A Financial Times által megtekintett, szerdán közzéteendő dokumentum indoklása szerint a közös fedezetvállalással kibocsátott "stabilitási kötvények" amellett, hogy biztosítanák az összes euróövezeti tagország finanszírozási igényét, még az amerikai kincstárjegyekkel konkuráló globális etalonként is szerepelhetnének a nemzetközi piacon.

"Ezzel a megoldással lehetne legjobban érvényesíteni egy közös kötvény kibocsátásának előnyeit" - írja a dokumentum. "(A kötvény) teljes mértékben fedezné minden egyes tagország finanszírozási igényét, függetlenül költségvetése állapotától."

A tanulmány által vizsgált lehetőségek egyike volt a államkötvények teljes leváltása a közösen kibocsátott eurókötvényekkel. A dokumentum megállapítása szerint ehhez alapjaiban át kellene alakítani az érvényes uniós szerződéseket, ami évekig is eltarthatna.

Németország azonban mereven ellenzi a tagországok szuverén adósságának összevonását, mivel az csökkentené a "költekező" euróövezeti országokra ható kényszert költségvetésük rendbetételére, és lehetővé tenné számukra, hogy "potyázhassanak" az elsőrendű német szuverén besoroláson. Brüsszel szerint azonban Németországot meg lehetne győzni a megoldás előnyeiről, ha azt szigorú költségvetési normák betartásához kötnék.

A tanulmány javaslatokat fogalmaz meg az EU nemzeti költségvetések feletti ellenőrzésének növelésére. Az egyik ilyen megoldás Brüsszel jóváhagyásától tenné függővé a 17 euróövezeti tagország költségvetésének elfogadását. A költségvetési gondokkal küszködő országok pénzügyei pedig valamilyen formában az unió ellenőrzése alá kerülnének.

José Manuel Barroso a dokumentum szerdai bemutatásakor várhatóan azonnal bevezethető javaslatokat is tesz majd Brüsszel ellenőrzésének fokozására az euróövezeti tagországok költségvetése felett. A Financial Times által megtekintett kivonatos anyag szerint az euróövezeti tagországok kormányainak először Brüsszelhez kellene benyújtaniuk költségvetési tervezeteiket ellenőrzésre, és csak ezt követően terjeszthetnék be parlamenti elfogadásra.

A tanulmány két olyan gyorsan bevezethető megoldást is felvázol, amelyben az eurókötvények nem váltanák le teljes egészében a tagországok szuverén kötvényeit. Az egyik megoldás hasonlítana a 440 milliárd eurós euróövezeti mentőalap (EFSF) által kibocsátott kötvényekhez, a másik pedig csak egy bizonyos határig fedezné az egyes országok költségvetési finanszírozási igényét, amely határ felett az országnak szuverén kötvények kibocsátásával kellene fedeznie hiteligényét.