"A felemelkedő Európa új politikai gazdasága" című tanulmányban  (The New Political Economy of  Emerging Europe, Akadémiai Kiadó, 2005) a szerző felhívja a figyelmet: az EU még egy ideig a világ lassan növekvő térségeihez fog tartozni, a lisszaboni stratégia  felülvizsgálatra szorul, a maastrichti egyezmény pedig felhígulóban van. Amíg az előző 15 évben a közép-európai országok támaszkodhattak az unió intézmény- és szabályrendszerére, jobban mondva annak átvételére, a jövőben immár annak korszerűsítéséhez kellene innovatívan hozzájárulniuk.

A szabályozás és az intézményrendszer minőségének kiemelkedő szerepe van; a privatizálás önmagában nem elég a sikerhez, a civilizált piacgazdasághoz betartható szabályozásra van szükség. Ez már Nyugaton is egyre kevésbé állami feladat, ezért növekszik a szakmai önszabályozás szerepe. Az intézmények közül mindenekelőtt a jogállamiság szilárdsága, és a pénzügyi közvetítő rendszer kiszámíthatósága a meghatározó. Az értéktőzsdék csökkenő szerepe és az önkényes, populista célok választása mindamellett lassíthatják Közép-Európa növekedését, ez viszont visszavetheti az uniós átlag szintjének elérésébe vetett reményeket.