szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

Az egykor rendkívüli népszerűségnek örvendő, tákolt fabódékból álló Lehel piac ma már csak egy a fővárosi nagy bevásárlóközpontok sorában. A Rajk László által tervezett bizarr, hajó alakú épületet először szabotálta az angyalföldi közönség, ám mára – a napi 30 ezres vásárlószámból következtetve – elfogadták, és akik megszerették, a tervező nyomán csak kofahajónak becézik.

A bruttó 43 ezer négyzetméter alapterületű, háromszintes vásárterületen azonban ma már az üzletek csaknem egyharmada nem élelmiszert, hanem – döntően távol-keleti forrásból - ruhaneműt, játékot vagy háztartási eszközöket árusít. Egyre több szolgáltató veti meg a lábát az egyelőre még nem igazán népszerű galériaszinten, ahol működik például földhivatali ügyfélszolgálat, szolárium, fodrász és optikus is. „Az idejárók igénylik a plusz szolgáltatásokat, ma már nem elégítené ki őket, ha csak élelmiszert vásárolhatnának a piacon” – magyarázza a Lehel vitathatatlan sikerét Benedek Tibor, a galéria egyik sarkán gyógyászati segédeszközöket áruló üzlet vezetője. Olyannyira, hogy a felső szintről szinte teljesen ki is szorult az élelmiszer; a hús és hentesárusok közül például egyedül „Attila, a csirkés” maradt fenn, aki nyilvánvalóan feltűnő udvariasságának és kitartásának köszönheti vásárlói hűségét. Néhány hónap alatt akkora sikere lett ugyanakkor a ma már az egész város kiszolgálása mellett vidékre is szállító Táplálékallergia Centrumnak, hogy hamarosan kétszeresére növelheti az alapterületét.

© Marton Szilvia
„Csak az jön fel ide, akinek konkrét célja van, ha bámészkodni akarnak, átmennek a szomszédos Westendbe” – panaszkodik az egyik unatkozó játékárus. A galéria legnagyobb vonzereje egyelőre a posta, a ruhaárusok szerint a hipermarketek sok vevőt elvittek. A Kassák Lajos utca felőli oldalon hónapok óta üresek az üzlethelyiségek, és a sarki Lacikonyha előtt is csak elvétve akad egy-egy hurkafaló, ők is inkább a szomszédos árusok közül kerülnek ki. Pedig a galérián 50 százalékos kedvezményt adnak a bérleti díjakból, így a zöldséges havi 470, a savanyúságárus 630, az alkoholt is kínáló vegyes élelmiszerüzlet pedig 2200 forintot fizetne négyzetméterenként. Jóval nagyobb a sikere a metrószintnek, ahol a tömegközlekedőkhöz igazodik a nyitva tartás: az ottani mintegy húsz élelmiszerüzlet és vendéglátó-ipari egység reggel hat órától este tízig működik. Bár az önkormányzat rendelete szerint a legtöbbet, négyzetméterenként havi 12 ezer forintot a játékterem-, illetve peepshow-üzemeltetőktől tudna beszedni a Lehel, Vörös Péter, a Lehel Csarnok Üzemeltető Kht. ügyvezető igazgatója ilyen szolgáltatásra mindeddig nem adott engedélyt. „Pedig nagy nyomás nehezedett rám” – vallja be Vörös, akit ellenállása miatt be is pereltek.

A cikk második része (Oldaltörés)

