Partnerségi megállapodás - Párizsi charta - Párizsi szerződés - Petersbergi nyilatkozat - Phare - Pleven-terv - Pompidou-csoport - Prodi, Romano
PARTNERSÉGI MEGÁLLAPODÁS
A partnerségi megállapodások a volt Szovjetunió országainak sajátos körülményeihez történő igazodás érdekében jöttek létre. A partnerségi megállapodásokat az együttműködési megállapodásokhoz hasonlóan a Római Szerződés 133. és 308. cikke alapján hozzák létre, de azoknál mélyebb miniszteri és parlamenti szintű politikai kapcsolatokra irányulnak, és 5 helyett inkább (hallgatólagos meghosszabbítással) 10 évre kötik őket. A partnerségi megállapodások valójában az Európa-megállapodásokhoz állnak nagyon közel, azzal a fő különbséggel, hogy nem rendelkeznek az esetleges uniós tagságról; preambulumuk azonban minden esetben utal a szabadkereskedelmi övezet létrehozására.
PÁRIZSI CHARTA
Azt a napot, amikor az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet en (EBEÉ) részt vevő államok 1990. november 21-én aláírták a „Párizsi Charta Egy Új Európáért” címet viselő okmányt, sokan a hidegháború lezárásának tekintették. A közép- és kelet-európai szovjet hegemónia megszűnésével a charta újra megerősítette a Helsinki Záróokmányban megfogalmazott eszméket és alapelveket, és kijelölte az EBEÉ egyeztető folyamatból állandó intézménnyé való átalakulásának folyamatát.
PÁRIZSI SZERZŐDÉS
Az 1951 áprilisában aláírt Párizsi Szerződés a Hatok között létrehozta az Európai Szén- és Acélközösség et (ESZAK). Az ESZAK, mely az 1950-es Schuman-terv alapján jött létre, a másik két Európai Közösség modelljéül szolgált. Az 50 évre kötött szerződés 2002 júliusában hatályát vesztette.
PETERSBERGI NYILATKOZAT
A petersbergi nyilatkozatot 1992. június 19-én a Bonn közelében fekvő Petersbergen rendezett ülésen tették a Nyugat-európai Unió (NYEU) tagállamai. A nyilatkozat fontos szakaszt jelzett a NYEU szerepének és tevékenységének a hidegháborút követő felülvizsgálatában. A nyilatkozat a Brüsszeli Szerződés ben foglalt kölcsönös védelmi kötelezettségből fakadó tevékenységeken felül a NYEU tevékenységének három átfogó kategóriáját jelölte meg: a humanitárius és mentési feladatok; a békefenntartás; és a válságkezelés, beleértve a béketeremtést is. Ezeket az úgynevezett „petersbergi feladatok”-at az Amszterdami Szerződés alapján a NYEU egyre inkább az Európai Unió „operatív minőségében” eljárva hajtaná végre.
PHARE
A PHARE-programot ( Pologne, Hongrie, Assisance à la Réstructuration Economique – Lengyelország, Magyarország, segítségnyújtás a gazdasági szerkezetátalakításhoz ) a Hetek csoportjának 1989. júliusi határozatával hozták létre a fejlett ipari világ különféle támogatásainak Lengyelország és Magyarország számára történő juttatása eszközeként. A PHARE-t hamarosan kiterjesztették több kelet-európai államra. Az Európai Uniótól származó támogatást az Európa-megállapodások keretében nyújtják. A PHARE program súlypontját képező öt terület az állami tulajdonú vállalatok szerkezetátalakítása és privatizációja; a magánszektor, különösen a kis- és középvállalkozások (KKV-k) számára nyújtott támogatás; a szolgáltató szektor, különösen a turizmus; a pénzügyi (adó-, bankbiztosítási) rendszerek modernizációja; és a jóléti rendszerek. A PHARE a demokratikus döntéshozatal megszilárdítására irányuló programokat is támogat, a szakmai szövetségek, a szakszervezetek és a média fejlődésének ösztönzésével.
PLEVEN-TERV
A René Pleven francia miniszterelnökről elnevezett Pleven-terv a Hatok közötti Európai Védelmi Közösség re (EVK) vonatkozó javaslat volt. A francia nemzetgyűlésben 1950. október 24-én előterjesztett javaslatot 343 szavazattal hagyták jóvá 225 ellenében. A terv ellentmondásos volt, elsődlegesen azért, mert az újrafelfegyverzett Németországnak egy egyesített, nemzetek feletti parancsnokságú védelmi erőhöz egységekkel történő hozzájárulásáról rendelkezett.
POMPIDOU-CSOPORT
Az 1971-ben Georges Pompidou francia miniszterelnök kezdeményezésére felállított Pompidou-csoport a kábítószerek elleni küzdelemben a nemzeti hatóságok közötti együttműködéssel foglalkozik.
PRODI, ROMANO
A közgazdász akadémikus Prodit az Európai Tanács 1999. márciusi berlini ülésén Jacques Santer utódjaként kinevezték az Európai Bizottság kijelölt elnökévé. Prodit elnöki tisztében az Európai Parlament 1999 szeptemberében erősítette meg.