A válság megoldását ne az új amerikai elnöktől várjuk
Az amerikaik nem tartják sikeresnek az Obama-éra gazdasági lépéseit, ugyanakkor republikánus kihívója gazdasági vénájában sem bíznak igazán. Mindkét elnökaspiráns tervei több száz milliárd dollárt vennének ki a jövő évi amerikai költségvetésből. Jelentősebb eltérések csak a támogatott csoportok között vannak.
It’s the economy, stupid (szabad fordításban: "Ne feledkezz meg a gazdaságról, te hülye!") - két másik mellett ez a mondat volt Bill Clinton kampányközpontjában felírva a falra, utalva arra, hogy az 1992-es választási küzdelemben a gazdaság mindennél fontosabb szerepet játszhat. A kifejezés azóta szállóigévé vált, és a politikai marketing azóta a "hülyét" minden fontosnak tartott kérdés kiemelésénél - mint nyomatékosítószót - előszeretettel használja.
Úgy túnik, a mostani kampányra a régi jelszót újra elő lehet venni. A 2007-2009-es pénzügyi krízisen az Egyesült Államok még mindig nincsen igazán túl, a II.világháború óta nem volt ilyen magas az államadósság. Így magától értetődő, hogy az idei kampány elsőszámú témája az, miként lehet fenntartható növekedést megalapozni, visszafizetni a szövetségi állam hatalmas adósságát, illetve a középosztálynak munkahelyeket teremteni.
A regnáló demokrata elnök, Barack Obama és a republikánus Mitt Romney ennek megfelelően igyekszik a gazdasági ügyekben különösen aktívnak mutatkozni, és külön programot is szentelnek ennek a fejezetnek. A republikánusok jelöltje például egy több, mint 150 oldalas dokumentomot állított össze, mely szerinte képes lehet az USA-t újra növekvő pályára állítani.
A gazdasági mutatók Obama ellen dolgoznak
Augusztus közepén majdnem két tucat tudós és szakértő gyűlt össze Romney Boston északi részén található főhadiszállásán. A résztvevőket arra kérték, hogy semmilyen információt ne adjanak ki a találkozóról, ennek ellenére sok minden kiszivárgott. A találkozón részt vett a Reagan-adminisztrációt követő idők valamennyi fő republikánus-párti gazdasági stratégája, a Világbank volt elnöke, Robert Zoellick, közigazgatási szakemberek, egy stanfordi professzor és több befektetési bankár is. Így a republikánusok immár hivatalos elnökjelöltje csupa nagyágyúval vetette körül magát.
Barack Obama is kampányának egyik fő elemévé tette a szerinte hatásos válságkezelő kormányzati gazdaságpolitikát. Az elnök szerint azt sajnos figyelembe kell venni, hogy hihetetlen mélységekből kellett újra nekiállni építkezni, egy "olyan lyukból mászunk kifelé, mely 9 millió munkahelyet nyelt el, 6 millió álláshely pedig elhagyta az országot". Barack Obama az innovációra, Amerika teljes újjáépítésére, az oktatás minőségének javítására, új állami munkahelyek megteremtésére helyezi a hangsúlyt, mivel szerinte csakis így lehet egy erős középosztályt létrehozni, ami az Egyesült Államok alapját képezi. Mitt Romney ezzel szemben Obama 2008-as "Change" (Változás) szlogenjével kampányol. Ő úgy véli, hogy ha a mostani elnök maradna hatalmon, akkor nem történhet meg a gazdasági fellendülés, az állami szféra felduzzasztása nem oldja meg a problémákat, már csak azért sem, mert az állam nem a leghatékonyabban költi el az adófizetők pénzét. Romney egyébként kiemelt figyelmet fordítana a kisvállalkozásokra, eltörölné Obama egészségügyi reformját, és nem emelné a középosztály adóit.
A számok az amerikai gazdaságról felemás képet mutatnak. Míg úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok - viszonylag alacsony - növekedési pályára állt, ám ez aligha lesz elegendő az Egyesült Államokban magasnak számító munkanélküliségi ráta (8,3 százalék) csökkentéséhez. Emellett az amerikai polgárok többsége nem is bízik Obama gazdasági programjában, igaz, Romneyt sem tartják képesnek arra, hogy kezelje a helyzetet. Az amerikai gazdaság az idei második negyedévben éves szinten 1,7 százalékkal növekedett, ez magasabb a várakozásoknál, ám elmaradt attól a 2-2,5 százaléktól, mely közgazdászok szerint szükséges lenne a munkanélküliségi ráta szinten tartásához. A gyengén muzsikáló amerikai gazdaság aduját Romney egyelőre képtelen kiaknázni, pedig a pedigréje megfelelőnek tűnik. Évekig egy magántőke-befektetési vállalkozás vezetője volt, és rendszeresen azt nyilatkozza, hogy az ott szerzett tapasztalatait elnökként a "gazdaság megjavítása érdekében" jól tudná hasznosítani.
Az alábbiakban négy pontban foglaljuk össze a kampány főbb gazdasági témáit, az elnökjelöltek programját ezek köré csoportosítva.