© Marton Szilvia
Bármennyire hangoztatja is a fenntartó XIII. kerületi önkormányzat, hogy igyekszik megőrizni a Lehel Csarnok hagyományos élelmiszerpiaci jellegét, tagadhatatlan, hogy az őstermelők egyre kisebb szerepet kapnak. A földszint közepén összesen száz asztalnak van hely, ám csupán néhány tucat zöldséges árul, és többségük nem a saját kertjéből, hanem a nagybani piacról hozza portékáját – derült ki a HVG körkérdéséből. „Aki minden nap árusít, biztosan nem saját termelésű árut hoz” – árulja el a titkot Benedek Istvánné őstermelő, aki idestova negyven éve jár a Lehelre, újabban kedden és pénteken. A hét többi napját a kertjében tölti. Benedekné szerint „ez a piac már nem ugyanaz, mint a régi”, főleg a bérleti díjat sokallja. „Havi 42 ezer forintot adok ezért a két asztalért meg egy négyzetméternyi raktárterületért az alagsorban” – panaszkodik, hozzátéve, hogy a heti kétnapos jelenlét ellenére kénytelen teljes hónap után fizetni, ha nem akarja elveszíteni az állandó helyét – és vele a hosszú évtizedek alatt kialakult vevőkörét. Amitől méltán tarthat is, hiszen ma már egyre kevesebben vásárolnak az őstermelőktől, mivel a piactér két oldalán, körben elhelyezkedő zöldségüzletekben csaknem az övékhez hasonló áron, ám nagyobb választékból vásárolhatnak. Egy-két portékában – ilyen a cékla vagy a friss fűszernövények – azonban még mindig ők viszik el a prímet. Az egyik legnépszerűbb piaci termék a méz, a Lehelen árusító termelő szerint „ez nem olyan folyékony, mint amit a reklámban lát az ember”.

„A piacok a reneszánszukat élik manapság, amikor annyi aggály merül fel az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban” – vélekedik Vörös, aki szerint a mai fogyasztók egyre igényesebbek. Ez azonban még nem tükröződik a piac áraiban. A házi kenyér kilójáért 150 forintot kérnek a Lehelen, miközben a KSH szerint az átlagos ára 200 forint felett van. Tejet 109 forintért árulnak a piacon az üzletekben kapható legalább 150 forintossal szemben, és a zöldségek árát is kénytelenek legalább tíz-húsz forinttal az átlag alatt tartani a kofák.

A Lehel elődje a Ferdinánd-híd és a Váci út közötti területen, a mai Szent Margit templom helyén kialakított, nyílt árusítású piac volt. A fedett csarnok építése először az 1904-es fővárosi programban szerepelt. A templom építése után, 1961-ben az akkori Élmunkás téri piacon villannyal, vízzel ellátott új pavilonokat építettek, ám a higiéniai körülmények miatt állandó kifogások érkeztek. A XIII. kerületi önkormányzat 1999-ben határozott a csarnok felépítéséről, az épület 2002-ben nyitotta meg kapuit.

Árszint: 3, választék: 5, kiszolgálás, körülmények: 4

G. Tóth Ilda

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

HVG Gazdaság

MDF-piacok: csak semmi politika…

„Először is nem piac, hanem heti vásár” – pontosít rögtön a beszélgetés elején Zacsek Gyula egykori MDF-es képviselő, az MDF-piacokat 1989 augusztusa óta szervező Piacfejlesztési Alapítvány elnöke, aki még mindig minden szombaton végigjárja a „fennhatósága” alá tartozó döntően élelmiszeres vásárokat.

HVG Gazdaság

Miskolc, Búza tér: stiklik, trükkök

A hajdani búzapiacról elnevezett, Miskolc belvárosában található vásártér nevét hiába próbálták a létező szocializmusban Béke térre keresztelni, a kísérlet teljes kudarcba fulladt. Lemegyek a Búzára, mondja ma is a miskolci polgár, ha bevásárolni indul, holott a piac, akárcsak a város, alaposan megkopott az elmúlt 15 évben.

HVG Gazdaság

Garay tér: száműzetésben

A Garay téri piac jelenleg csak bitorolja saját nevét. A Keleti pályaudvar mögötti Garay téren hiába keresné a vásárló, mert a Rottenbiller utcába szorult. A régi – Krentsei Géza fővárosi műszaki tanácsos és Szabó Jenő építészmérnök által tervezett, 1931-ben átadott – vásárcsarnokot ugyanis 2003 végén bezárták, majd földig rombolták, a helyére 9,3 milliárd forintból modern pláza épül.

HVG Gazdaság

Búbánatos Bosnyák

„Annál a kis fekete nőnél próbáltad?” – kérdezte a Bosnyák téri vásárcsarnok büféjében panaszkodó társát a fröccsös pohara mellől felnéző nyugdíjas, mondván, hogy nevezett eladó neki ki szokta válogatni az árut, és mindig szépet ad.

