szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

A Rózsadomb és a Várhegy közé a múlt század húszas éveiben beékelődött Fény utcai piac presztízsét jól jelzi, hogy „budai úrilányok” irodalmi tevékenységét is megihlette.

Lángh Júlia – aki önéletrajzi írásában aposztrofálta úrilányként magát – még afrikai kalandjai közepette is Fény utcai piaci emlékeiről álmodott. Hiányolják is a régi hangulatot, sőt még akár az alkudozást is, no meg a szélfogó falakat azok a kofák, akik már az 1998-as átalakítás előtt is itt árultak. Azt azonban belátják, hogy az egyébként huzatosra sikerült modern épületben a szociális létesítmények emberibb körülményeket nyújtanak az eladóknak és a vevőknek.

A piac az átépítés előtt még százszázalékosan önkormányzati tulajdonban volt, a II. kerületi helyhatóságnak ma már csak többségi részesedése van a felújításra létrehozott Fény Utcai Piac Beruházó, Szervező és Üzemeltető Kft.-ben. A 30 millió forinttal alapított, jelenleg 586,75 millió forint jegyzett tőkéjű társaság nonprofit módon üzemelteti az évente mintegy 250 millió forintos közös költségvetési kerettel működő piacot. Ennek sajátossága az, hogy a piac társasházi formában működik, a csaknem 20 ezer négyzetméteren elhelyezkedő mintegy 180 üzletnek az önkormányzattal együtt több mint 60 tulajdonosa van, akik az évente legalább egy kötelező közgyűlésen megválasztják a hét főből álló társasházi intéző bizottságot, amely azután kiadja az operatív feladatokat az üzemeltetésért felelős kft.-nek. Az ötlet nem új, mégis saját: a Fény Utcai Piac Kft. ügyvezetője, Kiss Ferenc korábban a Budagyöngye Bevásárlóközpont alapító-üzemeltetője volt, és még ott dolgozta ki a működtetésnek ezt a formáját.

A pénzügyi kényszer szülte megoldásnak vannak előnyei és hátrányai is – ezt egyöntetűen így gondolják a Fény utcai és a budagyöngyei üzemeltetők és tulajdonosok. Ha ugyanis nincs meg az a tőke, amellyel egyetlen tulajdonosként létre lehetne hozni a bevásárlóközpontot, akkor marad az a megoldás, hogy egy beruházó céget alapítanak, amely előre értékesíti az üzleteket, és abból finanszírozza az építkezést – vezet be a piacalapítás rejtelmeibe Kiss Ferenc. Ezen kívül a 3 millió forint jegyzett tőkéjű Budagyöngye 2004. Ingatlankezelő Kft. jelenlegi ügyvezetője, Szakállas István azt is a társasházi forma előnyének tartja, hogy ha a tulajdonos bérbe adja az ingatlanrészét, bevétele után csak a 25 százalékos forrásadót kell megfizetnie. Az üzemeltetők ugyanakkor elismerik, hogy számukra ideálisabb lenne egyetlen tulajdonos, mint több tucatnyi tulajdonosi érdek között egyensúlyozni. Miután pedig a szavazás a tulajdoni hányad – vagyis a négyzetméterek – arányában történik, időnként a kisebb tulajdonosok is elégedetlenek, hiszen szempontjaikat a nagyok gyakran felülírják. Így esik meg az, hogy büntetést szabnak ki olyan üzletekre, amelyek az egy-két fős eladói „gárdával” egy betegség esetén például nem tudják betartani a nagyok által diktált meghosszabbított nyitva tartást.