Megbolygatott adórendszer
"Nem hiszem, hogy megérné olyan helyzetben lévő embereket adókedvezményekkel támogatni, mint Mitt Romney, ha annak az ára az idősek számára nyújtott szociális biztonság felszámolása" - mondta Barack Obama egy júniusi clevelandi kampányrendezvényen. Obama ezzel Romney 190-250 millió dollár közé taksált vagyonára utalt, amit a republikánusok által szorgalmazott adócsökkentési tervek rendkívül jól érintenének. Egyes republikánus politikusok szerint is az lehet Romney legnagyobb problémája, ha nem tudja magáról lemosni, hogy "ragadozó" viselkedéssel szerezte több száz millió dollárra rúgó vagyonát.
Az adózás területén két egymással teljesen eltérő álláspont ütközik egymásnak. A George W. Bush idején határozott időre meghirdetett adócsökkentés intervalluma idén év végén lejár, és ezt Obama már nem tervezné meghosszabbítani. A demokrata elnök adókedvezményt csak azoknak adna, akik nem keresnek többet évi 200 ezer dollárnál (vagy egy háztartásban élőknél az összkereset nem haladja meg a 250 ezer dollárt). Obama csapatának számításai szerint így a középosztály sem járna rosszabbul. Romney azonban nemhogy megtartaná a Bush-korszak adókedvezményeit, hanem még ki is bővítené őket, mivel szerinte csak így lehet felpörgetni a gazdaságot. Ha az ő terve valósul meg, akkor az alacsonyabb keresetűek járnak rosszabbul, míg az évi 1 millió dollárt keresőknek 90 ezer dollárral több csörögne a zsebükben.
Több kutatás is arra jutott, hogy Romney tervei 2015-re 456 milliárd dollárt vennének ki az amerikai költségvetésből, míg Obama ötlete - amivel a 250 ezer dollár/év felett kereső háztartások számára megszüntetné az adókedvezményeket - 2,1 millió kis- és középvállalkozást küldene padlóra, 200 milliárd dolláros kárt okozva. (A háztartások bevételcsökkenése a kisvállalkozásoknál jelennének meg - szerk.) Bármelyik megoldás is kerülne terítékre, az államnak az adókedvezmények megadásával mindenképpen a zsebébe kellene nyúlnia. A 2013-as költségvetésből Romney ötlete 300 milliárd, Obamáé pedig 223 milliárd dollárt venne ki.
A munkaerőpiac élénkítése lehet a kulcs
Munka, munka, munka - nagyjából ez a három dolog az, amit az amerikai állampolgárok leginkább kívánnak. Mindkét aspiráns komoly hangsúlyt is helyez erre, ám eltérések tapasztalhatóak a megközelítési módokban. Obama szerint több mint 4,5 millió munkahelyet teremtettek az elmúlt két évben. A regnáló amerikai elnök továbbra is nagy szerepet szánna az állami szektornak, különösen az oktatás területén tartanának meg, és bővítenének munkahelyeket. Emellett több tíz milliárd dollárt fordítanának infrastrukturális beruházásokra is, így teremtve közvetve álláshelyeket. Az amerikai elnök a minimálbért korábban 9,5 dollárra szerette volna emelni, ám ezt eddig nem sikerült elérnie, és most kemény kritikákkal kell szembenéznie. Obama munkahelyteremtési programjában ugyanakkor az amerikaiaknak alig 35 százaléka hisz.
Romney Obama etatista elképzeléseivel szemben úgy hozna létre munkahelyeket, hogy teljesen félreállítaná az államot a cégek, vállalkozások útjából. A republikánusok jelöltje a kereskedelmi, energiügyi politikát is felülvizsgálná annak érdekében, hogy a magánszektor legyen a növekedés motorja. Romney négy év alatt 12 millió új munkahely megteremtését ígéri.
A republikánusok jelöltje nem tartja szükségesnek a nagyarányú szövetségi minimálbér emelését, inkább kiszámítható, kisebb lépéseket tartana kívánatosnak. Romney nincs jóban a szakszervezetekkel, szerinte egyes autóipari szakszervezetek fizették Obama korábbi kampányát. Ellenzi a munkavállalók jogainak kiterjesztését, és a szakszervezetek alapításának egyszerűbbé tételét is.
Az a fránya egészségbiztosítás
Az amerikaiak egészségügyi helyzete augusztus második felében kezdett igazán téma lenni a kampányban. Obamát sokan támadák a 2010-es egészségügyi reformja miatt, pedig kifutása után 34 millió, eddig nem biztosított amerikai számára tenné elérhetővé a szolgáltatást. Barack Obama webolda szerint a 65 év alatti amerikaiak 95 százaléka lenne majd biztosított.
A republikánusok jelöltje, bár ellene van az "Obamacare"-nek, nehéz helyzetben van, mivel ő is hasonló programot vezetett be, amikor még Massachusetts kormányzója volt. Romney ezért saját programjával kampányol: szerinte ő volt az az ember, aki mindenki számára biztosítani tudta az egészségbiztosítást a keleti parti államban, és mindezt úgy tudta elérni, hogy nem csökkentette az egészségügyi kiadásokat és nem emelte az adókat. Obama terve viszont Romney szerint 700 milliárd dollárral rövidíti meg a Medicare, az Egyesült Államok 65 év feletti polgárainak egészségbiztosítási kasszáját.