HVG Gazdaság

Biopiacok Budapesten: borsos árak

„Bezzeg, amikor még paprika íze volt a paprikának…” – sóhajtanak fel a reggeliző-asztalnál a legkülönbözőbb generációk, amikor a vajas kenyérre helyezik a harsány színű, de kissé vízízű nagyüzemi zöldséget.

HVG Gazdaság

Nagybani piac: kereskedelmi tételben

Meg-megállnak a furgonokkal közlekedő vevők az árujait pakoló eladó előtt, azután, ha megköttetik az üzlet, már viszik is. Ez a kép fogadja a budapesti, 32 hektáron elterülő Nagykőrösi úti nagybani piacra érkező látogatót.

HVG Gazdaság

Rákóczi tér: romok a tűz után

Mintha összebeszélt volna, egyformán elsózta a palacsintát a Rákóczi téri csarnok mindkét árusa. De a drágábbik helyen – ahol 90 forintért adták –, vagyis a Minibüfében legalább a másiknál – ahol csak 80 forintot kértek – a kínálatból bántóan hiányzó diósat is lehetett kapni.

HVG Gazdaság

Fővárosi csarnokok és piacok kultúrhistóriája

Új időszámítás kezdődött 1897. február 15-én a főváros kereskedelmi életében, ekkor avatták fel az egykori Sóház telken – a mai Vámház körúti – Központi Vásárcsarnokot, közismert nevén a Nagycsarnokot.

HVG Gazdaság

Szegedi piacok: tatarozás alatt, zavartalanul

Noha Szeged legnagyobb piacainak átépítése, bővítése, felújítása, korszerűsítése már hónapok óta tart, és csak jövő tavasszal, illetve ősszel fejeződik be, az árusítás mind a három helyen zavartalan. A megyeszékhely legolcsóbb piaca kétségtelenül a dorozsmai nagybani. Szeged peremkerületeiben, a tízemeletes épületek árnyékában, a boltok előtt megtűrt pár kisnyugdíjas árusból kinőtt piacok pedig a legdrágábbak.

HVG Gazdaság

A Nagycsarnok: metrófrász

„A szép épületnek harmonikusnak és hasznosnak kell lennie” – vallotta a Nagycsarnokot tervező Pecz Samu, a Műegyetem épület-szerkezettan professzora, aki kalandos úton jutott a megrendeléshez, hiszen a külföldi lapokban is meghirdetett pályázaton a legjobbnak két párizsi építész munkája ítéltetett.

HVG Gazdaság

Hold utca: banküzemtanból elégséges

Az V. kerület egyetlen vásárcsarnoka a millennium idején épült. Az összesen 5176 négyzetméter alapterületű piacot Czigler Győző műegyetemi tanár tervezte, az építkezést Sivirszky Antal építőmester vezette, az épület vasszerkezeteit pedig az Oetl Antal vasgyár készítette.

HVG Gazdaság

Bevásárlás Romániában: az olcsóság kockázatai

Jóformán nincs olyan napi fogyasztási cikk, amihez a magyar-román határ túloldalán ne lehetne olcsóbban hozzájutni. Valószínű ezért döntenek többen ma is úgy, hogy a nagybevásárlásokat keleti szomszédunknál ejtik meg. A legalitás határait feszegető bevásárlóturizmus mellett továbbra is virágzik a határmenti fekete kereskedelem.

HVG Gazdaság

Batthyány tér: a száműzött piac

Az idősebbek még mindig kérdezgetik a Batthyány téri vásárcsarnokba érve: hol van itt a piac? Az 1902-ben átadott, 1977-ben akkori léptékkel korszerű bevásárlóközponttá átalakított, majd 2003-ban felújított épületnek már csak a bejáratán virít az egykori piacra utaló „VI. Vásárcsarnok” elnevezés, mivel a világörökség részévé nyilvánított területen található, Klunzinger Pál által tervezett épület műemléki védettséget élvez – természetesen a régi felirattal együtt.