A tulajdon azonban a jelek szerint nagy érték ezeken a frekventált budai területeken. Az 1994-ben megnyitott Budagyöngye Bevásárlóközpontban alig volt fluktuáció az elmúlt tíz évben, ha meghirdetnek egy-egy helyiséget, akkor 3,5 négyzetméterért akarnak 6 millió forintot kapni, és még a Fény utcai piacon is csak akkor vált egy üzlet tulajdonost, ha például a boltot üzemeltető húsipari cég tönkremegy. A Fény utcai eladóhelyekért nagy a versenyfutás az őstermelők körében is. A többnyire Pest megyéből érkező árusok a forgótőkéjük nagyságától függően napi-, heti- vagy havi jegyet váltanak 2 ezer, 11 ezer vagy 44 ezer 500 forintért. Főleg a péntek délelőtt 10 óráig befizetendő hetijegyért nagy a tülekedés, hogy a jó helyeken lévő pultokra tehessék ki házi termésű vagy készítésű portékáikat, a birsalmasajttól a juhtúróig. A tejes asszony sokallja is a bérleti díjat, tudomása szerint a Fehérvári úton 3 ezer forintból meg lehet úszni a hetijegyet, ám a kézenfekvő kérdésre, hogy akkor miért nem megy oda, kézenfekvő a válasz is: itt már ismerik, és visszajárnak a vevői.

II.rész (Oldaltörés)


Nem minden őstermelő az, aminek látszik, ezzel tisztában van a társasházi intéző bizottság elnöke is. Csakhogy – teszi hozzá Bánkúti Károly – ha megvan az őstermelői igazolvány, a piacfelügyelőség csak azt vizsgálja, hogy kereskedelmi mennyiséget árul-e a kofa, annak nem jár utána, hogy az alma valóban a kertjében termett-e, vagy éppenséggel a nagybani piacról szerezte be. Félelmeik persze nem csak az őstermelőknek vannak, hiszen ha kis mértékben is, de az elmúlt időszakban visszaesett a Fény utcai piac látogatóinak a száma a honlapon hirdetett nagyságrendről, amely a hét elején 10-15 ezer, a hét második felében pedig 18-25 ezer vásárlót jelent. Az ok itt is, mint ahogyan Budagyöngyén is, a töretlen lendülettel nyíló újabb és újabb plázák, bevásárlóközpontok konkurenciája.

A versenyt még a Pasarét és a Rózsadomb vastagabb pénztárcájú vásárlóira specializálódott Budagyöngye is nehezen bírja. A hagyományokat megőrizve a jelenlegi kofák sem hétköznapi emberek: a halárus például angolból, spanyolból és németből perfekt, franciául viszont csak kicsit beszél – vallja be töredelmesen –, viszont az oroszt is megérti, hiszen tanulmányait még az előző rendszerben végezte. Az igazi meglepetés pedig még csak ez után következik, ahogy fokozatosan tárja fel élete történetét Péterfyné Turkovics Olga: a hetvenes évek végéig állatorvosként a halegészségügy szakterületén dolgozott a halászati termelőszövetkezetek szövetségénél, majd a férje révén a nyolcvanas éveket külszolgálaton töltötte, és mire visszaértek, a rendszerváltás megszüntette az ő korábbi munkalehetőségeit. A marseille-i piac hangulatát idézve ő volt az első, aki a pultra helyezett jégkásából árult friss halat, lazacot, rákot és kagylót Magyarországon.

A bevásárlóközpont újabb szolgáltatásokkal, így például egy postahivatal megnyitásával, valamint ingyenes parkolási akcióval próbálja megtartani vevőkörét, amely azért továbbra is találhat különlegességeket Budagyöngyén: ha mást nem, legalább fókabundát 460 ezer forintért vagy kopasz tengerimalacot 19 ezer 900 forintért. A két piac közül Budagyöngye a drágább, mint azt az alábbi árak fényesen bizonyítják.

