Nincs egyszerű dolga a magyar szurkolóknak akkor, amikor az ország miniszterelnöke egy csúfos kudarc előtt is arról ábrándozik, hogy miképp játszik majd világbajnoki döntőt a válogatott – amely negyven éve nem járt ilyesféle eseményen sem, nemhogy döntőben –, a szövetségi kapitány pedig egy kínkeservesen megnyert mérkőzés után szembesít mindenkit a realitással:

Magyarországnak jelen pillanatban nem hiszem, hogy lenne esélye egyenes ágon kijutni a vb-re.

Orbán Viktor márciusban úgy fogalmazott, 2025 nemcsak a politikában, de a futballban is az áttörés éve lesz. Előbbi nem ennek a cikknek témája (de ajánljuk például ezt a mai hírt), de utóbbi tekintetében már most egyértelműen kijelenthető, hogy nem lesz az. Az idén lejátszott négy meccs rávilágított, hogy valami nem kerek a válogatottnál, aminek elsősorban mentális okai lehetnek.

A fejekben kell rendet tenni először

Marco Rossi a svédek elleni meccs után arra a megállapításra jutott, hogy „nem igazán látok más problémát azon kívül, hogy nem tudunk gólt lőni”. Az elsőre kissé megmosolyogtató gondolatot – lévén a focit gólra játszák, és ennél nagyobb problémánk nem lehet, mint hogy nem tudunk gólt lőni – érdemes kontextusában figyelni. Az olasz mester kiemelte, hogy a játékosai „fejével kell dolgozni”, mert elöl hibáznak sokat, de nem ötlettelen és hatástalan a játék.

A svédek elleni meccs statisztikáit böngészve is azt láthatjuk, hogy kiegyenlített mérkőzést játszott a két válogatott: valamivel többet volt a labda a vendégeknél (55–45 százalék a labdabirtoklás a svédek javára), a magyar csapat egyel többször próbálkozott kapura lövéssel (15–14), de a vendégek pontosabbak voltak (5–6). Az xG, azaz a várható gólok mutatója is szinte teljesen kiegyenlített volt (1,17 nálunk–1,21 a svédeknél), ami jól mutatja, hogy ilyen minőségű helyzetekből illett volna legalább egyet berúgni, de a legtöbbet próbálkozó Sallai Rolandnak semmi nem jött össze azon az estén.

Sallai Roland (b) és Robin Olsen svéd kapus a Magyarország–Svédország barátságos labdarúgó-mérkőzésen a Puskás Arénában 2025. június 6-án.

MTI/Illyés Tibor

Sallai esete érdekes, ugyanis áprilisban a Galatasaray edzője úgy nyilatkozott vele kapcsolatban, „nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket”, ezért egy megfelelő ellenajánlat esetén eladná őt, majd néhány hét leforgása alatt rúgott három gólt és kiosztott egy gólpasszt is, így végül maradt. A magyar támadó legutóbb tavaly októberben, a hollandok elleni 1–1 alkalmával volt eredményes a válogatottban.

A mentális nehézségeket jelzi Szoboszlai Dominik reakciója is, akit a svédek elleni meccsen a 79. percben cserélt le Rossi. Miután mindenkivel lepacsizott, kitört belőle a feszültség, kettőt belevágott a kispadba, majd egy megkülönböztető mezzel takarta el az arcát. Frusztráltsága érthető, a liverpooli sikerek után egyértelműen azzal a vággyal utazott haza, hogy a válogatottat is kihúzza a nehéz helyzetből, de védekezésben és támadásban is súlyos hibákat követett el a csapat, így tovább húzódott a negatív széria.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

M4 Sport (@m4sportofficial) által megosztott bejegyzés

Az Azerbajdzsán elleni utolsó felkészülési mérkőzés azonban úgy tűnt, hogy a lehető legjobb lehetőség arra, hogy a magyar játékosok visszanyerjék kicsit az önbizalmukat.

A legfrissebb FIFA-világranglista szerint Magyarország a 37., Azerbajdzsán pedig a 119. helyen áll. Ennek megfelelően abban bízhattunk, hogy a kedd esti mérkőzés nagy magyar fölényt és magabiztos győzelmet hozhat. Így is indult minden, már az 5. percben megszerezte a vezetést a magyar válogatott: egy szép Nego beadást Varga fejelt az azeri kapuba, de két perc múlva a hazaiak egy furcsa szituáció után kiegyenlítettek – és mivel ezen a mérkőzésen nem volt VAR, így a játékvezető nem érvénytelenítette a találatot, amit nyilvánvaló kezezés előzött meg.

A kapott gól nem törte meg a csapat lendületét, záporoztak a helyzetek és a félidő előtt sikerült ismét előnybe kerülni egy Szoboszlai kapáslövés után, de a soványka vezetés nem tüzelte fel a válogatottat a második félidőre. Sőt, éppen ellenkezőleg. Egy fásult, a mérkőzés végét váró tizenegy jött ki, ezen a képen pedig a cserék inkább csak rontottak, mintsem javítottak volna. A végén még nagy izgalmakat éltünk át a magyar kapu előtt, az előre húzódó azeri kapus ugyanis majdnem gólt szerzett, végül sikerült valahogy kiizzadni a meccset, ami rávilágított: a hasonló játékerőt képviselő Örményország ellen sem lesz könnyű dolga a magyar válogatottnak a selejtezőben.

