„Én már azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ennek valójában senki nem számolt utána. Nemcsak a következményeknek, hanem annak se, hogy ilyen adóterhek mellett a cégek állva maradnak-e” – mondta a hvg.hu-nak kedd délután az egyik energiakereskedő cég közgazdásza.

Hétfőn az adótörvényel zárószavazásakor a  parlament megszavazta az energiaszolgáltatók 31 százalékos jövedelemadóját, valamint azt is, hogy a közműadó mértéke az eredetileg eltervezett 100 forint helyett 125 forint lesz közművezeték-méterenként 2013. januárjától. Ez utóbbit  a víz-, a szennyvíz-, a földgáz-, a hő-, a villamosenergia- és a hírközlési vezetékek tulajdonosának kell megfizetnie az állam vagy helyi önkormányzat tulajdonában álló légi és föld alatti vezetékek után.

A 31 százalékos, az energiaszolgáltatókat terhelő jövedelemadó a közműadóhoz képest voltaképpen nem új elképzelés, hanem a Robin Hood adó kiváltására korábban már belengetett terv újramelegítése.  A Gyurcsány-kormány 2008-ban a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételének indokával a nyereséget elért energiatermelők és szolgáltatók üzleti eredményének nyolc százalékára tette rá a kezét. A különadó eredetileg csak két évre szólt, de aztán jött a kormányváltás, és Orbánék úgy döntöttek, hogy egy évvel eltolják a kivezetést. De aztán nemhogy megszüntették az adónemet, hanem 2012. májusában visszamenőlegesen 2012-re 8-ról 11 százalékra emelték a kulcsát. Matolcsy György májusban azt is megpendítette, hogy 2013-től az energia-, és közműcégek társasági adókulcsát is megemelik, 19 szazalékról 30 százalékra. De ezt végül elengedték. Ehelyett most az derült ki, hogy 2013-tól az energiaszogáltatók nyeresége adózik majd 31 százalékos adókulccsal.

Kiszámíthatatlan napok következnek

AFP / Damien Meyer

Az eredmény felét elvinnék

Az energetikai vállalatok számára a hétfőn elfogadott adótörvények azt jelentik, hogy a szektor extraadói átcímkézve megmaradnak, és még egy puttonyt akasztanak a hátukra. Ennek következtében például a Tigáznak, az ország legnagyobb lakossági gázszolgáltatójának  3,2 milliárd forint különadó helyett jövőre csak a közműadóból  4,125 milliárd forintot kell befizetnie. És ehhez jön majd hozzá a 31 százalékos jövedelemadó. Már ha marad nyereség.

A döntés hatását jól mutatja, hogy ha egy energetikai cégnek jövőre például 10 milliárd forint az adózás előtti eredménye, akkor a 19 százalékos társasági adó, valamint a 31 százalékos jövedelemadó megfizetése után az éves eredményének a felét elvonják. Innen nézve nem csoda, hogy hétfő óta a Mol-tól az E.On-on át a Tigázig minden érintett a lehetséges következményeket próbálja számba venni.

Nem hivatalos forrásokból úgy tudjuk, mindenhol azzal számolnak, hogy ínséges idők következnek. Kérdés viszont az is, hogy az állam miként akar veszteséges cégektől bevételre szert tenni, vagy miből vállalkoznának ezek után ezek a cégek beruházásra.  A kelet-magyarországi gázipari cégnél, a GDF Sueznél azzal a problémával is szembesültek, hogy míg korábban a forgalom alapú adóztatás a vállaltcsoportban a kereskedő-szolgáltató Tigáz Zrt-t terhelte, januártól az elosztó DSO-Tigáz Zrt-t fogja. Márpedig ez nem mindegy, mivel a DSO-nak (az EU irányelveknek megfelelően) nemcsak a saját gázát, hanem a keletről Magyarrszágra érkező orosz zömét is szállítania kell. Az viszont egyelőre teljesen homályos, hogy e feladat miatt hogyan kell az adótörvényt alkalmazni. Például, hogy a nem tigázos gáz után ki mennyit kell, hogy fizessen.

Már rászóltak a hivatalra

Az külön fejezetet jelenthet a felvetődő problémák közt, hogy a Magyar Energiahivatalban (MEH) éppen most tartják az energiacégekkel a következő évekre érvényesíthető költség elszámolásának tárgyalásait – és ha a MEH nem bólint rá, a szolgáltatók nem tudják a fogyasztókra továbbhárítani ezeket a költségeket. Közben alig egy hete Brüsszel is aktivizálta magát: belekerült az Európai Bizottság a magyar energiapiacot elemző ajánlásába, hogy a rendszer fenntarthatósága érdekében fokozatosan, minden fogyasztóval szemben le kellene építeni a hatósági árazást, és "Magyarországnak fokozatosan ki kellene vezetnie az energiaszektorra kivetett különadókat, mert ezek csökkentik a szolgáltatók képességét és hajlandóságát a befektetésre és az innovációra Magyarországon" A ajánlásnak ez utóbbi része arra utal, hogy a Bizottság a MEH-től több szakmaiságot és függetlenséget vár.

Kérdőjelek a közműadóval kapcsolatban is szép számmal vannak. Az már biztos, hogy az nem vonatkozik a gáz és áram gerinchálózatokra - vagyis a Mol tulajdonában álló Földgázszállító Zrt-re és az állami MVM cégére, a Magyar Villamos Rendszerirányító Zrt-re. A kérdés ezek után úgy is feltehető, hogy mennyit fizessen a vezetékei után a kisebbségi állami tulajdonú Mol és mennyit a teljesen állami MVM azon a piacon, ahol egyébként az RWE és az E.On a teljes árat megfizeti.

Hasonlóan zavaros a képlet a vízművek esetén, ahol sok az önkormányzati-magán vegyes tulajdon, miközben a kormányzati szándék az, hogy a vízművagyonban kizárólagos legyen az állami vagy önkormányzati tulajdonlás. Ez esetben a cégek nem fizetnének adót, ebből viszont az következne, hogy a költségvetésbe nem folyik be elég bevétel a közműadóból.

Ha Matolcsyék ragaszkodnak ahhoz, hogy az ugyanazon a piacon tevékenykedő cégeket közt tulajdonjog alapján differenciálja az adózást, az biztosan uniós eljárást von maga után, mivel felmerül a tiltott állami támogatás gyanúja. Ezt pedig az EB akár bejelentés vagy panaszlevél nélkül is, hivatalból vizsgálhatja.

Mindennek tetejébe az sem világos, hogy bár a közüzem-adózást önbevalláshoz kötik (amit a NAV szúrópróbaszerűen ellenőrizhet), de mivel ezen infrastruktúrákról nem létezik közhiteles nyilvántartás, aligha képes érdemben cáfolni az adatokat. Az, hogy ilyen adatbázisra szükség van, már többször megfogalmazódott - de eddig mégsem sikerült ilyet kiépíteni. Ez talán egy hozadéka lehet majd a történetnek.