A drasztikusan emelkedő kenyérárakat nem követi a minőség – derült ki a HVG által felkért szakemberek érzékszervi bírálaton alapuló véleményéből. És ezzel nem állnak egyedül. A mindennapi kenyerek általános silánysága láttán az utóbbi időben a szakma ernyőszervezetének számító Magyar Pékszövetség is ösztönzi tagjait a hagyományos, kovásszal készült kenyerek készítésére. Már ha van miből. A tavalyi csapadékos és hűvös időjárás miatt ugyanis az átlagosnál 15-20 százalékkal kevesebb búza termett. Ez is felverte a liszt és ezzel együtt a péktermékek árát is (a lisztet – minőségtől függően – a kész kenyér árának feléért-harmadáért szerzik be a pékek). A gabona- és malomipari lobbi spekulációi – árkartellek, terményvisszatartás – tovább srófolták a költségeket. Ráadásul a kiváló étkezési búza és liszt jó részét külföldön értékesítik – a tavaly megtermett 3,7 millió tonna harmada került ki az országból –, a gyengébb minőségű nyersanyag marad itthon.

Az egészségügyi kockázatok is növekedtek. A kenyérgabonákat tavaly a szokásosnál is erősebben fertőzte a fuzárium, a hűvös-nedves nyarakon a gabonafélék magjának burkán és olykor a magban megtelepedő gombacsalád. Mérgező bomlástermékei, a mikotoxinok túlélik az őrlést, a kelesztést, de még a sütést is. A közvélekedéssel ellentétben nem csupán a búzamag héját, azaz a korpát tartalmazó, teljes kiőrlésű alapmatériából készített termékek lehetnek szennyezettek, hanem – a Gfk Hungária Piackutató cég felmérése szerint a magyar piacon a legkelendőbb – fehér vagy félbarna pékáruk is.

Az összeállítás a HVG Labor rovatában olvasható.