Mi verte ki a biztosítékot? Jamie Oliver immáron nemcsak Angliát és az USA-t okítaná a helyes táplálkozásra, de az ENSZ vezetőit is sürgős lépésekre ösztökéli a globális elhízás felszámolásáért. Ezt a legújabb kotnyeleskedést azonban már szemöldökráncolással fogadták az angol sajtó kritikusai, feltéve a kérdést: hogyan lett az elbűvölően pimasz pucér szakácsból minden lében kanál prédikátor?

A történet 2005-ben, Tony Blair országlása idején kezdődött, amikor Jamie a kormány 280 millió fontos iskolai közétkeztetési reformjának arca lett. A munkáspárti szimpatizáns fiú ellen, aki addig antitalentum háziasszonyok tömegéből faragott kenyeret dagasztó, fanatikus konyhatündért, kampányolni kezdtek a konzervatív szülők. Zöldség-gyümölcs-sovány hús stratégiájával – és jó néhány hatástanulmány alátámasztásával – csatát nyerni látszott. Nem úgy az USA-ban, ahova legutóbb az Obama házaspár egészségmániája vezérelte. Hírlik, hogy meg is szeretné vetni a lábát Kaliforniában, pedig odaát Jamie szexepilje soha nem működött.

AP

Az amerikaiak mereven elzárkóztak a sztárszakács egészséges táplálkozásra buzdító felvilágosító programjaitól. Amerikai tévés szerepléseinek (Jamie’s Gastro Revolution, Ministry of Food) az lett az eredménye, hogy az ottani közönség imádta Jamie-t utálni. Toby Young, Jamie honfitársa szerint – aki ugyancsak bennfentes az amerikai gasztroberkekben – azonban ez csak részben volt J. O. túlbuzgóságának a kudarca. „Az amerikaiak egyszerűen nem szívlelik a kioktatást, főleg a régi gyarmatosítóiktól nem, és ha egy tanácsban a sznobizmus vagy a leereszkedő stílus nyomaira bukkannak, azonnal megsértődnek, legyen az akármilyen jóindulatú is” – nyilatkozta.

Ez a vélemény azért fontos, mert úgy tűnik, hogy az irritáltság Jamievel kapcsolatban többé nem az amerikaiak természetéből fakad, hanem az angol publikum egy részére is kezd átterjedni a sajtó jóvoltából. Egyre többen vannak ugyanis a szigetországban, akiknek elegük van Jamie-ből, mondván, bort iszik és vizet prédikál. A helyzet kezd hasonlítani ahhoz, amikor pár éve Bonóból lett elege a közönségnek és a médiának, miután a U2 frontembere a világpolitikába beleszólva próbálta megoldani az afrikai AIDS-krízist.

A Bonóval való összehasonlítás nem véletlen. Jamie két héttel ezelőtt beszédet tartott a svájci One Young Word konferancián. A sztárszakács felhívta az ENSZ figyelmét a 42 millió elhízott gyerek helyzetére, és arra kérte a világ vezetőit, legyen az elhízás veszélye olyan emberjogi kérdés, mint ahogyan az AIDS-krízis vagy a globális felmelegedés is az. Jamie Oliver az ENSZ szeptember végi csúcstalálkozóján széles nyilvánosság előtt személyesen is párbeszédet folytat majd a vezetőkkel, és emellett kampányba kezdett a Facebookon (aki akar, itt csatlakozhat), ahol 1 millió aláírást szeretne összegyűjteni az elhízás elleni petíciójához.

Mondanivalójának lényege, hogy a gyorsbüfék és az olcsó készételek megjelenése a szegényebb országokban katasztrofális hatással van az étkezési szokásokra. A most kialakulóban levő modern trendek elhízáshoz vezetnek, ami szerinte legalább akkora problémát fog okozni a jövőben az emberiségnek, mint az éhezés. A megelőzés, a beavatkozás ezért létfontosságú. Jamie szerint ezek a rossz minőségű olcsó tömegételek nemcsak megbetegítik az embereket, de elfeledtetik a különböző kultúrákkal a tradicionális, népi ételkészítési technikáikat, szokásaikat.

Jamie-t igazolja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése is: az emberiség 65 százaléka olyan országban él, ahol az elhízás nagyobb probléma, mint a szegénység vagy az éhezés. Hogy akkor mégis mi a probléma Jamie-vel? Nem is a kérdés jelentőségét vitatják a sajtóban a pucér szakács kritikusai. Hanem hogy valóban tudja-e Jamie, miről beszél? Miből gondolja, hogy érdemben állást foglalhat egy ilyen kérdésben?

Erre az angol sajtó egyik prominens személyisége, Janet Street Porter (a magyarok Gordon Ramsay A fickó F-fel című műsorában láthatták) szerint két válasz van. Az egyik, hogy Jamie-nek gőze sincs arról, hogy valójában a világ vezetői is vajmi keveset tehetnek a globális piac által kialakuló világtrendekkel kapcsolatban. A másik – a csúnyábbik – verzió, hogy elképzelhető, Jamie nagyon is tisztában van a helyzettel, mégis az emberiség szószólója kíván lenni, szerepet tévesztett nemzeti hőssé akar válni, mint amilyen Bono volt. Elvégre ez is marketing és üzlet. JSP szerint az, hogy az egészséges táplálkozás emberjogi kérdés legyen, legalább olyan hiábavaló sóhaj, mint hogy az éhezés történelmi múlttá váljon. „Jamie-nek csupán csak kell egy mantra és egy platform, ahonnan kiabálhat ” – írja az újságírónő a Daily Mail hasábjain, és felhívja a figyelmet arra is, hogy nem ez lenne a sztárszakács első hipokrita lépése.

Jamie és a Sainsbury's

blogit.realwire.com

Jamie-nek most jár  le a reklámszerződése a híres Sainsbury's (a Tesco riválisa a szigetországban) szupermarket-hálózattal. A tízéves együttműködés évente másfél millió fontot hozott a J.O.-birodalom konyhájára. A Sainsbury’s szinte minden olyan platformot képvisel, amely ellen Jamie szót emel. Élen jár a magas cukor- és színezéktartalmú gyereknasik és a szerény tápértékű gyorsételek forgalmazásában, a húshamisításban és a borzalmas gyári csirkefarmokról való beszállításban is.

JSP szerint „Jamie Oliver maga egy profitorientált vállalkozás és nem egy vallási szervezet, (...) legjobb lenne tehát, ha fogná az etikus forrásból szerzett környezetbarát zokniját, egy kis időre a szájába tömné és befejezné a prédikálást. (...) Jamie ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem reformálta meg az iskolai étkeztetést, sem az angol kórházi közétkeztetést, amely még mindig az ország óriási szégyene. A sztárszakács ennek ellenére most a namíbiaiak, zambiaiak és Pápua új-guineaiak asztaláról prédikálná le a hamburgert és a csirkefalatokat.” A Daily Mail szerint, ha Jamie komolyan gondolná a világmegváltást, akkor otthagyná a vállalkozásait és politikai pályára vonulna, amit természetesen nem tesz.

A Sainsbury's vezérigazgatója, Justin King egyszer így nyilatkozott Jamie világmegváltó természetéről: „Az elkötelezettséget nem az embereknek való parancsolgatás és a fennkölt szavakkal teli beszéd jelenti.” Furcsa, hogy éppen ő tette ezt a kijelentést, amivel, úgy tűnik, egyre többen egyetértenek. Nem féltjük Jamie-t, valószínűleg továbbra is élnek s virágoznak a vállalkozásai, de a kép már nem olyan idilli, mint amilyennek az egészen közelmúltban is látszott.