Átlagárak a Fény utcai piacon és a Budagyöngye Bevásárlóközpontban

Áru Fény utcai piac Budagyöngye Bevásárlóközpont

Sertéscomb 1 kg 899.- 1090.-

Sertésoldalas 1 kg 879.- 890.-

Bontott csirke 1 kg 480.- 629.-

Sertészsír 1 kg 398.- 440.-

Napraforgó olaj 1 l 290.- 565.-

Fehér kenyér 1 kg 155.- 220.-

Rizs 1 kg 190.- 260.-

2,8-as tej 1 l 159.- 200.-

Tojás 10 db. 200.- 240.-

Burgonya 1 kg 78.- 129.-

Hagyma 1 kg 98.- 99.-

Káposzta 1 kg 108.- 99.-

Karfiol 1 kg n. a. 259.-

Paradicsom 1 kg. 329.- 420.-

Uborka 1 kg 240.- 499.-

Alma 1 kg 98,- 199.-

Citrom 1 kg 240.- 299.-

Narancs 1 kg 198.- 340.-

Összesített értékelés

Fény utcai piac Budagyöngye Bevásárlóközpont

Árszínvonal 4 3

Választék 4 4

Körülmények 3 5

Udvariasság 4 4

Magyarázat: Mindkét piac, különösen a Budagyöngye meglehetősen drága, így az árszínvonal értékelése a vevő pénztárcája szempontjából fordítottan arányos. A Fény utcai piac választéka a minőség, Budagyöngye pedig a sokféleség szempontjából nem érdemelte ki az ötöst, bár ez utóbbi a különlegességeket tekintve méltó lenne rá. A Fény utcai piac személytelenebb, ezért nem mindig kellően figyelmesek a vevővel, Budagyöngyén pedig az eladók egy része hajlamos semmibe venni az átlag vevőt, jobban szeretnek a VIP vendégekkel foglalkozni.

Szabó Yvette

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

HVG Gazdaság

Búbánatos Bosnyák

„Annál a kis fekete nőnél próbáltad?” – kérdezte a Bosnyák téri vásárcsarnok büféjében panaszkodó társát a fröccsös pohara mellől felnéző nyugdíjas, mondván, hogy nevezett eladó neki ki szokta válogatni az árut, és mindig szépet ad.

HVG Gazdaság

Hold utca: banküzemtanból elégséges

Az V. kerület egyetlen vásárcsarnoka a millennium idején épült. Az összesen 5176 négyzetméter alapterületű piacot Czigler Győző műegyetemi tanár tervezte, az építkezést Sivirszky Antal építőmester vezette, az épület vasszerkezeteit pedig az Oetl Antal vasgyár készítette.

HVG Gazdaság

MDF-piacok: csak semmi politika…

„Először is nem piac, hanem heti vásár” – pontosít rögtön a beszélgetés elején Zacsek Gyula egykori MDF-es képviselő, az MDF-piacokat 1989 augusztusa óta szervező Piacfejlesztési Alapítvány elnöke, aki még mindig minden szombaton végigjárja a „fennhatósága” alá tartozó döntően élelmiszeres vásárokat.

HVG Gazdaság

Fővárosi csarnokok és piacok kultúrhistóriája

Új időszámítás kezdődött 1897. február 15-én a főváros kereskedelmi életében, ekkor avatták fel az egykori Sóház telken – a mai Vámház körúti – Központi Vásárcsarnokot, közismert nevén a Nagycsarnokot.

HVG Gazdaság

Nagybani piac: kereskedelmi tételben

Meg-megállnak a furgonokkal közlekedő vevők az árujait pakoló eladó előtt, azután, ha megköttetik az üzlet, már viszik is. Ez a kép fogadja a budapesti, 32 hektáron elterülő Nagykőrösi úti nagybani piacra érkező látogatót.

HVG Gazdaság

Rákóczi tér: romok a tűz után

Mintha összebeszélt volna, egyformán elsózta a palacsintát a Rákóczi téri csarnok mindkét árusa. De a drágábbik helyen – ahol 90 forintért adták –, vagyis a Minibüfében legalább a másiknál – ahol csak 80 forintot kértek – a kínálatból bántóan hiányzó diósat is lehetett kapni.

