Az MNB Monetáris Tanácsa ismét szembeszegült a kormányzati akarattal: alig néhány nappal a forint árfolyamsávjának 2,26 százalékos eltolása - s így a magyar valuta gyengítése - után 100 bázisponttal 7,5 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot, nem hagyva kétséget afelől, hogy továbbra is az erős forintban, s így az infláció letörésében érdekelt, nem pedig az export növekedésében s a gazdaság élénkítésében. Járai Zsigmond jegybankelnök ezt a minap a Bloomberg hírügynökségnek nyilatkozva nem is titkolta, amikor a 250 forintos euró-árfolyam megvédését helyezte kilátásba. A sáveltolás és a kamatemelés együttes hatása a gazdaságra nagyjából olyan, mintha a gyormorbeteg embernek egyszerre írna fel az orvos széntablettát és hashajtót.
Miközben világtendencia a lassuló, recesszióba hajló gazdaságok élénkítése kamatcsökkentések révén, az MNB konokul csak a saját, 4,5-5 százalékos inflációs célját nézi. Pedig az EKB által a múlt héten végrehajtott 0,5 százalékpontos kamatcsökkenéssel már önmagában is javultak valamelyest a forint pozíciói az euróhoz képest: a két valuta közti 4,5 százalékos kamatkülönbség bőven ellentételezei a fogyasztói árindexek 2-2,5 százalékos különbségét, sőt tetemes extrahozamot nyújt a befektetőknek. Ehhez adódott az MNB keddi döntésével plusz egy százalék.
A Fed valószínűleg június 24-25-én tovább csökkenti az 1,25 százalékos kamatot, jóllehet az euró folyamatos erősödésének és a dollár mélyrepülésének éppen a ma is történelmi mélyponton lévő amerikai kamatszint a fő oka. A piac annak ellenére kamatvágására számít, hogy Bush amerikai elnök június 2-án a franciaországi Evianban tartott G8 csúcson elmondta, ő az erős dollár híve, s hétfőn ismét az erős dollárra voksolt. Nem így a Fed elnöki tisztségét 1987 óta betöltő Alan Greenspan, aki több olyan célzást is tett, amelyekből a szakértők a június 24-25-ei Fed-ülésen végrehajtandó további kamatcsökkentést várnak. Ha ez bekövetkezik, a dollár aligha fog erősödni, mi több, valószínűleg még tovább gyengül, jól szolgálva az amerikai exportőrök és beruházók érdekeit, egyúttal a gazdasági növekedést is.
Nagy-Britannia szintén a gazdasági növekedés fontosságát mérlegelve tartja továbbra is fontosnak az önálló pénzpolitikát. "Elméletben az eurócsatlakozás híve vagyok, de a gyakorlatban is meg kell arról győződnünk, hogy adottak-e a megfelelő feltételek” – hangzott Gordon Brown pénzügyminiszter óriási várakozást kiváltó hétfői parlamenti beszédének egyik kulcsmondata. Euró-párti érzelmekbe burkolt, de rövidtávon az euróövezethez való csatlakozást elutasító beszédét több ősi ellensége is elismeréssel illette. A Tony Blair kormányfőhöz közel álló exminiszter, Peter Mandelson szerint "a kormányt dicséret illeti meg, amiért Nagy-Britannia nemzeti, gazdasági érdekeinek megfelelően cselekszik". Az euró bevezetését erősen ellenzők közül Kate Hoey parlamenti képviselő szintén pozitívan értékelte Brown beszédét: "A pénzügyminiszter úr helyesen döntött. Az euró-övezeten kívül le tudjuk szorítani a munkanélküliséget, miközben a közkiadások szintjét fenntartjuk". Az euró bevezetése hosszú távon mind Brown, mind a kormányzó Munkáspárt legtöbb politikusának - köztük Blairnek is - célja.
Blairék még ebben a parlamenti ciklusban, 2006 előtt népszavazást terveznek az euró-övezethez való csatlakozásról. Ez azonban igen nehéz meccs lesz, hiszen a legfrissebb felmérések szerint a lakosság nagy része továbbra is hű az angol fonthoz, s az Ian Duncan Smith vezette ellenzéki Konzervatív Párt is az euró bevezetése ellen agitál. Brown még 1997-ben fogalmazta meg az öt pontot, amelyeknek az euró-csatlakozás előtt a brit gazdaságnak meg kell felelnie: a brit és az euro-övezet gazdasága közötti konvergencia; az angol gazdaság megfelelő mértékű rugalmassága; a csatlakozás várható hatása a beruházásokra, a foglalkoztatottságra és Londonra mint pénzügyi központra. Az öt szempont közül Brown elemzése szerint az angol gazdaság egyelőre csak a legutóbbinak képes megfelelni. A pénzügyminiszter azt ígérte, hogy a 2004-es év folyamán valószínűleg új elemzést végeznek, ám szakértők szerint kevés esély van arra, hogy egy év alatt érdemi változásokat tudjon felmutatni a brit gazdaság.