Élete első olimpiáján egy sportoló nem feltétlenül számít arra, hogy már rögtön az első pályára lépésekor kifütyülik, de a holland Steven van de Veldével pont ez történt. A kínos jelenet a strandröplabda-játékos sötét múltjából eredt, Van de Veldét ugyanis 2016-ban négy év börtönbüntetésre ítélték, miután beismerte, hogy 19 évesen megerőszakolt egy 12 éves brit lányt. Van de Velde azután bukott le, hogy az áldozatának azt tanácsolta, kérjen egy esemény utáni tablettát. Az egészségügyi intézmény személyzete volt az, amely aztán értesítette a lány családját és a rendőrséget az életkora miatt.

A nézők nemcsak fütyüléssel jelezték a nemtetszésüket, azt az online petíciót, amely Van de Velde olimpiai eltiltását követelte, 90 ezren írták alá. Azt, hogy Hollandiát képviselheti az olimpiai csapat tagjaként, jogvédő csoportok is bírálták.

Annak, hogy mégis miért ölthette magára az olimpiai formaruhát, és utazhatott el Párizsba, van egy bürokratikus magyarázata. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) az olimpikonok kiválasztását az egyes nemzeti bizottságokra bízza. Márpedig a Holland Olimpiai Bizottság közölte, hogy Steven van de Velde eleget tett a Holland Röplabda Szövetség által meghatározott irányelveknek, amelyek szerint a sportolók az ítélet után újra versenyezhetnek. Nemcsak a büntetését töltötte le, de egy átfogó rehabilitációs programban is részt vett, szakértők pedig megállapították, hogy nem áll fenn nála a visszaesés veszélye. Ez sem akadályozta meg azonban azokat a kezdeményezéseket, amelyek felszólították a NOB-ot, hogy vizsgálja ki, hogy engedhették versenyezni a holland sportolót.

Steven van de Velde

Luis TATO / AFP

Van de Velde egyébként a nyilvánosság előtt is sajnálatát fejezte ki – mint fogalmazott – élete legnagyobb hibája miatt. A szabadulása után adott interjúban a tettét annak tulajdonította, hogy egy „elveszett tinédzser” volt, aki még kereste a helyét.

A The Guardianben az ügyről kommentárt jegyző holland író és újságíró, Renate van der Zee szerint figyelemre méltó módon Hollandiában nem csináltak nagy dolgot Steven van de Velde olimpiai indulásából, sőt a holland olimpiai csapat kapitánya, Pieter van den Hoogeband még a meglepetésének is hangot adott a felháborodást látva, hiszen Van de Velde már 2017-ben visszatért a versenyzéshez, és azóta indult már Európa- és világbajnokságon is. A Holland Olimpiai Bizottság pedig hangsúlyozta, hogy a sportoló „pozitív irányban változtatott az életén”. Van de Velde neve ugyanakkor a The New York Times szerint még mindig szerepel a brit szexuális bűnözők nyilvántartásában.

A holland szerző egy fontos jogi szempontra hívja fel a figyelmet, amikor a hollandiai reakció hátterét próbálja elmagyarázni. E szerint Van de Veldét valószínűleg nem ítélték volna el nemi erőszakért, ha nem Nagy-Britanniában, hanem Hollandiában állt volna bíróság elé. Nagy-Britanniában egy 12 évessel folytatott szex a körülményektől függetlenül nemi erőszaknak minősül, az ottani törvények szerint ugyanis 16 év alatt jogszerűen nem adhatja beleegyezését. Miután a sportolót a büntetése csaknem egy évének a letöltése után kiadták Hollandiának, ott alig egy hónappal később szabadlábra helyezték. A holland jog szerint ugyanis Van de Velde tette enyhébb bűncselekménynek: a társadalmi-etikai normákat sértő szexuális cselekményeknek minősül.

Miközben Hollandiában is sokan elítélik a sportoló olimpiai részvételét, szintén sokan gondolják úgy, hogy a büntetése letöltése és a nyilvános bocsánatkérése után joga van élnie tovább az életét. (Az egyik bírósági tudósító ennek alátámasztására hangsúlyozza, hogy a sportoló nem egy „szexuális predátor”, és a bíróság felmentette a „szexuális behálózás”, azaz a grooming vádja alól.)

A bürokratikus és jogi szempontokat félretéve Renate van der Zee azonban felvet más lényeges kérdéseket is. Egyrészt van különbség a között, hogy Van de Velde továbblépett, és a között, hogy a hazáját képviseli a világ legnagyobb presztízsű sporteseményén, ahol a sportolókkal szemben elvárás az is, hogy példát mutassanak. Ebből pedig adódik a kérdés, hogy Hollandia milyen üzenetet közvetít azzal, hogy egy volt elítéltet küld az olimpiára.

Van der Zee szerint ennél is fontosabb kérdés, hogy mindennek milyen hatása lesz az egykori áldozatra és a mindenkori áldozatokra, akik nem tudnak úgy továbblépni az életükben, mint ahogy Van de Veldének sikerült.  

Az egyik szexuális erőszak áldozatait segítő szervezet vezetője szerint a sajnálkozás aligha elég, ha valaki egy ennyire értékes második esélyt akar, mint az olimpiai részvétel, és úgy véli, Van de Veldének a tetteivel is bizonyítania kellene, hogy megérdemli ezt. Például úgy, hogy az olimpiai részvétellel járó platformot kihasználja arra, hogy nyíltan és őszintén beszéljen a szexuális visszaélések áldozatokra gyakorolt hatásáról.

A Holland Olimpiai Bizottság mindenesetre úgy döntött, hogy Van de Veldének az olimpiai falun kívül kell laknia a játékok alatt, és nem nyilatkozhat a sajtónak, amely egészen biztosan kérdezné a nemierőszak-ügyről.

Van de Velde csapattársa, Matthew Immers azt mondta róla: „Ismerem a mai Stevent, és örülök neki. Jól érzem magam vele, figyelünk egymásra. Én 23 éves vagyok, ő pedig 29. Ő egyfajta második apám, aki támogat engem.”  A holland strandröplabda-szövetség szerint pedig „Steven van de Velde, amikor ma a tükörbe néz, egy érett és boldog férfit lát, aki házas, és egy gyönyörű fiú apja”.