Szexi, és a profitot is növeli, de hogyan kapcsolódhat egy kisebb cég ehhez a trendhez?
Ötlépcsős útiterv a fenntarthatósági célkitűzések üzleti stratégiába építéséhez.
AP/Virginai Mayo
Újabb állomásához érkezett az uniós társaságiadó-alap ügye: az Európai Bizottság (EB) múlt szerdán előterjesztett javaslata szerint a két vagy több uniós tagállamban üzleti tevékenységet folytató cégek adójuk lerovásakor egységes, konszolidált adóalapot (common consolidated corporate tax base, CCCTB) is választhatnának. Jelenleg ahány ház, annyi szokás, azaz a 27 tagállamban 27-féle társaságiadó-alap van. Ha egy cég több tagállamban is folytat üzleti tevékenységet, mindegyik ország adórendszerét ismernie kell, annak összes kedvezményével és elszámolási rendszerével együtt. Hiszen nem egyformák az amortizációs kulcsok, eltérőek a beruházási és a kutatási-fejlesztési, illetve a foglalkoztatási bónuszok. Márpedig ezek beható ismerete nélkül aligha lehet pontosan adózni vagy hatékonyan gazdálkodni. Az EU több országában működő vállalatok számára nem kevés költséget okoz, hogy a tagállamonként eltérő adóalapok miatt mindenütt helyi adótanácsadókat, adószakértőket kell fizetniük.
Az is többletteher, hogy az egyik tagállamban elért nyereség nem csökkenthető a másikban elszenvedett veszteséggel. Ezen is változtatna az EB legfrissebb javaslata, amely szerint az egységes társaságiadó-alapot választó cégek összeszámíthatnák az egyes tagállamokban produkált pluszokat és mínuszokat, s csak ezek egyenlege lenne az adóalapjuk. Adóbevallást sem kellene a működésükkel érintett államok minden adóhivatalába megküldeniük, hanem csak egyetlen országéba, amely aztán meghatározott rendszer szerint szétosztaná az adót az illetékes tagállamok között.
Az EU malmai lassan őrölnek; a tényleges adóterhelést könnyen átláthatóvá tevő adóalap-harmonizáció ügye például már egy évtizede terítéken van. A lassú döntés a tagállamok közti adóversennyel magyarázható, és azzal is, hogy adóügyekben egységes szavazást ír elő az alapszerződés, amit az uniós országok eltérő érdekei miatt szinte lehetetlen elérni. Egy korábbi adó- és vámügyi biztos, Frits Bolkestein például még kötelező formában képzelte el az egységes uniós társaságiadó-alap alkalmazását. Erre azonban nem volt vevő néhány tagállam, elsősorban Írország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Málta és Szlovákia. Ezért Kovács László biztossága idején már csak a határon átnyúló tevékenységet folytató cégeket kötelezték volna az egységes adóalapra, míg a kizárólag belföldön működők választhattak volna a nemzeti és a harmonizált alap között. Az EB ezúttal tovább ment az engedményekben, hiszen a mostani javaslat szerint minden, több tagállamban működő cég számára szabad lenne a választás.
AP/Lefteris Pitarakis
Az ellenzők annak idején adószuverenitásukat féltették, emellett a szlovákok például attól tartottak, hogy a sajátjukénál jóval keskenyebb lesz a közös adóalap, és emiatt adómérték-növelésre kényszerülnek – idézte a történteket a HVG-nek a jelenleg az MSZP alelnöki posztját betöltő Kovács László. Hozzátette: az írek és a baltiak trójai falónak tekintették az egységes adóalapot, attól félve, hogy ezzel egyúttal az egységes uniós adókulcs bevezetésének is utat nyitnak. Ezt az aggodalmat még mostanra sem sikerült eloszlatni: Algirdas Semeta jelenlegi adóügyi biztosnak – ahogy annak idején Kovácsnak is – arról kellett győzködnie a kétkedőket, hogy az adómérték harmonizálása nem áll az EB szándékában.
Nyilvánvaló, hogy a határokon átnyúló tevékenységű cégek közül azok választják majd a CCCTB-t, amelyeknek ez előnyös lesz. A CCCTB kreált adóalap lenne (miként az egyes nemzetek társaságiadó-alapja is), és az adót egy képlet alapján allokálnák a cég működésével érintett tagállamok között. Az elosztást a vállalat egyes országokban meglévő eszközeinek értéke, létszáma és árbevétele befolyásolná. „Még nincsenek egyértelmű számítások, lehetséges, hogy a magyar költségvetés akár évi 50-100 milliárd forintot is bukna az egységes társaságiadó-alapon, hiszen a tagállamok közt ez zéró végösszegű játszma, ha valakik nyernek, azt mások elveszítik” – mondta a HVG-nek László Csaba, a KPMG adópartnere. Hozzátette: a kisebb országok nem nagyon bíznak abban, hogy olyan elosztási módszereket alakítanak ki, amelyek alapján győzedelmeskedhetnek a nagyok felett.
Marton Szilvia
Ez a bizalmatlanság, illetve félelem tükröződik a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) hétfőn kiadott közleményében is, amely az uniós adórendszer-összehangolási törekvések kapcsán leszögezi, hogy konszolidált egységes adóalap esetén várhatóan kevesebb adóalap jutna Magyarországra, és az EB hatástanulmánya szerint 0,14–0,92 százalékkal rövidülne meg a GDP. Az NGM-nél további veszélynek tartják, hogy esetleg az iparűzési adót is társasági adóként értelmeznék, ami tovább szűkítené az ország mozgásterét. A tárcánál úgy vélik, a harmonizáció negatívan hatna többek között a beruházásokra és a foglalkoztatásra, ezért Magyarországnak nem áll érdekében a március 11-ei uniós csúcson megfogalmazott adórendszer-összehangolás. Nem tudni, hogy ez az álláspont érvényes-e a Semeta-féle javaslatra is.
A harmonizálás ellenzői azonban nem térítik el szándékaitól a jelenlegi adóügyi biztost, aki támogatóként maga mögött tudhatja a németeket és a franciákat is. A litván Semeta eltökélt abban, hogy a tagállamok egységes szavazásának hiányában beveti az úgynevezett megerősített együttműködést, amely szerint a tagállamok egyharmadának jóváhagyása is elégséges lenne a harmonizált adóalap bevezetéséhez, amihez az ügyből kimaradók tetszésük szerint később csatlakozhatnának. Minderre legkorábban feltehetően csak a lengyelek elnöksége alatt kerülne sor. Egyes szakértők szerint azonban a megerősített adóügyi együttműködés támadható lenne az Európai Bíróságnál a lisszaboni szerződés alapján. Az tiltja ugyanis ennek alkalmazását olyan esetekben, amikor akadályozza az egységes piac működését.
