Interjút készített Spiró Györggyel a 24.hu, a beszélgetés apropóját az író új regénye, a Padmaly adta. Egy újabb nagyregény, amely ezúttal Táncsics Mihály családja és a XIX. századi Magyarország mindennapjait tárja fel.
Arra a kérdésre, hogy mennyi a Padmalyban a fikció, merthogy az 1981-ben megjelent Ikszek nem ragaszkodott szigorúan a tényekhez, Spiró felelevenítette:
„…keményen megtámadtak lengyel részről 1986-ban, hogy sárba tiprom a nemzeti hőseiket – mit mondtak volna, ha ragaszkodom a teljes igazsághoz? Most a Padmalyban végigkövettem Magyarország változását, ami nagy változás, és máig nincsen befejezve, a feudalizmusból nem jutottunk el végleg a polgári társadalomba. A mentalitásunkban több a feudális maradvány, mint amennyi tőlünk nyugatabbra. Annyi mégis történt, hogy egy archaikusabb létezésből egy modernebb országba érkeztünk. Az Ikszekkel szemben a Padmalyban ragaszkodtam a tényekhez, ritkán engedtem meg magamnak, hogy a fantáziámra hallgassak.”
Az író arra is válaszolt, hogy miért vállalkozott egy hatszáz oldalas regény megírására:
„Mert lelkileg-szellemileg érdekelve vagyok benne. Elég öreg meg fáradt vagyok egy ilyen terjedelmes műhöz, de az nem jutott eszembe, hogy ne írjam meg. Még szórakoztatott is. Koránt sincs bennem olyan megszállottság, mint Táncsicsban volt, aki tényleg bolondul írta, másolta, sőt írta újra az alkotásait, és még terjesztette is őket. És grafomán sem vagyok.”
Jövőbeli terveiről elmondta, hogy most nem csinál semmit.
Jövőre leszek nyolcvan, ha megérem, addig is hanyatlani fogok szellemileg. Az előszelét már éreztem, de ezt a regényt még össze akartam hozni
– zárta az interjút Spiró.
