A Goldman Sachs globális pénzügyi szolgáltató londoni befektetési részlegének átfogó térségi elemzése három forgatókönyvet vázol fel a térség külső refinanszírozására. A cég megállapítja: az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), az Európai Beruházási Bank (EIB) és a Világbank hétvégén bejelentett, 24,5 milliárd eurós pénzügyi védőcsomagja fontos jele annak, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek máris elkezdték kezelni az esetleges finanszírozási hiányhelyzetet, amely a magántőke-kiáramlás folytatódása esetén állhat elő Kelet-Európában.

A GS forgatókönyvei azonban a kereskedelmi tőkeáramlások lehetséges mértékét vizsgálják, annak elvi feltételezésével, hogy további támogatás hivatalos forrásokból nem érkezik. A ház londoni elemzőinek becslése szerint az euróövezetbe még fel nem vett nyolc kelet-európai EU-tagállam, valamint Horvátország és Ukrajna együttes lejáró állami és kereskedelmi devizatartozása 222 milliárd euró lesz 2009-ben, a térségi GDP-érték 22 százaléka. Ebből mindössze 15,8 milliárd euró az esedékessé váló szuverén adósság, a többi a kereskedelmi szektor devizaadóssága.

A borúlátó forgatókönyv szerint az idén egyáltalán nem érkezik külföldi működőtőke a vizsgált országokba, a portfolió-befektetések állománya nettó 20 százalékkal csökken, és a külföldi betétesek rövid lekötésű betéteik 50 százalékát kivonják a helyi bankokból. E forgatókönyv megvalósulása esetén a Goldman Sachs londoni elemzőinek számítása szerint a 222 milliárd euró lejáró térségi adósságra 88,9 milliárd euró külső refinanszírozási forrás állna rendelkezésre, vagyis a folyómérleg-kiigazítással kitöltendő finanszírozási rés több mint 133 milliárd euró – az országcsoport GDP-értékének 13 százaléka – lenne.

Magyarország azonban, térségi összehasonlításban, még e kedvezőtlen esetben is viszonylag jó finanszírozási helyzetben lenne: a GS londoni részlege által becsült, 27,2 milliárd eurónyi lejáró magyar küladósságra – amelynek csak kevesebb mint az ötöde az államadósság – 20,6 milliárd euró külső forrás lenne az elemzés szerint.

Lengyelország esetében a kedvezőtlen forgatókönyv alapján 50,3 milliárd euró esedékessé váló szuverén és kereskedelmi adósságrészre 12,5 milliárd euró, Csehország esetében 21,4 milliárd euró lejáró kötelezettségre 6,1 milliárd euró külső refinanszírozási forrás állna rendelkezésre.

A Goldman Sachs elvi forgatókönyveinek mérsékelt változatában a működőtőke-beáramlás kétharmadával esne vissza a 2008-ban mért értékhez képest, a portfolió-befektetések állománya nettó 10 százalékkal csökken, és a külföldi rövid távú bankbetéti követelések 25 százalékát vonnák ki a bankrendszerből. Ebben az esetben a 222 milliárd euró lejáró küladósságból 186,9 milliárd euró lenne finanszírozható külső forrásból, így a hiány csak 35,1 milliárd euró, a térségi összesített GDP-érték 3 százaléka lenne.  E forgatókönyv alapján a bevonható külső finanszírozási források Magyarország esetében 33,5 milliárd eurót tennének ki, vagyis – a térségen belül egyedüliként – jelentősen meghaladnák a finanszírozási igényt.

A derűlátó forgatókönyv szerint a külföldi közvetlen befektetések elérnék a tavalyi érték kétharmadát, és nem lenne nettó portfolió-kiáramlás, sem nettó külföldi betétkivonás. Ebben az esetben a 222 milliárd euró lejáró devizatartozásra 286,5 milliárd euró külső finanszírozási forrás jutna, vagyis nem lenne refinanszírozási hiány. A Goldman Sachs londoni elemzői nem állítottak fel valószínűségi sorrendet arra, hogy az általuk vázolt térségi adósságfinanszírozási változatok közül melyik valósul meg a legnagyobb eséllyel.

Megállapították ugyanakkor: a térségi magánszektorba kiáramlott – a GDP-hez viszonyítva helyenként szélsőséges mértékű – bankhitel-állomány felhalmozódásáért a helyi érdekeltségeket szerző nyugat-európai bankok a felelősek, amelyek gyakran devizában folyósított lakossági jelzálogkölcsönök formájában táplálták ezt a rendkívül gyors hitelállomány-bővülést.
 
A térségi bankrendszerek eladása nyugat-európai anyavállalatoknak, amit eddig áldásnak tartottak, szinte egyik napról a másikra átokká vált, áll a GS londoni elemzésében. A nyugat-európai bankok keleti jelenlétének lehetséges negatív következményeit más nagy londoni házak is kiemelték.

A Standard & Poor's nemzetközi hitelminősítő minap Londonban kiadott térségi helyzetértékelése szerint az erőteljes külföldi bankjelenlét – amely egykor a gazdasági növekedés egyik fő tényezője volt – most már a kelet-európai gazdaságok potenciálisan gyenge pontjának tűnik. A külföldi tulajdonos bankok ugyanis már érzik a továbbra is szorítóan szűkös likviditási helyzet miatt rájuk nehezedő nyomást, és „átrendezik a prioritásokat” hitelezési gyakorlatukban, ami kedvezőtlen hatást gyakorolhat a kelet-európai leánybankokra, állt az elemzésben.

Hasonló megállapításra jutott nem sokkal korábban kiadott térségi elemzésében egy másik nagy hitelminősítő, a Moody's Investors Service is, amely szerint „szelektívebbé” válhat a nyugat-európai tulajdonos bankok által a kelet-európai érdekeltségeknek nyújtott támogatás a romló pénzügyi környezetben.