Az edzés hatására megváltozik az emberek időérzékelése – írja a Popular Mechanics egy friss tanulmány alapján. A neki tulajdonított mondás szerint Einstein a következőképpen írta le az idő relativitását: „Ha egy férfi egy órát ül egy csinos lánnyal, az egy percnek tűnik. De ültesd le egy forró tűzhelyre és egy perc egyből egy órának fog tűnni.” Mára a testedzéssel kapcsolatban is hasonló gondolatok terjednek az interneten, talán többen találkoztak is már az idő relativitását plankeléssel szemléltető mémekkel. Ez utóbbi szemlélet kapott most tudományos megerősítést.

Edzés közben lelassul az idő

A kis mintás kutatásban 33 résztvevőt kértek meg, hogy edzés közben, illetve utána is próbáljanak meg 30 másodpercet számolni a lehető legpontosabban, az eredmények pedig egyértelműen azt mutatták, hogy edzés közben a tesztalanyok 8-9 százalékkal előzték az órát, azaz az idő múlása lassabbnak tűnt számukra.

A vizsgálatban résztvevő emberek 4000 méteres távot teljesítettek szobabiciklin. Összesen öt alkalommal kellett megbecsülniük a 30 másodpercet: edzés előtt, 500, 1500 és 2500 méter után, majd az edzés után. A távot összesen háromszor teljesítették, egyszer „időmérő” módban, amikor csak simán mindenki a saját idejét figyelte, másodszorra egy előre beállított „szellemmel” kellett versenyezniük – a különböző videójátékokban bevett módszer, amikor az ember vagy egy saját maga által korábban felállított idővel, vagy más játékosok idejével versenyez, de továbbra sincs ellenfele, aki tudna reagálni rá –, a harmadik alkalommal pedig egy igazi versenyt teljesítettek egy másik sportoló ellen. A kutatók nem határoztak meg célidőt, az utolsó felállást leszámítva, amikor az volt a feladat, hogy győzzék le a vetélytársat. Edzés közben azt is figyelték, hogyan növekszik a résztvevők fizikai erőbedobása.

Edzés közben úgy érezzük, lelassul az idő

Lina Selg / ANP MAG / ANP via AFP

A tanulmány arra jutott, hogy az edzés előtti, illetve utáni méréshez képest a köztes időkben rendszeresen lassabbnak érzékelték a résztvevők az idő múlását (egy kicsit egyébként edzés előtt és után is lassabbnak érezték a valóságosnál). Érdekesség viszont, hogy a különböző versenyformátumok, illetve a vetélytárs megjelenése ezt nem befolyásolta, ami azt jelenti, hogy a pszichológiai komponens helyett inkább a fizikai megerőltetés az, ami befolyásolja az időérzékelést.

Ugyanakkor még ezen a téren is maradtak nyitott kérdések: a sportolók időérzékelésének eltolódása ugyanis nem lett nagyobb a fizikai terhelés növelésével. Úgy tűnik tehát, hogy nem a gyakorlat nehézsége, csupán a fizikai megterhelés az, ami az időérzékelés torzulásához vezet.

Miért fontos az időérzékelés az okoskütyük világban?

A tanulmány a hétköznapi emberek észleléseire összpontosított, de az eredmények hasznosak lehetnek a sportolók, legfőképpen a hosszútávfutók számára is – írja a lap. A szerzők a következtetésben kiemelik, hogy a versenyzők számára a felkészülés mellett ma már nagyon fontos az előzetes tervezés, majd a pontos kivitelezés is a verseny során. Persze ez nemcsak a futókat érinti, de a legtöbb esetben ők kerülnek elő példaként, ha a tempó kontrollálásáról van szó. Márpedig az időérzékelés változásának megértése a futóknak is sokat segíthet a versenyzésben.

Felvetődik persze a kérdés, hogy minek foglalkoznának a profi sportolók az idő relativitásával, amikor ma már szinte minden ember kezén ott van az okosóra, ami szünet nélkül mindenfélét mér, és másodpercre pontos monitorozást tesz lehetővé. Miért nem figyelik simán csak azt verseny közben a sportolók?

A profi futók közül sokan lemondanak a modern technológiáról

AFP / Kirill Kudryavtsev

Vannak ugyan, akik használják ezeket az eszközöket, de egyrészt ezt a versenyszabályzat nem minden esetben engedi meg, másrészt a sportolók egy részének nem vált be az okosóra. A New York Times-nak többen is azt mondták, hogy hosszabbnak érezték a futást, ha rajtuk volt az óra, mivel folyton azt nézték ahelyett, hogy saját magukra vagy a környezetükre figyeltek volna. Többen kiemelték, hogy még edzés közben is hátrányos az óra viselése, mert túlságosan az adatokra koncentrálnak a testük jelzései helyett, ezért gyakran túlerőltetik magukat.

A versenyszabályok is eltérők, a futóversenyeken például gyakran nem lehet a futókon olyan eszköz, ami külső kommunikációt tesz lehetővé, persze a tempójukat ettől még figyelhetik (sokszor viszont nem is a sportoló, hanem a szponzorok döntése, hogy mit kell viselnie). Ráadásul nem is biztos, hogy a kiegészítő hasznos, mivel bizonyos helyeken (például magas épületek között) a GPS-jel nem tökéletes, illetve a résztvevők száma is befolyásolhatja az eszközök működését, mivel ilyenkor gyakran több tízezren próbálnak ugyanahhoz a műholdhoz csatlakozni, így lelassulhat a jelátvitel. Mindent összevetve könnyen előfordulhat, hogy egy okosóra inkább nyűg, mint hasznos kiegészítő egy profi atléta számára – és van, akinek szimplán csak kényelmetlen.

Nyitókép: AFP