemzetközi bíróságokon fogunk fellépni. Ezt békés eszközökkel fogjuk elérni, amihez a nemzetközi jog szerint jogunk van. Ez a mi jogunk, hogy békében éljünk, hogy ivóvizet, élelmet és gyógyszert találjunk. Ez a mi jogunk, és a Földön élő minden emberi lény joga" - írta.