Ma már nehéz megmondani, mikor telepedtek meg a kolbászsütő bódék a Vencel téren. Talán a legutolsó nagyobb átépítését követően a 19-20. század fordulóján, de az biztos, legyen monarchia, függetlenség, protektorátus, Varsói Szerződés vagy NATO, a főtér kolbászsütőinek a státusza megingathatatlan.

© Vétek György

Fontos szerepet töltöttek be a létező szocializmus éveiben is, amikor a sörözőket szinte kivétel nélkül bezárták este tízkor, mert a jó munkásembernek másnap kipihenten kellett ébrednie. A vasúti restik mellett pedig ilyenkor már csak ezek a bódék voltak nyitva. Kétségtelen, éjszaka a fogyasztás volumene bizony átbillent a tízes sör javára a kolbász ellenében. Mert sörből többnyire csak a lájtosabbat lehetett kapni. Nem is igazán számított sörnek azokban az időkben, hiszen még a fontos döntést igénylő országgyűlési választások napján sem szerepelt az alkoholos italok tiltólistáján.

A kolbászosok tehát túlélték ezt a rendszerváltást is, sőt, a forgalmuk igencsak megnövekedett a városba látogató, többmilliónyi turista révén, akik éjjel-nappal hömpölyögnek a Vencel tér széles járdáin. Változás csak annyi történt, hogy a bódék egységes arculatot öltöttek – az egyik globálkóla színeit viselik, korszerűbb eszközökkel szerelkeztek fel, és jobb lett a megvilágításuk, ami mondjuk késő este nem kifejezetten hátrány.

Közönség tehát van, valamelyik bódénál pedig szinte kötelező megállni, s választani a háromféle kolbász közül, vagy esetleg virslit kérni mustárral, tormával, rozskenyérrel, netán valamilyen bundázott húst zsemlébe tuszkolva. Péksütemények, rágcsálnivalók, rágógumi és jégkrémek egészítik ki a kínálatot, meg üdítők és természetesen csapolt - dobozos sörök.

Mivel az árusítóhelyek többsége non-stop üzemmódban dolgozik, kiváló alternatívát nyújtanak reggelizésre, két főétkezés közötti falatozásra ,késő esti pótvacsorára. Télen forró italokkal egészül ki a kínálat.A kávé és tea mellett ott az évszakhoz illő grog, forralt bor és a forralt medovina.