Több sebből vérzett az új taktika

Merőben más felfogással és taktikával lépett pályára a svédek és az azeriek ellen is Marco Rossi csapata. Az első meccsen a szövetségi kapitány ragaszkodott a jól megszokott háromvédős rendszerhez, amiben Willi Orbán és Dárdai Márton mellett Balogh Botond kapott helyet, a középpálya pedig Schäfer András mellett a második válogatottságát ünneplő Dárdai Bencével egészült ki. Elöl Varga Barnabás hiányában Gazdag Dániel jutott lehetőséghez.

A második találkozón új felállást próbált ki Rossi: a 4–3–3-as hadrendben maradt középen Dárdai és Orbán, a két szélén Loic Nego és Nagy Zsolt segített vissza védekezésben (inkább kevesebb, mint több sikerrel), a középpálya jobb és bal oldalán Szoboszlai és a Fradi fiatal tehetsége, Tóth Alex játszott, míg elől Varga és Sallai mellett Bolla Bendegúz rohamozott.

A csatár nélküli játék nem látszott meg az első mérkőzésen, legalábbis az első játékrészben semmiképp sem. A mérkőzés első öt percében több nagy lehetőséget is sikerült kialakítani, ék hiányában a beadások helyett a második hullámba visszatett passzokból rendre adódtak lövőhelyzetek. Az azeriek ellen sokkal dominánsabbak voltak a magasan középre ívelt labdák, ebből fejelt Varga is gólt, majd hasonló helyzetből készített elő Szoboszlainak a második találat előtt. Említhetnénk még a két belső védő, Dárdai és Orbán helyzeteit is, akik a szögleteknél veszélyeztették a hazaiak kapuját. Tetszetősebb és ígéretesebb is volt a svédek elleni játék, de a sok beadás „jobb eredményt” szült.

Feltűnő volt, hogy nagyon statikusan rendezkedtek be a támadóink az azeri 16-oson belül, az egyébként balhátvédként szereplő Nagy Zsolt viszonylag korán felhúzódott csatárnak és nem is nagyon akart onnan visszazárni, így több kontratámadással sem ért vissza. Az agresszíven játszó szélső védőink miatt még a jelentősen szerényebb képességekkel megáldott azeriek ellen is sebezhetőbbnek tűnt a védelmünk, az ellenakciókat a Dárdai–Orbán-kettősnek kellett megszűrnie, akik leginkább az egész pályát bejátszó Szoboszlaitól várhatták a segítséget.

A magyar csapat kapitánya sokszor lépett vissza labdákért, sőt volt olyan is, hogy ő volt a leghátsó emberünk és a félpályáról próbálta meg szervezni a játékot. A második félidőben ez nem bizonyult nyerő taktikának, rendre elhaltak a magyar akciók a támadóharmadban, ahonnan hiányzott a Liverpool játékosának kreativitása. Rossz szó azért nem érheti a teljesítményét: 7 kulcspasszt adott, 17 passz a támadóharmadban, átadásai 87 százalékban pontosak voltak (74/85), bemutatott két sikeres cselt, 8-ból 6 beadása társat talált, 12 hosszú passzából 8 szintén, 10 labdát szerzett, 5 párharcból 4-et megnyert, volt 4 lövése, amiből 1 gólt is ért. Valamennyi mutatóban a legjobb teljesítményt nyújtotta a pályán lévők közül. Most leginkább hatos és nyolcas szerepkörben tűnt fel – akárcsak klubcsapatában –, kevesebbet volt a kapu előtt, de amikor felért, akkor rendre lövéssel értek véget a magyar támadások.

Szoboszlai Dominik, miután gólt szerzett az Azerbajdzsán–Magyarország barátságos labdarúgó-mérkőzésen Bakuban, a Dalga Arenában 2025. június 10-én.

Czeglédi Zsolt/MTI

Az új felállásban többször is rendezetlennek hatott a válogatott, különösen a második félidőben, ahol előfordult, hogy a félpályáig visszazáró középpályás sort 30 méter választotta el az elöl tébláboló támadóktól, közöttük pedig különösebb nehézségek nélkül védekezhettek az azeriek. Talán Kerkezzel balhátvédként és Nagy Zsolttal bal oldali támadóként másképp néz majd ki a játék képe. A Liverpool leendő játékosa ugyan szintén nagyon agresszíven lép fel a támadásokkal, de sebességéből adódóan gyorsabban vissza tud zárni védekezni, ha elszórnánk a labdát elöl.

