Az elszántabbak a fuzáriumfertőzésről szóló vészharang kongatás hatására még a saját őrlésen is elgondolkodtak, sőt talán már egy kis darab földet keresnek a biogazdálkodáshoz.

Ám, azt azért nehéz elképzelni, hogy önmagában a kenyérről élvezetes könyvet lehet róla írni, olyat,ami nem pusztán a receptekre koncentrál. Judith Ryan Hendricksnek sikerült. Pláne, hogy a kenyérsütési fifikákon kívül van itt egy kis sütemény is, no meg sok-sok szerelem és szomorúság felváltva. Regényének, a Francia kenyérnek főhősét nem a muszáj hajtja a kenyérsütés felé, hanem a szenvedély. Wynter unatkozó los angelesi luxusfeleség, akit azonban férje egyszer csak elhagy, látszólag minden előzmény nélkül. Wynter a fájdalom és a konfliktusok elől Seattle-be menekül legjobb barátnőjéhez és egyfajta terápiaként beáll egy pékségbe dolgozni. Itt felfedezi, hogy tulajdonképpen soha nem tudott megszabadulni a kenyérkészítés iránt érzett szerelmétől, amely már kamaszkorában elkezdődött, ahogy ez a másik idősíkban, Franciaországban játszódó történetből kiderül.

A könyv. Nem receptgyűjtemény

A Francia kenyér a legkevésbé sem receptgyűjtemény, kellemes mese a veszteségről, a fájdalomról és a boldogságról, amelyben azonban számos ponton felbukkan a kenyérsütés teljes folyamata iránt érzett mély vonzalom. Wynter kenyeret dagaszt, ha szomorú, keleszt, ha dühös és amikor boldog, akkor is a sütésben teljesedik ki.

Az egyes kenyerek olyannyira részévé válnak a történetnek, hogy utóbb hosszan kerestük a banános-kukoricalisztes változat leírását, mert biztosak voltunk benne, hogy ott van valahol, pedig csak egy szemléletes leírást kaptunk a készítésről. A hozzávalók és a mennyiségek azonban kimaradtak, úgyhogy legnagyobb bánatunkra nem tudtuk itthon is kipróbálni.

Szerepel viszont egy cukros-citromos karácsonyi sütemény teljes receptje, amelyet már korábban is dicsértünk a hvg.hu gasztronómia rovatának hasábjain, akkora hatással volt ránk. De természetesen nem a sütemény a legvonzóbb része a könyvnek, amely, és ezzel valószínűleg nem árulunk el meglepetést, végül mégis boldog véget ér.

Mert bármilyen furcsa is legyen ez néhány embernek, de a sütés-főzés igenis az önkifejezés és akár az öngyógyítás egyik eszköze is.