szerző:
Jancsics Dávid
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

“Aki bele szeretne látni a fekete dobozba, annak ki kell mennie terepre” - mondja Jancsics Dávid szociológus, akik korrupciós helyzeteket közelről ismerő emberekkel készített mélyinterjúkból térképezte fel, hogy a legkülönbözőbb társadalmi rétegben mi motiválja a korrupciót. A hvg.hu korrupcióellenes véleménysorozatának nyitó darabja.

A korrupció olyan rejtett illegális tevékenység, melyet nagyon nehéz kutatni. Az úgynevezett kemény adatok, melyekre a társadalomtudományok más területeken sokszor támaszkodnak, itt alig használhatóak. Különösen igaz ez, ha a korrupció belső szerkezetét, típusait, működési mechanizmusait szeretnénk feltárni. A rendőrségi és bírósági statisztikák csupán a jéghegy csúcsát mutatják. A hivatalos dokumentumok, például közbeszerzési adatok, szintén félrevezetőek lehetnek, hiszen a korrupt felek legtöbbször tudatosan manipulálják, hamisítják ezeket.

Aki igazán bele szeretne látni ebbe a fekete dobozba, annak ki kell mennie a „terepre”, hogy igazi hús-vér emberektől hallja, hogyan is zajlanak a valóságban a korrupt ügyletek. Megtalálni és szóra bírni ezeket a szereplőket természetesen nem mindig könnyű feladat. Ez a cikk egy 50 mélyinterjúból álló kutatás eredményein alapul, amely során megpróbáltam minél több valóságos korrupt esetet, történetet összegyűjteni a lehető legkülönbözőbb társadalmi státuszú emberektől. Az interjúk 2010 és 2011 között készültek Budapesten.

Politikusmaffiától a kisemberig

Jancsics Dávid
Jancsics Dávid
©

Jancsics Dávid az ELTE-n szerezte szociológusi diplomáját, és jelenleg a City University of New York PhD-jelöltje. Doktori disszertációját a magyarországi korrupcióról írja. A kutatás során interjúkat készített olyan emberekkel, akik személyesen részt vettek korrupcióban vagy közelről látták a jelenséget. Az interjúk alapján azt vizsgálja, hogy milyen eltérő korrupciótípusok, mintázatok figyelhetők meg különböző társadalmi státuszú és szervezeti pozíciójú szereplők között.

Amikor a korrupcióról beszélünk, legtöbbször kétes hátterű vállalkozók és kapzsi állami tisztviselők illegális ügyletei jutnak eszünkbe. A korrupciós irodalmat jelenleg uraló közgazdasági és politikatudományi elméletek hasonló módon tekintenek a jelenségre. Előszeretettel használnak például "megbízó-ügynök" modelleket, melyekben a korrupt hivatalnok hideg fejjel mérlegelő “ügynököt” alakít, aki a magas illegális haszon reményében, kihasználva főnöke, azaz a becsületes “megbízó” által ráruházott döntési jogosítványokat igyekszik a legnagyobb kenőpénzt ígérő vállalkozónak, azaz “klinensnek” juttatni a zsíros állami megbízásokat.

Sokszor valóban közvetlen anyagi haszonszerzés motiválja a résztvevőket. Nehéz nem észrevenni például a politikai és gazdasági elitcsoportok által tudatosan létrehozott és profi módon menedzselt korrupt hálózatokat, melyek óriási mennyiségű állami, tehát adófizetői pénzt szivattyúznak ki a rendszerből. Amint azt a Transparency International Magyarország legutóbbi országtanulmánya is hangsúlyozza, jelenleg befolyásos érdekcsoportok irányítják az államot. De említhetnénk a Magyarországon szinte már természetessé vált, állami és önkormányzati megrendelésekért cserében százalék-visszaosztós korrupciót is (kickback). Sok esetben azonban a korrupcióban részt vevő szereplők nem illegális profit szerzésére törekvő kapzsi és erkölcstelen egyének, hanem egyszerű hétköznapi emberek, akik valamilyen külső társadalmi vagy szervezeti nyomás hatására keverednek korrupt ügyletekbe. Az alábbiakban megkíséreljük leírni a különböző korrupciós motivációkat.

Amikor a tisztességes út túl drága

Egy jelentős réteg ma Magyarorszagon egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy ne legyen korrupt. Bár személy szerint senki sem kényszeríti őket arra, hogy a "sötét oldalt" válasszák, nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy mindennapi ügyes-bajos dolgaik intézése során mindig a lelkiismeretükre hallgassanak. Valaki például így mesélt erről: “Nézd, az átlag autós egyszerű filléres problémákkal küzködik, egy szélvédő húszezer, ha átmegy a vizsgán a kocsi berepedt szélvédővel egy kis kenőpénz-rásegítéssel, az csak nyolc. Attól a kavicstól még ugyanúgy elautózom két évet. Nincs annyi pénzük az embereknek, de valahogy be kell járni dolgozni, ehhez kell az a vacak kocsi.”