Kevesebb vagy több pénzügyi szabályozást?
A volt massachusettsi kormányzó szerint a 2010-ben a válság elkerülése érdekében meghozott pénzügyi tárgyú törvények egyes elemei jók, ám sok esetben túlszabályozottá vált a rendszer. Obama szerint abban az időszakban szükség volt ilyen szigorú szabályok megalkotására (magasabb banki tőke, jelzálogpiaci reform, a szövetségi szervek nagyobb rálátása a pénzügyi rendszer működésére ), de nincs szó arról, hogy bankellenes lenne.
Egy másik pont, ahol véleménykülönbség mutatkozik a két politikus között, az a 2010-ben létrehozott Consumer Financial Protection Bureau (CFPB) megítélése. Ez a szabályozó, ellenőrző és végrehajtó szervezet foglalkozik azzal, hogy megvédje a háztartásokat a "ragadozó" jelzáloghitelektől vagy, hogy a bankokon keresztül felhívja a diákok figyelmét a diákhitelek törlesztésével kapcsolatos tudnivalókra. Romney megszűntetné a szervezetet, főként azért, mert az egyszemélyi vezetésében túl sok hatalom összpontosul. Obama szerint ugyanakkor a CFPB-t meg kell tartani, mivel a történelem során először létezik olyan szervezet, mely közvetlenül a fogyasztókat védi.
A harmadik pont, melyben a két fél álláspontja különbözik, az az offshore- számlák kérdése. Obama 2010-ben egy olyan törvényt fogadtatott el, mely kötelezi a bankokat arra, hogy szolgáltassanak adatokat azon ügyfeleikről, akik legalább 50 ezer dollárt külföldi számlán tartanak. Ha ezt nem teszik meg, akkor 30 százalékos számolhatnak. A törvény, ami 2014-ben lépne hatályba, azt követően született meg, miután kiderült, hogy a svájci UBS bank adóelkerülési tanácsokat adott amerikai állampolgároknak. Romney ebben az ügyben védekezni kényszerül, miután kiderült, hogy rendelkezik svájci, bermudai és kajmán-szigeteki külföldi számlákkal.
Szerinte a számlákkal minden rendben van, mivel befektetéseinek egy részét úgynevezett "vakalapba" rakta, hogy elkerülje az összeférhetetlenség gyanúját. A megbízottja pedig diverzifikálta a portfóliót, ezt be is jelentette az amerikai hatóságoknak és be is fizette a megfelelő adókat. "Ezzel semmi baj sincsen" - mondta akkor Romney.
Mit szólnak a piacok a jelöltekhez?
"Írország most nagyjából olyan, mint amilyen az Egyesült Államok lenne, ha Romney kerülne az elnöki székbe" - ezt nem más, mint Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász mondta még idén júniusban. Az íreknél 14 százalékos a munkanélküliség, a fiatalok majdnem harmadának nincs munkája, nulla a gazdasági növekedésük, extrém megszorító intézkedéseket vezettek be, elbocsátottak rengeteg embert a közszférából. Amerika is ilyenné válhat, ha Romney lesz az elnök - ijesztgetett Krugman.
A pénzpiacok szempontjából ugyanakkor nem rajzolódik ki ilyen borús kép. Bár kétségkívül az elnökválasztás győztese szabhatja meg, hogyan kezeljék a viágszerte tapasztalható depressziót, de ha a történelmi trendeket vesszük, a pénzvilág hangulata nem attól függ, hogy melyik politikai erő adja az elnököt. Ha megnézzük az 1970 óta hatalmon lévő elnöki periódusok utolsó 3 és fél évét - az utolsó hat hónapot már nem számoljuk a választásra történő készülődés miatt -, akkor azt látjuk, hogy a legnagyobb részvénynyereségek demokrata, míg a legnagyobb kötvénynyereségek republikánus elnökök regnálása alatt következtek be.
Russ Koesterich, a BlackRock egyik vezető stratégája egészen 1900-ig vezette vissza az amerikai Dow Jones tőzsdeindex alakulását. Megállapította, hogy a republikános elnökök ideje alatt 8,5 százalékkal nőtt a tőzsdeindex, míg a demokrata vezetésű USA periódusaiban 6 százalékos volt a növekmény. Ugyanakkor ha figyelembe vesszük a piacok volatilitását (változékonyságát), akkor szinte nincs is különbség a két trend között, vagyis a politikai hovatartozás egyáltalán nem befolyásolta a piacokat az elmúlt egy évszázadban.
A MarketWatch egyik elemzője szerint mindez azért van így, mivel az amerikai elnök, bár kétségkívül sok mindent tud tenni a gazdasági helyzet megváltoztatása érdekében, a világgazdaság többi szereplőjével együtt cselekszik. Tehát egy globalizált világban egyedül nem képes sorsfordító döntésekre.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
