Az egészségmegőrzés felívelő hívószava lett a longevity, és benne van a pakliban, hogy könnyen ugyanolyan elcsépeltté válhat, mint az avocadós latte vagy bármi, ami kézműves – ami igazán kár lenne, mert nagy eséllyel az egészségünk jövőjéről van szó, egy olyan, már most pezsgő forradalomról, amely a saját életmódbeli döntéseinket és jó esetben mihamarabb az egészségügynek az egyes emberekhez való viszonyát is átírja.

A longevity – ha a szó jelentésének az irányából közelítünk – a hosszú és egészséges életre utal, és a hangsúly nem az egyik vagy a másik jelzőn van, hanem egyszerre mindkettőn. Sokáig élni ugyanis többről szól, mint az évekről: a legtöbben nem egyszerűen csak tovább akarunk élni, hanem jól is akarunk élni. 

A longevity fogalmában egyszerre van ott az egyén élettartamának a meghosszabbítása, az egyén egészségének a megőrzése és fejlesztése, és az öregedés kontrollja és visszafordítása.  

Mutogathatunk persze a genetikára, de a genetika-szakértők becslése szerint az emberi élettartam alakulásának csak mintegy 25 százalékát határozza meg. A környezeti tényezők is beleszólnak ugyan, de a többi nagyrészt azon múlik, hogy hogyan gondoskodunk a testünkről. És itt meglepően sok kontroll van a kezünkben, pedig nagy lenne a kísértés a genetika mellett az egészségügyi rendszerekre is mutogatni. 

A longevity lényegében az önismeret egy új szintjét hozza el, az életminőségünk alakulása az idő múlásával ugyanis nagyban függ attól, hogy mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy milyen étel, tápanyag, kezelés, gyógyszer, terápia való nekünk. De ez a személyre szabottság visszaköszön a longevity szempontjait érvényesítő egészségügyi ellátásban is, ahol előtérbe lép a megelőzés, és végre figyelembe veszik azt is, hogy mindenki más, tehát mindenkinek más terápia lesz a megfelelő, és nem csak egy orvos fogja megmondani, hogy milyen betegségünk lehet – ennél ugyanis sokkal komplexebb a szervezetünk, és sokkal komplexebb gondoskodásra van szüksége.  

Az elmúlt évek egyik sikerkönyvében dr. Peter Attia ír többek között arról, hogy a mai orvostudomány egyik életbevágó hiányossága – amellett, hogy eleve késve avatkozik be, és nem foglalkozik érdemben a megelőzéssel – az, hogy a betegségekre egymástól teljesen függetlenül tekint: „Úgy kezeljük például a cukorbetegséget, mintha semmi köze nem lenne a rákhoz és az Alzheimer-kórhoz, holott erős rizikófaktornak számít mindkettőnél”. 

A jövő orvoslása ezeknek az összefüggéseknek is a figyelembevételével jóval nagyobb hangsúlyt helyez a megelőzésre, mint a kezelésre, egyedi esetnek tekinti a pácienst, nem kezel egyformán mindenkit, és a kockázatok őszinte felmérését és elfogadását tekinti kezdőpontnak – beleértve a cselekvés hiányának kockázatát is. Vagyis nem utolsósorban a betegek kezébe is ad eszközöket annak érdekében, hogy alakítani tudják az életkilátásaikat – nemcsak hosszában, hanem minőségében is.  

Ha például csökkenteni akarjuk a szív- és érrendszeri betegségek halálozási arányát, akkor már 40 vagy akár 30 éves kortól el kell gondolkodni a megelőzésen, miközben az egészségügy jelenleg leginkább csak akkor avatkozik be, amikor az 50-es vagy 60-as éveinkben már konkrét szív- és érrendszeri betegséget kell kezelni. A longevity ebből a szempontból az egyén és az orvostudomány hozzáállását is felülírja.

A téma komplexitása mellett létezik azért néhány egyszerű és praktikus szokás, amellyel meglehetősen biztosra mehetünk: mozogjunk, aludjunk rendesen és eleget, legyen kiegyensúlyozott az étrendünk, lehetőség szerint ne igyunk alkoholt, ne dohányozzunk, kezeljük a stresszt, és ápoljuk az emberi kapcsolatainkat, gondoskodjunk a mentális és érzelmi egészségünkről.

A longevity témáját most egy konferencia járja körül a kutatás hazai úttörőivel, többek között ifj. Duda Ernővel, Schwab Richárddal és Tóth Eszterrel. Az idei Biomeet konferencián külön kerekasztal-beszélgetést szentelnek a sport és a longevity kapcsolatának olyan bajnokokkal, mint Szilágyi Áron vagy Kopasz Bálint.

A Biomeetre a BIOMEETHVG kóddal 20 százalékos kedvezménnyel lehet jegyet venni itt.