Kapuőrök országa

Egy másik, a szakirodalomban is gyakran említett korrupciós kényszer, amikor az ügynök monopol döntési pozícióját kihasználva olyan szolgáltatásokért kér kenőpénzt, amelyekhez a kliensnek normális esetben joga lenne (extortion). Az ilyen típusú korrupció az egész magyar társadalmat áthatja, korrupt kapuőrök szedik a sápot szinte mindenkitől, átlagemberektől, kisvállalkozóktól és nagyvállalatoktól. Egy jól szituált középosztálybeli interjúalany például a következőket mondta:“A jogosítványhoz mindenképpen le kell fizetned az oktatódat és a vizsgáztatót, ezek egy csapatban dolgoznak. Az egyik kollégám pont most vizsgázott. Fizetett, mert nem akart négyszer visszamenni. Aki nem fizet, azt biztos, hogy meghúzzák, egyszerűen harminc méter után leállítják… és akkor újra be kell fizetned csekken, tehát jobban jársz, ha inkább tejelsz.”

Vannak esetek, amikor nem egy személy a kapuőr és a korrupció fő haszonélvezője, hanem egy egész szervezet. Egy családapa szerint “gyakorlatilag ma nagyon sok iskola, sőt, óvoda mellett működik már alapítvány. Ha az alapítványnak fizetek be és utána abból felújítják a tornatermet, akkor én jót csináltam, ugye? Az egy dolog, hogy nem önkéntesen fizettem be. Hiszen ezért veszik fel a gyerekemet, ha nem fizetsz, nem veszik fel.”

A korrupcióról a hvg.hu-n
Interjú Tóth István Jánossal, a Corvinus Egyetem Korrupció-Kutató Intézetének vezetőjével

Sokszor szintén nem egyének, hanem maga az önkormányzat zsarol. Egy építési vállalkozó így mesélt erről: “Több munkát csináltunk mostanában Budapest egyik leggazdagabb kerületében. Itt sok ingatlant értékesítettek mostanában. Brutál nagy házak épülnek. Csak akkor kapsz építési engedélyt, ha az önkormányzat útépítő cége háromszoros piaci áron csinálhatja meg az infrastruktúrát az épület körül. Nem is nagyon titkolják a dolgot. Amikor bemész az önkrományzathoz engedélyért, akkor kerek perec megmondják, hogy csak így kaphatod meg.”

Kapuőrökkel az üzleti életben is gyakran találkozhatunk. Egy multiknak bevásárlóközpontot építő ingatlanfejlesztő említette a következő történetet: “Ott ül a multiban a külföldi anyacégtől iderakott menedzser, akinek semmi köze elméletileg Magyarországhoz, de még az is pénzt kér. Pár éve van Magyarországon, nem is tud magyarul, de beletanult itt az üzleti környezetbe, és akkor mondjuk egy ilyen egységért kér 60 millió forintot. Hiába vagyok megállapodva az anyacéggel. És mit tehetek, ha kell az üzlet? Viszem neki a 200 ezer eurót táskában. Na az már pénz. Nagy ereje is van.”

A főnök parancsára

A korrupciós kényszer gyakran hierarchikus szervezeti viszonyokba ágyazódva jelenik meg. Néha az illető felettese egyszerűen utasításba adja a korrupciót, máskor nincs kimondva a dolog, de a szereplő érzi, hogy mit várnak tőle főnökei. A kényszer ilyenkor szinte rutinszerűen felülírja a szakmai etikai normákat. Íme egy példa: “Egyik ismerősöm egy HR-es lány, akinek az a dolga, hogy összegyűjti és szelektálja az önéletrajzokat az állásinterjúra. A főnöke megmondta neki, hogy XY jelentkező egy nagykutya rokona és őt kell felvenni. Azt mondták a lánynak, hogy csak a nagyon gyenge önéletrajzokat válogassa ki, akik között a rokon szupertehetségnek fog tűnni. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha nem teljesíted az utasítást, akkor már repülsz is a cégtől.”

