Az elmúlt hónapokban Európa-szerte nagy vita tárgya volt, hogy a pénzügyi stabilitást, az euró működését biztosító egyezmény szigorú szabályai enyhíthetők-e káros gazdasági következmények nélkül. A változást maga az élet kényszerítette ki, ugyanis a régi és az új EU-tagok többsége is - különböző okok miatt - képtelen volt eleget tenni a szigorú szabályozás minden követelményének.

Az ülésen megszületett kompromisszumos eredményt Mr. Euró, a jelenleg egyébként is az unió soros elnöki tisztét betöltő Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök (a pénzügyi tanács soros elnöke) jelentette be.

Részben magyar siker, hogy kezdeményezésünkre azoknak az országoknak, amelyek nyugdíjreformot hajtanak végre, öt év elteltével kell megfelelő szintre csökkenteniük a hiányt. Joaquín Almunia, az Európai Bizottság pénzügyekért felelős tagja az éjszakai sajtótájékoztatón kifejtette, hogy az ilyen reformba kezdő tagországok öt évet kaphatnak arra, hogy a reformok hatásaival megbirkózzanak, és a megfelelő szintre szorítsák a hiányt - ez alatt az öt év alatt a reform hatását egyre csökkenő mértékben veszik figyelembe a deficit megállapításakor.

Az eurót már bevezetett országok súlyos gazdasági problémáik megoldása érdekében több lehetőséget kapnak, nem fenyegeti őket a szankciók veszélye. Ennek fejében viszont konjunktúra esetén a kedvező időszakot joban ki kell használniuk a büdzsé hiányának leszorítására.

A reform lehetővé teszi, hogy nehéz gazdasági időkben az euróövezeti tagországok akár négy évig is túlléphessék az előírt mértékű hiány maximumát, és a költségvetésre jelentős kihatással járó gazdasági tényezők - például a strukturális reformok, kutatási és fejlesztési kiadások, bizonyos állami beruházások - fennállása esetén meghatározott időszakra a deficittúllépést is elfogadhatónak tarthassák.

A keddi EU-csúcsértekezleten még az állam- és kormányfők által is jóváhagyandó megállapodásban Brüsszelben a hét végén még kevesen reménykedtek, létrejöttét az a kulcskompromisszum tette lehetővé, amelynek révén Németország számíthat arra, hogy újraegyesítésének költségeit a deficit megítélésénél figyelembe veszik. Berlin éves bruttó hazai termékének (GDP) mintegy négy százalékát az elmaradottabb kelet felzárkóztatására költi, így jelentős költségvetési megkönnyebbülést jelent számára, ha ezt az összeget legalább részben levonhatja deficitjéből.

Nem változik az a követelmény, hogy alaphelyzetben az államháztartási hiány nem haladhatja meg az éves bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékát, a belső államadósság pedig a 60 GDP százalékát.

Az első elemzések szerint a meghozott döntések nem annyira a pénzügyi szigorból engednek, mint inkább a paktum bürokratikus jellegét szorítják vissza. Draskovics Tibor pénzügyminiszter az ülés eredményeit teljes sikerként értékelte. Kiemelte, hogy a nyugdíjreform mellett az egészségügy és az oktatás területén végrehajtott állami beruházásokra, valamint a K+F-kiadásokra is kiterjed a könnyítés, ami Magyarország szempontjából szintén nagyon fontos változás.

A paktum módosításának igénye azt követően merült fel, hogy az eredetileg 1999-ben bevezetett szigorú szabályok nyomán túlságosan sok szabálysértési eljárás indult a tizenkét euróövezeti ország (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) némelyike ellen, és ezek az eljárások sem nagyobb költségvetési fegyelemhez, sem bírság fizetéséhez nem vezettek.