szerző:
-in-
Tetszett a cikk?

Sokáig az volt az ember érzése, hogy hazai bornagyjaink képtelenek latin szótár nélkül méltó nevet adni a csúcsboraiknak. Persze ezáltal a kiváló borok mellett latinos műveltségre is szert tettek a fogékony borbarátok.

 Manapság is sok olyan neves pincészettel találkozni, amelynek  latin nevű zászlósbora van. Solus, Magnifico, Carissimae, Duennium, Principium, Elixír, Credo, Capella, Lybra, Elysium – a bor-beavatottak rögtön tudják, hogy Villányban járunk, a Gere, a Bock, a Tiffán, a Vylyan, esetleg a Polgár pincészet kiemelkedő tételeiről van szó. Persze más borvidékeken is belefutunk latin nyelvű borcímkékbe. Például a Regnum és a Primarius a szekszárdi Takler prestige borai, az Evoét  az egri Thummerer jegyzi, a Rébusz a balatonboglári Katonáé, az Infusio - nomen est omen - pannonhalmi Apátsági,  a Sessio pedig, amiről borbarátok azt tartják " meg kell kóstolnod mielőtt meghalsz" a dél-balatoni Konyári pincészeté.

Még azok is, akik tartózkodnak a latin bornevektől, legkiválóbb nedűiket gyakran úgy különböztetik meg, hogy ráütik a címkére a Selection, Grande Selection, esetleg a Réserve vagy a Grand Réserve – ad absurdum (sic!) – a Grand Réserve Selection szavakat. Akad olyan pincészet is, amelynek már az elnevezése is latin. Ez történetesen a Vylyan, amely Villány latin nevét vette fel. Boraik nevében azonban meglepő szerénységről és kreativitásról tesznek bizonyságot, az egy Duenniumot leszámítva többnyire dűlőikről (pl Mandolás, Pillangó) nevezik el boraikat, illetve az Ördögszántotta hegy legendájának szereplőiről (Ördög, Macska, Hërka, Kakas, Boszorkány).

„A hangzatos latin nevek nyilvánvalóan presztízsnövelő célzatúak, egy-egy tekintélyesen csengő elnevezés a bor tekintélyét is emeli, emelheti” – mondja Tompa Imre borszakíró.Még azt is hozzáteszi, hogy a latin  nevek a külpiacon is jobban csengenek, könnyebb velük boldogulni.

MTI / Kálmándy Ferenc

Más kérdés, hogy manapság egyre fontosabb a dűlő egyedisége, borászok és fogyasztók hangsúlyozottabban vesznek figyelembe egy-egy terroirt. Például jól bevezetett brand, dűlő és bor ma már a Gere Kopár, Tokaj-Hegyalján fogalom például az Úrágya- vagy a Csontos-dűlő.

Mások a termőhely helyett vicces elnevezésekkel hívják fel a figyelmet borukra. Például az egri Bolyki pincészet Hazug Mókusáról valószínűleg többen hallottak, mint ahányan kóstolták, az energiaitalokra jellemző dizájnnal piacra került Demeter-féle XY Cuvée is legendás, a móri Miklós Csabi Demi Mórja szintén zseniális marketingfogás. A soproni Pfneiszl Pincészet egy-egy történetet sűrít a borneveibe, a Hugó a nyomunkban például annak állít emléket, hogy egy kecske csatlakozott bizonyos Birgithez és Katrinhoz a szőlőben, míg a Jégkorszak egy borzalmas jégverésről emlékezik meg. A Thummerer Pincészet Vili Papa Cuvée-je, az Eszterbauer No fiam, Sógor  vagy Tanyamacska vörösei pedig afféle érzést közvetítenek, mintha minden kedves borissza családtag is lehetne.

 Első blikkre talán úgy tűnhet, hogy a vallásos-egyházi piacot célozta meg Dr Lőrincz György a St Andrea Szőlőbirtok első embere, amikor bikavérjeinek és egri csillagjainak a könnyen beazonosítható, mára márkává lett Áldás, Örökké, Merengő, Boldogságos neveket adta. Amint Lőrincz, akit éppen a " Máriás borászként" is emlegetnek manapság, a hvg.hu- nak elmondta, direkt nem latin nevet szánt a borainak, mert „bár ez szép és nemes, de semmit nem ért belőlük az ember. Mennyivel jobb, ha magyar embernek érthető üzenet szól magyarul?” Ami a névválasztást illeti, szomorúan állapítja meg, hogy a vallásos emberek sokszor nem tudják megvenni a viszonylag drága borait, mi több, azokat már saját vallási megújulása előtt keresztelte el például Áldásnak. Mint mondja, „ez nem egyházias marketingfogás, ez egyszerűen szép”.

A külföldi piacokon nem jellemző a „latinos ” névadási szokás, állítja Tarr Ferenc, a  finewines online borbolt tulajdonosa. Tarr nemzetközi partnereinek a borai több mint 90 százalékban a dűlőikről kapták a nevüket, a ritka fantázianevek éppen hogy nem a csúcsboroknál, hanem az alsó szegmensben, a mennyiségi boroknál jelentkeznek. A csúcson ugyanis már a terroir neve adja el a bort.

Mi meg csak böngésszük nyugodtan a címkéket, tanulgassunk, művelődjünk, mosolyogjunk, a lényeg, hogy sírásra semmi okunk, mert manapság jobbnál jobb borok kerülhetnek a poharunkba.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!