Az utasítás a korrupcióra érkezhet egy politikai párt központjából is. A korrupciós kényszer és a pártfinanszírozás kapcsolatán túl a következő eset egy érdekes pártszervezési stratégiára is felhívja a figyelmet. A modell ugyanis meglepő hasonlóságokat mutat az üzleti élet “franchise” rendszerével, ahol a márka tulajdonosa a névhasználatért díjat számít fel, a napi profit kitermelése azonban a franchise-átvevőre hárul. Ezt a történetet egy politikában bennfentestől hallottam: "A helyi polgármestereknek többnyire előírja a pártvezetés, hogy mennyit kell a központba becsengetni egy év folyamán. Megmondják nekik, hogy te egy ekkora városban vagy, ez a pozíciód, ennyien vagytok. Tessék előteremteni x millió forintot és befizetni a pártközpontba. Az minket nem érdekel, hogy milyen mutyival szerzed meg a lóvét. Ja, és egyébként meg a saját kampányodra gyűjtögessél csak, ahogy tudsz.”

Rendszerhibák korrekciója

A korrupció sok esetben a rosszul működő állami intézményrendszer hibáinak kiigazítására szolgál. Az állami adminisztrációban például egyfajta túlélési stratégiaként is működik. A hivatalok felső-középszintű dolgozói kénytelenek korrupt informális hálózatokat kiépíteni maguk körül, bebiztosítva ezzel a kirúgásuk utáni jövőjüket. A módszer tulajdonképpen a végletekig átpolitizált állami szakapparátus bizonytalanságait próbálja meg csökkenteni. Egy minisztériumi középvezető mesélte: “Azt mondanám, hogy ez a középosztálybeli értelmiségi mutyi. Amikor gyakorlatilag kölcsönös szívességek működnek, te beadod az ajánlatodat, én meg elintézem neked, hogy nyerj. Persze nem pénzesítve, ez nem úgy működik, hogy hozod utána nekem a nejlonzacskóban a pénzt. A közbeszereztető azt nyeri ezzel, hogy a következő évben majd a másik ad neki munkát a magáncégénél. Ez egy nagyon fontos dolog Magyarországon, mert amikor jön a tisztogatás, és ‘98 óta minden új kormánnyal jön a tisztogatás, akkor valahová el kell tudni menni.”

Az igazságszolgáltatás intézményrendszerének rendkívül alacsony hatékonysága szintén korrupciót szül. Az üzleti partnerek sokszor kénytelenek a legális szerződések kikényszerítésére illegális eszközöket igénybe venni. Egy sikeres vállalkozótól hallottam a következőt: “Nézd, már az aláírt szerződés sem számít. Velem már többször volt, hogy mecsináltam a melót és utána röhögve azt mondták: nem fizetek, perelj be, majd nyolc év múlva kapsz valamit. Én mostanában azért is korrumpálok, mert ez nekem garanciát jelent. A csávó mindent el fog azért követni, hogy akár időben, akár előbb a cége kifizessen engem, mert ő is csak akkor kapja meg a kenőpénzét.”

Társadalmi és intézményi gyökerek

A fenti példákból jól látszik, hogy a szereplők racionális döntését hangsúlyozó "megbízó-ügynök" modellek csupán egy kis szeletét képesek megragadni a korrupciós játszmáknak. A korrupciót ugyanis nem minden esetben a közvetlen anyagi haszonszerzés motiválja, hanem sokszor hatalmi, szervezeti és intézményi beágyazódottságból fakadó kényszerek. A korrupció elleni harcban a döntéshozóknak és törvényalkotóknak nem elég pusztán a szigorúbb büntetésekre, magasabb jutalmakra, bonyolultabb szabályozásra, netán új ellenőrzési mechanizmusokra koncentrálniuk, hiszen ezek legtöbbször csak tüneti kezelések. A korrupció számos típusának ma Magyarországon az egyéntől független társadalmi és intézményi gyökerei vannak. Egy átfogó korrupcióellenes stratégia csak akkor lehet sikeres, ha figyelembe veszi és kezelni tudja ezeket a sajátosságokat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
"Most kell arról dönteni, hogy élünk majd a jővőben" Greta Thunberg Londonban beszélt

"Most kell arról dönteni, hogy élünk majd a jővőben" Greta Thunberg Londonban beszélt

Srí Lanka: totális blokád volt a merénylet napján

Srí Lanka: totális blokád volt a merénylet napján

Kötelező lesz szeptembertől a bárányhimlő elleni oltás

Kötelező lesz szeptembertől a bárányhimlő elleni oltás

Profikat megszégyenítően szelfiztek a gorillák a vadőrökkel

Profikat megszégyenítően szelfiztek a gorillák a vadőrökkel

Lopott bankkártyaadatokkal vásárolt a 22 éves győri fiú

Lopott bankkártyaadatokkal vásárolt a 22 éves győri fiú

Húsvét tinikkel: már megint csak a telefonját nyomkodja

Húsvét tinikkel: már megint csak a telefonját nyomkodja