© Stiller Ákos

A 15 éves óbudai programdömping a kontinens leghosszabb, általában egy hétig zajló fesztiválja (először az idén zsugorodik ötnaposra). Fennállása óta egyre több színpaddal, rendezvénnyel, partival terebélyesedik, így abszolválásához nélkülözhetetlen a fittség. "Három koncertnél, egy mozinál és egy felolvasóestnél többet képtelen vagyok bevállalni - számol be napi dózisáról Kati, huszonéves egyetemista interjúalanyunk -, de a futkosás is felemészti az energiát, hiszen a helyszínek meg a sátram több kilométerre fekszenek egymástól." "A felesleges programokat úgy kerülöm ki, hogy tutira megyek. Sms-ben érdeklődöm a helyszínen levő, köztudottan szkeptikus cimboráktól" - osztja meg trükkjét a harmincas Gergő, aki már nem él a sokszor idő- és kilométerrabló "odamegyek, és ha nem látok javulást, továbbállok" módszerrel.

A futkosás, a koncertek végigugrálása, az időjárás viszontagságai megfelelő ruházatot követelnek. A többség bakancsban, zárt cipőben érkezik, de a sárra és a nyári záporokra való tekintettel sokan a gumicsizmát sem hagyják otthon. "Mindenképpen a rosszabb ruhák közül választok" - mondja Péter, 30 éves informatikus. A rutinos szigetelők nemcsak ruhából, sátorból, hanem mindenből a gyengébb minőségű, elhasznált cuccokat telepítik ki egyrészt a sivatagi mennyiségben felgyülemlett por és a kosz miatt, másrészt arra is számítva, hogy vihar jön, vagy netán lába kél a dolgoknak. "Tolvajok ellen kis, háromszámos kódlakat használható, bár tapasztalatok szerint pont a lelakatolt sátrakat rámolják ki először" - így a 23 éves Viki.

"Főleg a kézmosás lehetősége hiányzott. Mert ha a lábam koszos lesz, hát istenem, de hogy sehol sem tudok kezet és arcot mosni, az a legnagyobb problémám volt" - osztja meg gondját a fentebb említett Péter. Mások babapopsitörlő kendő nélkül ki sem cuccolnak a Szigetre.

"Csodának minősült, amikor a zuhanyzóban éjjel sorra kerültem, és még volt meleg víz" - meséli János, vidéki szakközépiskolás. Hiába nő évről évre a mobil vécék száma, sok férfi megkérdezett még a közelükbe sem ment. "Gusztustalanok voltak, inkább a bokorban landoltam" - foglalja össze sokak tapasztalatát a gimnazista Gyuri.

A sátorhely megválasztásában a szigetlakók szintén válogatósak. A többség szerint nyitáskor kell érkezni, és lehetőleg fa alatti helyet érdemes választani, persze jó messze a színpadoktól és a mellékhelyiségektől. Van azonban, amire nem lehet felkészülni. "A második világháború nevű, emlékezetes rendezvény alkalmával, 60 évvel ezelőtt, előrelátó módon elrejtettek egy aknát a parton" - panaszkodott blogjában egy fiatal srác, aki hiába talált jó sátorhelyet, telephelyétől 15 méterre hatástalanítani kellett a robbanószerkezetet. És még mindig jól járt: tavaly például egyik-másik, a parton felvert sátrat elvitte a Duna.

A népszerű előadók koncertjein időnként nagy a tülekedés, de előfordul az is, hogy valaki a saját sátrába is nehezen jut be. A lakótársak ugyanis szívesen invitálnak meg frissen szerzett ismerősöket együttlét céljára - a többiek addig kint rostokolhatnak. Némely társaságban azonban ciki ez a módi. "Azt hittem, szexelni mindenki az exlaktanya területén szokott, nem így van?" - kérdi a HVG munkatársától a jelenleg Angliában élő, a magyar blogszférában Dixi néven ismert, 33 éves fiatalember, aki 20-25 fős társasággal szokott a fesztiválra látogatni. Egyébként a válaszadók mindegyike ragaszkodik a - különféle kérdőívek kitöltése árán ingyen is beszerezhető - óvszerhez. Merthogy - idézte fel az egyik örökös látogató a Szigeten szájról szájra terjedő mondást -: "ez a fesztivál arra jó, hogy lefeküdj egész Európával, anélkül, hogy kitennéd a lábad az országból". Persze azért voltak olyanok is, akik a "hozott áru" - barát(nő) - kizárólagosságát hangsúlyozták.

A nemi betegség csak egy a fesztiválozókat fenyegető nyavalyák közül. Ritka, de tavaly mégis megtörtént, hogy valakibe belecsapott a villám - szerencsére az illetőnek csak a bakancsa olvadt meg. A rovarcsípés viszont az egyik leggyakoribb panasz - számolnak be a Szigeten dolgozó orvosok. A másik a köhögéssel, náthával, lázzal járó kimerüléses állapot, ami az évek során a Szigetbetegség nevet kapta. A szakértők szerint ezt a többnapos bulizás, a tömeg és a por okozza (tavaly az Index.hu internetes újság e jelenséget saját "emberkísérlettel" követte végig). A megkérdezettek közt volt olyan, aki 15 év felgyülemlett tapasztalata alapján ennek kivédését is rendszeresen megkísérli. "Már két héttel korábban elkezdek C-vitamint és Béres-cseppet szedni. Ez eddig mindig bevált" - mondja a 31 éves András.

A regenerálódásra is sokan hangsúlyt fektetnek, mondván: a délutáni szieszta növeli az álló- és ugrálóképességet. "Ha csendes pihenőre volt szükségünk, irány a közeli Dagály uszoda! Fürdés a hideg vizes medencében, aztán vissza a szigetre. Frissen, tisztán és történésekre éhesen neki lehet vágni a következő napi bulihegynek" - mondja a már említett Dixi. Fáradtság ellen Juli, a negyvenes tolmács már délután elkezd kólázni, a húszas évei végén járó Dávid a helyszínen löki magába másfél óránként a kávét. Macskajaj ellen a legtöbben bevetik a "szárazföldön" is bevált recepteket: italt nem keverni, lefekvés előtt vizet inni.

"Lelkileg kell felkészülni, méghozzá leginkább az emberekre, hiszen egyfolytában embertömegek fognak körülvenni" - jelöli meg a "kell egy hét együttlét" filozófia sokak számára egyik legkritikusabb pontját Péter, 34 éves könyvszerkesztő. "Az ottalvósoknak már a második nap előjön a tömegundoruk. Nehéz elviselni, ahogy a budapesti lakhelyükről naponta bejárkáló naposcsibék bámészkodnak, vásárolgatnak a főbb útvonalakon, miközben mi dinamikusan haladnánk és intéznénk a napi rutint" - mondja a 24 éves Ada, majd a megoldást is elárulja: "már első nap feltérképezzük a rejtett útvonalakat, sövénysorok, sátrak közt vezető ösvényeket, amelyeken gyorsabban lehet haladni".

E kényelmetlenségek mellett a többség számára a fesztivál lényege mégis a közösségi élmény. Illetve, ahogy a könyvszerkesztő Péter Tandori Dezső költő szavaival emelkedetten illusztrálja: "a váratlanság várása". "Ha úgy fogunk neki a bulinak, hogy hogyan fogom túlélni ezt a hetet, akkor célszerű kimenni a K hídhoz, és eladni a hetijegyet - hívja fel a figyelmet Dixi: a Szigetet nem túlélni kell, hanem megélni."

SINDELYES DÓRA