Folyamatosan emelkedik az önsértő gyerekek száma Magyarországon is. Egyre fiatalabban, nemritkán már kiskamaszkorban is okoznak rendszeresen és szándékosan fájdalmat maguknak azért, hogy enyhítsék szorongásukat, belső ürességérzésüket – írja közleményében a Semmelweis Egyetem.
Dr. Várnai Nikoletta gyermek- és ifjúságpszichiáter, az egyetem Gyermekgyógyászati Klinika Gyermekpszichiátriai Osztályának főorvosa arról beszélt, hogy az önsértés egy segélykiáltás, amit mindig komolyan kell venni, és pszichológusi, pszichiátriai segítséget kérni, mert
akár öngyilkossági szándék is állhat a hátterében.
Az olyan önsértési módok, mint a vagdosás, ütés, tépés, égetés, egyre gyakoribbak a gyerekek körében. Nem önálló kórkép, hanem tünet, kísérőjelenség, így nincs statisztika arra vonatkozóan, hogy hány gyereket érint, de az emelkedő tendencia megfigyelhető. Míg a gyermekpszichiátriai osztályon a 2000-es évek elején átlagosan heti egy-két gyereknél tapasztalták ezt, manapság már napi szinten négy-öt ilyen esettel találkoznak. Nem ritka, hogy a sürgősségi ellátásból kerülnek hozzájuk gyerekek, mert olyan mély sebet ejtenek, vagy olyan súlyos sérülést okoznak maguknak.
Az önsértő lányok három-négyszer többen vannak, mint a fiúk, ők viszont sokszor durvábban bántják magukat. A legjellemzőbb a 16-17 évesek körében, de 12-13 éves kiskamaszoknál is előfordul, és egy teljesen „átlagos”, egészséges személyiségfejlődésű gyerek is érintett lehet egy nehezebb életszakaszában.
Az önsértés lényege ugyanis, hogy a fizikai fájdalom enyhít azon a belső, lelki fájdalmon, ami a gyereken eluralkodik.
Vagy – ahogyan sokan fogalmaznak – legalább átmenetileg kizökkenti őt a beszűkült tudatállapotból, abból az ürességérzésből, ami teljesen rátelepedik.
Ez a belső fájdalom, ürességérzés kapcsolódhat szorongáshoz, depresszióhoz, evészavarhoz vagy akár súlyosabb pszichiátriai kórképekhez is, és a hátterében többféle ok állhat: genetikai hajlam, rossz szülői példa, a megküzdési stratégia hiánya, anyagi vagy egyéb problémák a családban, de tetten érhető a közösségi média hatása, ezen belül a zaklatás, online bántalmazás is.
Az önsértés azért is egyre gyakoribb, mert ez a téma manapság nem különleges a gyerekek körében, az online felületeken is terjed, hogy megoldás lehet a problémákra, és erről a fiatalok beszélnek, sőt egymást segítik akár gyakorlati ötletekkel is. De fontos ok az is, hogy
a világ a gyerekek számára elvesztette biztonságos voltát.
A járványok, a háborúk, a klímaválság már része az ő mindennapjaiknak, otthon, az iskolában és másutt is ezekről a témákról hallanak, beszélgetnek maguk is.
Az önsértésben nincs szezonalitás, folyamatosan érkeznek gyerekek a klinikára, mindig más miatt – mondta el a pszichiáter főorvos. Akiknél a probléma forrása a családban keresendő, vagy szükségük van a keretekre, azok az ünnepek alatt vagy éppen a téli-nyári szünetben éreznek kényszert az önsértésre. Vannak viszont, akiknek kifejezetten jót tesz a szünet és az iskolától, az osztálytársaktól való távolság, ők az iskolaévben enyhítenek ily módon a szorongásukon.
Ha egy gyerek szándékosan fájdalmat okoz magának, azt mindig komolyan kell venni.
Nemcsak azért, mert ez egy segélykiáltás, de azért is, mert az önsértés krízishelyzetekre adott válaszként szokássá válhat, illetve idővel a nem öngyilkossági célú önbántalmazás átfordulhat szuicid szándékú önsértésbe is. Ezt nagyon fontos szem előtt tartania a szülőnek, aki attól tart, hogy a segítségkéréssel esetleg megbélyegzi a gyerekét – hívta fel a figyelmet dr. Várnai Nikoletta.
Hogyan fedezheti fel a szülő az önsértést, és mit tehet ilyen esetben?
A pszichiáter szerint gyanúra adhat okot, ha a gyerek nyáron sem szeretne pólóban, rövidnadrágban, fürdőruhában lenni, ha bezárkózik, hosszabb időre elvonul a szobájába, és közben például romlik az iskolai teljesítménye, vagy elhanyagolja a barátait. Még intőbb jel, ha a szülő véres ruhadarabot talál a szennyeskosárban, vagy például pengét a gyerek holmijai között. A pszichiáter tanácsa szerint ilyen és hasonló esetekben mindenképpen találjon alkalmat a szülő arra, hogy őszintén elbeszélgessen a gyerekével, akár egy közös program során.
Egy kamasznál, kiskamasznál minden lehetőséget meg kell ragadni a beszélgetésre, ha pedig a gyerek jelzi, hogy erre igénye van, akkor mindent félre kell tenni, és meg kell hallgatni őt. Ezek nagyon fontos pillanatok, ha ilyenkor nyitott a szülő, akkor akár el is lehet kerülni, hogy a gyerek az önsértést válassza a problémája látszólagos megoldásaként. Mindenképpen kerülni kell az áldozathibáztatást, fontos, hogy a gyerek érezze, nem vele van baj, támaszkodhat a családjára, ezt a problémát együtt oldják meg.
Ha a gyerek teljesen be- és elzárkózik, és azt érezzük, hogy baj van, akkor segítséget kell kérni – tette hozzá a főorvos. Fordulhat a házi gyermekorvoshoz, az iskolapszichológushoz, a pedagógiai szakszolgálathoz, és akár családterapeuta támogatását is igénybe lehet venni. Akut helyzetben, ha a gyerek súlyosabban megsérti magát, feltétlenül orvoshoz kell vinni vagy mentőt hívni, és az ellátóhelyen beszélni kell az önsértés gyanújáról. A szakember meg tudja ítélni, hogyan tovább.