HVG Gazdaság

A Nagycsarnok: metrófrász

„A szép épületnek harmonikusnak és hasznosnak kell lennie” – vallotta a Nagycsarnokot tervező Pecz Samu, a Műegyetem épület-szerkezettan professzora, aki kalandos úton jutott a megrendeléshez, hiszen a külföldi lapokban is meghirdetett pályázaton a legjobbnak két párizsi építész munkája ítéltetett.

HVG Gazdaság

A Lehel, vagyis a „kofahajó”

Az egykor rendkívüli népszerűségnek örvendő, tákolt fabódékból álló Lehel piac ma már csak egy a fővárosi nagy bevásárlóközpontok sorában. A Rajk László által tervezett bizarr, hajó alakú épületet először szabotálta az angyalföldi közönség, ám mára – a napi 30 ezres vásárlószámból következtetve – elfogadták, és akik megszerették, a tervező nyomán csak kofahajónak becézik.

HVG Gazdaság

Bevásárlás Romániában: az olcsóság kockázatai

Jóformán nincs olyan napi fogyasztási cikk, amihez a magyar-román határ túloldalán ne lehetne olcsóbban hozzájutni. Valószínű ezért döntenek többen ma is úgy, hogy a nagybevásárlásokat keleti szomszédunknál ejtik meg. A legalitás határait feszegető bevásárlóturizmus mellett továbbra is virágzik a határmenti fekete kereskedelem.

HVG Gazdaság

Garay tér: száműzetésben

A Garay téri piac jelenleg csak bitorolja saját nevét. A Keleti pályaudvar mögötti Garay téren hiába keresné a vásárló, mert a Rottenbiller utcába szorult. A régi – Krentsei Géza fővárosi műszaki tanácsos és Szabó Jenő építészmérnök által tervezett, 1931-ben átadott – vásárcsarnokot ugyanis 2003 végén bezárták, majd földig rombolták, a helyére 9,3 milliárd forintból modern pláza épül.

HVG Gazdaság

Biopiacok Budapesten: borsos árak

„Bezzeg, amikor még paprika íze volt a paprikának…” – sóhajtanak fel a reggeliző-asztalnál a legkülönbözőbb generációk, amikor a vajas kenyérre helyezik a harsány színű, de kissé vízízű nagyüzemi zöldséget.

HVG Gazdaság

Miskolc, Búza tér: stiklik, trükkök

A hajdani búzapiacról elnevezett, Miskolc belvárosában található vásártér nevét hiába próbálták a létező szocializmusban Béke térre keresztelni, a kísérlet teljes kudarcba fulladt. Lemegyek a Búzára, mondja ma is a miskolci polgár, ha bevásárolni indul, holott a piac, akárcsak a város, alaposan megkopott az elmúlt 15 évben.

HVG Gazdaság

Szegedi piacok: tatarozás alatt, zavartalanul

Noha Szeged legnagyobb piacainak átépítése, bővítése, felújítása, korszerűsítése már hónapok óta tart, és csak jövő tavasszal, illetve ősszel fejeződik be, az árusítás mind a három helyen zavartalan. A megyeszékhely legolcsóbb piaca kétségtelenül a dorozsmai nagybani. Szeged peremkerületeiben, a tízemeletes épületek árnyékában, a boltok előtt megtűrt pár kisnyugdíjas árusból kinőtt piacok pedig a legdrágábbak.

HVG Gazdaság

Batthyány tér: a száműzött piac

Az idősebbek még mindig kérdezgetik a Batthyány téri vásárcsarnokba érve: hol van itt a piac? Az 1902-ben átadott, 1977-ben akkori léptékkel korszerű bevásárlóközponttá átalakított, majd 2003-ban felújított épületnek már csak a bejáratán virít az egykori piacra utaló „VI. Vásárcsarnok” elnevezés, mivel a világörökség részévé nyilvánított területen található, Klunzinger Pál által tervezett épület műemléki védettséget élvez – természetesen a régi felirattal együtt.