Védekezésben továbbra is stabilabbnak tűnik a 3–4–2–1-es felállás, amelyben a két szárnyvédő vissza tud zárni, valószínűleg ezt a felállást láthatjuk majd az írek és a portugálok ellen is a selejtezősorozat elején. Nagy hátránya, hogy az évek során már viszonylag jól kiismerték az ellenfelek a gyenge pontjait, amit például a törökök kegyetlenül kihasználtak a Nemzetek Ligája-osztályozón. A védekezésben és a kontratámadásokban is előnyös 4–2–3–1-es formációt továbbra sem veti be Rossi, talán majd ősszel.

Vannak még kérdőjelek

Kapusposzton úgy tűnt, Gulácsi visszavonulása eldönt minden kérdést, és Dibusz egyértelműen előlép, de a svédek elleni bakija, illetve Szappanos bravúrjai a keddi meccs végén kérdéssé teszik, hogy mennyire lefutott ez a csata. A Paks kapusa remek szezont futott, ám ritkán jut lehetőséghez a válogatottban. Ősszel akár eljöhet az ő ideje is.

Két belsővédős rendszerben nem nagyon lehet kérdés, hogy Dárdai Márton és Willi Orbán kezd, de ha szükség van még egy emberre a védelem közepén, akkor Balogh Botond lehet a befutó, esetleg Szalai Gábor szólhat még bele ebbe a vitába, de egyelőre stabilabb megoldásnak tűnik a Parma hátvédje. A Bolla vagy Nego kérdés továbbra sem tűnik eldöntöttnek, utóbbi szép gólpasszt adott Vargának, de előbbiben mintha nagyobb lenne Rossi bizalma. A másik szélen Kerkez kirobbanthatatlannak tűnik, Nagy Zsoltnak nem voltak most jó meccsei, védekezésben ráadásul kevesebbet tesz hozzá, mint az Angliában játszó riválisa.

A középpálya legstabilabb pontja Schäfer András, ezt most is bebizonyította, a mellette lévő pozícióért azonban nagy lesz a harc Nikitscher Tamás, Dárdai Bence és Tóth Alex között. A legkomplexebbnek hármójuk közül a Ferencváros játékosa tűnik: Svédország ellen pompás indítással szolgálta ki Sallait és nagy kedvvel játszott Azerbajdzsán ellen is, a lövései azonban rendre rosszul sikerültek. A nevető negyedik Callum Styles lehetne, de szűk húsz perc alatt nem tett sokat hozzá a keddi mérkőzéshez.

Schäfer András (b) és a svéd Anton Salétros a Magyarország–Svédország barátságos labdarúgó-mérkőzésen a Puskás Arénában 2025. június 6-án.

MTI/Bodnár Boglárka

A támadó trióban akad némi variációs lehetőség, bár Sallai és Szoboszlai kihagyhatatlannak tűnik, de Nagy Zsolt, Varga Barnabás és Gazdag Dániel is odakerülhet a kezdőbe. A kérdés az lesz, hogy az adott ellenfél stílusához melyikük játéka passzol a leginkább. Ha tippelnünk kéne, akkor Rossi nem variál sokat az írek elleni szeptemberi meccsre és a Szoboszlai, Sallai, Varga hármas kezd majd.

Értékelések és egy kis előretekintés

Kapusok:

• Dibusz Dénes 4/10
• Tóth Balázs 5/10
• Szappanos Péter 6/10

Védelem:

• Willi Orbán 7/10
• Dárdai Márton 6/10
• Balogh Botond 5/10
• Loic Nego 7/10
• Bolla Bendegúz 5/10
• Nagy Zsolt 5/10
• Osváth Attila 5/10
• Szalai Gábor 4/10

Középpálya:

• Schäfer András 6,5/10
• Tóth Alex 6/10
• Dárdai Bence 5/10
• Callum Styles 4/10
• Nikitscher Tamás 4/10
• Csongvai Áron 5/10

Támadók:

• Sallai Roland 5/10
• Varga Barnabás 7/10
• Szoboszlai Dominik 8/10
• Gazdag Dániel 5/10
• Csoboth Kevin 5/10

Összességében ne várjunk nagy csodát őszig. A válogatott összetartás nem fogja megoldani a gondjainkat, egyedül a Rossi által is emlegetett „szerencsefaktorban” lehet bízni jelenleg. Ha az adott napon berugdossuk a helyzeteinket, akkor Írország ellen reménykedhetünk egy kínkeserves meccsen kiharcolt győzelemben, Portugália ellen pedig egy szoros eredményben, de ha a támadóink továbbra sem találják meg a góllövő cipőjüket, akkor már egy döntetlen is bravúrnak számíthat Dublinban, a Puskás Arénában pedig nagy szenvedésnek nézünk elébe a friss Nemzetek Ligája-győztes ellen.

Az írek elleni idegenbeli döntetlen persze egyáltalán nem lenne rossz eredmény, ha a cél a csoport második helyének megszerzése, a pótselejtezőben azonban pokolian nehéz menet várna a magyarokra. Ott vélhetően olyan csapatok ellen kéne konstans jó (vagy legalábbis eredményes) játékot mutatni, mint Olaszország, Törökország, Csehország, Szerbia, Svédország vagy Szlovákia. Szeptemberben okosabbak leszünk.